A fák lelkiismerete
A fák lelkiismerete
Böszörményi Zoltán versei
Kapaszkodva
a fák lelkiismeretére hass
nyugalmuk a bizonyosság
melyre régóta
még eszmélő fejjel vágytál
nyugalmuk a kétely
a valószínűség valószínűsége
a deresedő
felborzolt hajú világ
mindent felemésztő énje
ők nem félnek a sikertelenségtől
a lázadástól
a semmibe hulló idő
pernyéjétől
látják a mulandót
látják bűneinket
látják
bennünket mi emészt fel
ágaikkal azért kapaszkodnak
a magasságos égbe
Necessitas*
nem dünnyögök
miért is dünnyögnék
a félelmeket reggel felmetéltem
most borsmenta ízű
hajnal hasad melled alatt
sóhajod
a tenger sóhajába szakad
viszem magammal
üres tekintetét az égnek
bár csak meg tudnám
őrizni ezt a percet
a szívedben
virágzó reményem
*szükség
