Bora-borai razglednicák

1.
a harmónia olyan mint a fóbia
képzelmény hogy van ilyen
ahol égtenger a kék
és a szelek 
venyigével vernek
kábítószer
a tömény fény
szaporán játszik a szívemben
a mámor
félig kikúrált betegségem
a remény
árnyait mozgatja a 
magukra maradt pálmafák 
alatt

2.
ha ideadnátok
az egész világ szennyesét
moshatnám tisztára
olyan fehérek a 
tengerhabok

3.
fölszedtem 
a homokszőnyeget
vállamra vettem
cipeltem 
fel a porolórúdra
úgy ütöttem
vertem
mintha ettől függött volna
rongyos kis életem

4.
csaholó felhőkkel
tele az ég 
a nyílt tengeren
nincs hova
futnom

5.
éles gyökerét
a mennydörgés 
a délután húsába 
vájja 
lássam 
mit végez
magához ölel
marasztal
fejét az idő 
tenyeremre 
lehajtja

6.
egy buzgó
ismeretlen
szemem tükrére
festi a tengert
a csend kettétört
ladikja 
úszik lassan
a halak útján
az egyik halat
Napóleonnak hívják

7.
hogy ezen a felvételen
növényzet is legyen
pálmafák nyáját
terelem fel a képre
majd
az egzotikus virágokat
a többit pedig
mint eddigi
sorsom
a merő véletlenre 
bízom

8.
a természet nem
varázsló
de ha eltűnik 
egy-egy sziget
helyette másikat
gyurmál
abból a nagyszerű
anyagból
mely benned is
munkál

9.
a törvény
az ítélkezés
az örök döntések 
kulcsa
kinek a kezében van
naprendszerek kapuit
ki nyitja
ki csukja

10.
Urunk
ha minket 
te teremtettél
és mi találtunk ki 
Téged
ugye megbocsátod
amiért művünk 
nem lett
tökéletes