Csipkehozsanna

Mikor azt hittem, elesek, 
vállán átemelt az Isten.
Mikor csak gondoltam a rosszra,
csipkefelhő képében jött fehéren.
Mikor azt reméltem, nem omlok még össze, végre
jött időben, s szalmaszállal mutatott az égre.
Szüless meg, Kisjézus, szüless meg!
Ments meg, Kisjézus, ha felsírtál, válts meg!

Mikor anyám csipkét horgolt,
öltésekre volt az Isten.
Mikor altatódalt dúdolt,
mellbimbóját kerestem.
Mikor azt kívántam, szeressen örökre,
még nem tudtam, anyám nem Isten, csak az öle.
Szüless meg, Kisjézus, szüless meg!
Ments meg, Kisjézus, ha felsírtál, válts meg!

Mikor minden ablaksarok belelóg az éjszakába,
kérem Istent, hogy álmomat vigyázza.
Mikor szétválik bennem a tűz és a víz,
legyen mellettem karó és legyen szilvaíz.
Mikor fürj rak mellém fészket,
add, hogy menny-csipkét reméljek.
Szüless meg, Kisjézus, szüless meg!
Ments meg, Kisjézus, ha felsírtál, válts meg!
 

Hó-gyolcsban járó adventkor

Fagyos a föld a határban,
varjak járnak-kelnek rajta;
fekete föld barázdában
feltörve az idő magja.

Odabent egy cserépkályha:
grillázsbarnák a falai,
néznek rá egy fenyőágra,
várják, hogy jön-e valaki.

Hó-gyolcsban járó adventkor
minden lélek ringó bölcső,
odatérdel néhány pásztor…
Kisjézus kezében csörgő.

Nem játszani jön ő azzal,
csak felrázni a világot,
anyaméhből felsírt hanggal
ölelni át minden lángot.

Láng szeretnék lenni én is,
égni neki becsülettel,
kisded-keze gyöngykaláris…
melengetném szép fényemmel.

Dúdolnám, hogy Csendes éj,
betlehemi istállóba’,
dúdolnám, hogy Szentséges éj,
várnék ott a Megváltómra.

S ha felsír majd szívemben ő,
biztos leszek én is abban:
nem hiába lesz szőlőtő,
csüngök rajta hosszan, bátran.