Emlékezetes Parnasszus-bemutató Borbély Szilárdról
Nagyon sokan voltak kíváncsiak a Parnasszus folyóirat legújabb lapszámának bemutatójára május 19-én a budapesti Nyitott Műhelyben. Horváth Kornélia egyetemi docens, a kiadvány egyik szerzője és alkotószerkesztője hangsúlyozta: a mostani egyetemisták nagy hányadára is kiemelkedő hatást tesz a friss lapszám középpontjába állított szerző munkássága. Ez a bizonyos szerző a tíz éve tragikus körülmények között elhunyt Borbély Szilárd.
Turczi István főszerkesztő ez alkalommal azokat az értekezőket ültette a pódiuma, akik különféle szempontok alapján gondolkodtak az életműről és a szerzőről. Horváth Katalin mellett Falusi Márton, Vörös István, Balázs Katalin, Branczeiz Anna, Czétényi Gellért, Szabados Attila, Turai Laura beszéltek arról, mit jelent számukra Borbély Szilárd életműve.
Turczi István maga is visszaemlékezett arra, milyennek látta őt, amikor a költő meglátogatta otthonában, és hosszan elbeszélhettek. Úgy tapasztalta, Borbély Szilárd írásban és az életben is nagyon koncentrált, összeszedett. Még akkor is, amikor „lazának” tűnt. Megemlítendő, hogy a melankolikus, szinte sohasem mosolygó költő Turczinál többször is nevetett, derűs volt.
Ami az életmű egészét illeti, Falusi Márton és Vörös István is kitért a korszakolás kérdésére. Az első két Borbély-kötetnek nem volt különösképpen visszhangja. A harmadik, a Hosszú nap el a vallásos zsidó magába szállás és megtisztulási ünnepi hagyománya ihlette kötet az angol dámákból ismert drámai jambusokban íródott, ez a mű már felkeltette Nádas Péter és Esterházy Péter figyelmét is. A harmadik korszak egy szörnyű traumával, szüleinek erőszakos halálával és annak feldolgozhatatlan élményével kezdődött – ezt a Halotti pompa című kötet jelzi leginkább.
Borbély Szilárd alkotói világában hangsúlyos szerepet kap az áldozat szó szakralitásig kitágított jelentése és a szekvenciapoétikai fogalma. Példa erre az Otto Moll szekvenciája című vers. Ott Moll extrém gonosz és rendkívül szadista törzsőrmester volt Auschwitzban, ezreket küldött halálba, százakat saját kezűleg lőtt agyon; azt mondta, ha Adolf Hitler parancsolná, a saját családját is a tűzbe vetné. Borbély Szilárd költeménye úgy teszi meg versszereplőnek ezt a figurát, hogy a borzalmas lény éppen a zsidóság szakrális, Jákobig visszamenő nagytörténetébe helyezi saját megszólalását, önértelmezését.
Az áldozat és a szorongatott idill kapcsán Radnóti Miklós költészete is fókuszba kerül folyóirat egyik tanulmányában, akárcsak a keresztény és zsidó tradíció összehasonlítása. A női lét férfi szempontú elbeszélése, valamint a borbélyi testképzet is kapott egy-egy tanulmányt a friss Parnasszusban, amelyet színvonalas költemények is gazdagítanak.
Payer Imre
