Bartuszról

A szobrász, festő, grafikus és akcióművész Bartusz György tavaly töltötte be a „kilencvenet”, tiszteletére Szabó Lilla PhD művészettörténész vaskos kiadványt jelentetett meg Bartusz címmel. Ebben az igényes, nagy szakértelemmel megírt könyvben követhetjük nyomon munkásságát a kezdetektől 2016-ig.

Az MMA Kiadó honlapján található könyvismertető – amely Petrányi Zsolt művészettörténész tollából fogant – kiemeli, hogy a Bartusz „hiánypótló vállalkozás”. Magyar olvasóknak, szakembereknek, kutatóknak egyaránt új ismereteket nyújt, lévén, hogy az alkotó munkásságának eddig csak elemeit ismertük. Szabónak hála „megtört a jég”, kötetéből kellően alapos képet kapunk róla. Az életművön túl Szlovákia és Magyarország soha nem összevetett művészettörténeti kapcsolataira is fény derül – írja Petrányi. A szakember szerint „szintén fontos téma a kultúrpolitikához való viszony a szomszédos országokban, a megélhetés és alkotás kérdése…”

Szabó Lilla révén betekintést nyerünk Bartusz életébe, pályájába, amelyet a huszadik század közép-európai történelme vett körül és alakított. Az alkotó a szlovákiai Kéménden született, itt járt elemi iskolába. Édesapja, Bartusz Gyula kőfaragó példája indította el a művészet rögös útján. Bartusz György egy interjúban mesélt arról, hogy a papáját inaskorában mennyire lenyűgözte az anyagból szoborrá válás folyamata. Arról is, hogy a Tolnai Világlapját forgatva egy Rodinről szóló hosszabb cikkre akadt. Ebben a mester több szobrának – Balzac, Calasi-i polgárok – reprodukciója szerepelt. „Nagyon megfogtak, és valószínűleg ekkor határoztam el végérvényesen, hogy szobrász leszek.” Bartusz azóta többszörösen bizonyította, hogy több mint szobrászművész, a festészet, a grafika terepén is otthonosan mozog, jól bánik akrillal, olajjal, tussal, performanszok és installációk létrehozásában is jeleskedik.

A Kéménden töltött gyermekkor után Prágába került. A prágai Iparművészeti Középiskolában tanult, ahonnan egyenes út vezetett a cseh – illetve akkor még csehszlovák – főváros Képzőművészeti Főiskolájára, majd az ottani Képzőművészeti Akadémiára. Ez utóbbi helyszínen ismerte meg későbbi feleségét, Maria Bartuszová szobrásznőt. A művésznőben nemcsak hű társra, de kollégára is lelt, alkotásaikkal erősen ösztönözték egymást – olvashatjuk abban a néhány oldalnyi felütésben, ami a kezdetekről, tanulmányokról, pályakezdésről szól. Ebből a részből az is kiderül, hogy „tanulmányai befejezése után, bár a képzőművészeti akadémián tanársegédi állást kínáltak fel számára, lakáskörülményei (felesége családjával laktak együtt egy kis lakásban) miatt nem tudott Prágában maradni és visszatért Szlovákiába”. A mindenkire előírt kötelező munkavállalást Bartusz sem úszta meg. Kassára került, ahol az egykori Csehszlovákia legkomolyabb beruházása folyt, a kelet-szlovákiai Vasmű építése. Képzőművészeti arculatának megtervezésére Bartuszt kérték fel. A kohó és vas gyártásra szakosodott iparvárosban propaganda célú megbízásokat kellett teljesítenie, mégsem érezte magát „elhagyatva”. Fokozatosan szokta meg a környezetet, lassan beilleszkedett. Végül Kassán telepedett le, azóta is ott él. Elnyert egy pályázatot, amit a korompai lázadás emlékére írtak ki, és ez lehetővé tette, hogy szabad művészként dolgozzon a továbbiakban.

Szabó az 1962-es kassai kezdetektől veszi fel a fonalat, és követi a pályát úgy, hogy azt két korszakra bontja. Az elsőben köztéri szobrokról, középületeket díszítő domborművekről, emlékművekről, portrészobrokról, Bartusz testek és síkok újfajta formakapcsolataira épülő, konstruktivista szobrászatáról olvashatunk. Mindemellett Bartusz különböző akcióművészeti munkáiról is híres, hiszen ezek egy részével már ebben az időszakban, a hatvanas évektől a diktatúra végéig jelen volt. Ennek az intervallumnak jelentős műveiről – A korompai lázadás emlékműve (1963–1971), Asztronauták sorozat (1966–1974), Jakoby Gyula festőművész egész alakos portrészobra (1977–1985) – értő elemzést, az alkotói pályán való elhelyezést is találunk.

A második korszak a művész „tér-idő” fogalommal jelölt műalkotásairól szól. „Az idő megfoghatatlan abszurditása és annak rögzítése, azaz képzőművészeti megjelenítése foglalkoztatja” – írja Szabó Lilla, majd így folytatja: „Képzőművészként filozófiai kérdéseket vet fel akkor, amikor a mozgásra, a térbeli és időbeli változásra rámutató, azokat vizsgáló jelenségekkel foglalkozik.” Nagy vonásokkal húzott, színvilágukban gazdag gesztusfestményei felszabadítóak, magával ragadóak. Szabó Lilla ebben a második korszakot taglaló részben tér ki a szlovák–cseh–magyar képzőművészeti kapcsolatokra, politikai-társadalmi kérdésekre, ily módon az életmű mögötti kulturális, politikától sem mentes hátteret is valamennyire megismeri az olvasó.

A könyv végén Absztrakt címszó alatt számos érdekes, komoly kérdést sorakoztat fel a könyv szerzője. Ezek egy részére választ kapunk a kötetet végigolvasva. Más részük komoly szakmai vita tárgya lehet, és, bár nyitva maradnak, mindenképpen gondolatébresztők.

Több kisebb katalógus után ez az első magyar nyelven írt monográfia Bartuszról. Szabó Lilla kötetének olvasóközönsége alatt ne feltétlenül művészettörténészekre, művészeti írókra, galeristákra gondoljunk. Akik érdeklődnék az életrajzok iránt, meg szeretnék ismerni egy határon túli magyar alkotó életművét vagy a neovanatgárd korszakát, bátran vegyék kezükbe ezt a vaskost olvasmányt. A szerzőnél kevesebben ismerik jobban Bartuszt, és ez érezhető az első oldaltól az utolsóig. Rengeteg adat, magyarországi párhuzam és kapcsolódási pont található a szövegben, olykor az olvashatóság rovására. Mindezért viszont kárpótol a gazdag képanyag.

Mind a szöveg között, mind pedig a hátul lévő galériában fotók találhatók azokról az alkotásokról, amiket Szabó fontosnak vélt. A borítóterv a Misztrál együttes egyik alapítójának, Török Máténak az érdeme, ahogyan a képfeldolgozás is, ezt Benedek Zsolttal együtt vitte véghez.

Vizuális élményt adó albumként is tekinthetünk a Bartuszra, amit ráadásul a szlovák és magyar nyelvű lábjegyzetek sokasága tudományos igényűvé is tesz. Egy biztos, jelentős művészetformáló alkotó életművét foglalja össze a kötet, amely nem utolsósorban a 20. századi kelet-közép-európai kulturális viszonyok megértését is segíti.

Szabó Lilla: Bartusz. MMA Kiadó, Budapest, 2023