Igazi

A pásztorok körbeállják a tüzet, ami egy fahasábokra ragasztott piros nejlon, alatta egy zseblámpa világít, azok a lángok. Összedörzsölik és ütögetik a kezüket, mintha fáznának, szerintem ők azt hiszik, hogy a tűz igazi.

Felkelnek, valamit hoznak, aztán kétszer megkerülik a műanyag tüzet, és utaznak, azt mondják, valahova messzire.

Esik a hó ott kint, ha sokáig nézem, piszkosnak néz ki a szürke égen, a hó nem is fehér, de ezt senki nem hiszi el. Nem látok ki jól, magas az ablak, nyújtózkodni nem lehet, mert a pásztorok is most csendben vannak, néznek valamit, amit én nem látok, mert előttem ül egy kalapos néni, mellette meg egy bácsi, súg valamit a fülébe, a néni mozgolódik, a kalapja kitakarja a képet. Most feláll és fényképez, hirtelen, a bácsi morog valamit, és összehúzza a kabátját.

Nagyot villan a vaku, mintha lepottyant és kialudt volna a csillag az égről, pedig jól oda van ragasztva a hurkapálcára, láttam, mikor az angyal a kezébe adta a kék ruhás nőnek a játékbabát, éppen kifelé fordult a hátulja.

Olyan babám volt nekem is, tavaly leárazták, anya hozta el az utolsót darabot. Aztán, mikor kiderült, hogy apa ugyanezt a babát vette nekem karácsonyra, anya földhöz vágta, és azt mondta, felviszi a padlásra, majd jó lesz a tesómnak játszani, ha nagyobb lesz. A nő félrehúzza a pelenkát a baba arcáról, mosolyogva néz rá, szerintem elhiszi, hogy igazi. Pont ugyanolyan a horpadás a műanyag fején, mint a küszöbünk.

Akkor költöztünk a mostani házba, amikor a tesó született. Ott kellett hagynom a falra firkált jeleket arról, hogy milyen gyorsan növök.  Amikor már nem volt hely a jelölésnek, eljöttünk, mintha kinőttem volna a házat, és nem fértünk volna be, pedig nem is volt még akkor a tesó, és amikor a tesó jött, hozott magával egy új házat. Sokáig azt hittem, hogy ő a Mikulás, aki a semmiből varázsol elő szép dolgokat, aztán rájöttem, hogy a Mikulást anya és apa csinálja, ahogy a tesót is, aztán apa hirtelen másnak az apukája lett, és már nem volt olyan jó az új tesó, azt akartam, hogy csinálják vissza az egészet, kezdtem igazán elhinni, hogy a Mikulás is valódi, hátha nem történik meg ez a tesós dolog se, de nem lett belőle semmi.

Melegem van. Fűtenek. Le akarom venni a sálam, rángatom, de anya nem engedi. A hideg istállóban. Énekelnek. És tényleg, mintha remegnének a hidegtől, össze vannak görnyedve ott a papírház alatt, mintha fölöttük nem lenne plafon, mintha beesne a hó. Olyan, mintha elhinnék. Szerintem azt hiszik, hogy a hideg, az igazi.

Aztán végre bejönnek a színes ruhába öltözött fiúk, egész eddig erre kellett várni, most anya áll fel, előveszi a telefont, és fényképezi a három közül az utolsó fiút, a zöld sapkásat, ő a legkisebb, még csak hároméves. Mind a hárman körbemennek egyszer, aztán fel a házhoz meg a kék ruhás nőhöz, a babához, letesznek valamit eléjük. Most megszólalnak, mondanak valamit, de nem működik a mikrofon, nem érteni, amit mondanak, a legkisebbnek még a hangját se hallani, csak annyi látszik rajta, hogy egyfolytában azt a műbabát nézi, meg se moccan, és anya meg csak őt nézi, furcsán csillog a szeme, nyomogatja a telefonját, száz képet csinál, minden másodpercben egyet. Olyan, mintha elhinné, hogy a tesó tényleg egy napkeleti bölcs vagy mi, de mint egy igazi.

Aztán mindenki megfordul, együtt énekelnek valamit az angyalokról, mindenki feláll, anya felrángat, lefolyik a meleg a lábamon. Arról énekelnek, hogy ég meg fény és mindenki előre néz, teli torokból énekel, mintha elhinnék, hogy ez igaz, tényleg megnyílhat az ég, meg hideg van, meg az a baba különleges, meg mindenki őt szereti, és van valami furcsa a levegőben, a hó még mindig esik ott kint, olyan fehérség van tőle, hogy bevilágítja a nagy teret, nem tudom, honnan jöhet ez a nagy fény, hiszen a hó nem is fehér, de mindenki azt hiszi, hogy az, mindenki azt hiszi, hogy igazi.

Tapsolnak, a szereplők meghajolnak, a csillag egyszerre leesik a pálcáról, nem is igazi, én tudtam, hogy nem igazi, de senki nem veszi észre, aztán a babára nézek, és ő engem figyel, a nagy fehérség megül a horpadásban, világít a feje, olyan, mintha igazi lenne, és tényleg olyan, mintha igazi lenne, de nem lehet igazi, nem lehet igazi…