Könyvheti ajánló 4. – Fellinger Károly: Forrásláp
Fellinger Károly Madách-nívódíjas felvidéki magyar költő, helytörténész. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának és a Magyar Írószövetségnek.
Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg, emellett több külföldi folyóirat közölte verseit.
Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg. Több gyermekverskötet szerzője is. 2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába, illetve megjelentek legszebb versei az AB-ART kiadásában.
Az Irodalmi Jelenben rendszeresen olvashatók versei, a 2024. évi Ünnepi Könyvhétre megjelenő Forrásláp című kötetben többek között ezeket is olvashatjuk.
Lőrincz P. Gabriella ajánlója a kötethez
Virágzás, csendélet, szobrok, festmények elevenednek elénk, amikor a kezünkbe fogjuk Fellinger Károly új verseskötetét. Alkotások az alkotásokban. Ahogyan haladunk a versfolyamban, érezzük, hogy úton vagyunk a szerzővel, aztán úton vagyunk a versekkel, majd csak az út marad, csak a vers marad, s ha engedjük magunknak, akkor magunk is úttá válunk, egyek leszünk a verssel, és szembesülünk önmagunkkal, mint alkotásokkal. Ha van hozzá elég merszünk, akkor nem állunk meg, hanem szembesülünk azzal is, hogy az alkotásnak Alkotója van. Ez a kötet nem hagy kérdéseket, felteszi ugyan, de meg is válaszolja. Nincsenek lezáratlan történetek. Az utazás biztos, a megérkezésről magunk döntünk, a vers megtette dolgát, a többi ránk van bízva.
Ízelítő a Forrásláp verseiből
Ítélet
Igazságra vagyunk ítélve, újra
és újra akarjuk a kivételes
bánásmódot, de mikor elérkezik
a tettek ideje, végső soron a
világvégén találjuk magunkat, sem
a mélység, sem a magasság szemébe
nem merünk nézni, pislogunk, mint a hal
a szatyorban, s ez az érzés visszadob
bennünket az álló folyóba, ahol
rég önfeledten, vígan lubickoltunk,
s vártuk, szüleink kiválasszanak, ha-
zarepítsenek egy gólyamadárral.
Az őszinteség
Az őszinteség eszköz, hogy közelebb
kerüljek a megismeréshez, nem bűn,
csak kiadom magam, hogy bizalmamba
férkőzzön az, ki egyedül én vagyok.
Mostanában minden nálamnál idő-
sebbnek köszönök, félelemmel veszem
tudomásul. hogy megöregedtem, az
apám korosztálya halott, idő-seb.
Fény vakítja el a napot, a színek
megszállják a festményt, pikniket tartva.
A versek rostélyán fennakadnak a
betűk, mindenbe belekötnek, aztán
mindenen fennakadnak, kerítésen,
pókhálón, ökörnyálon. Észbe kapok,
de beverem fejem pincénk alacsony
mennyezetébe, amikor feljövök
a lépcsőn, de akkor is, ha lemegyek,
mert kiadtam magamból a titkot, mit
rég elfelejtettem, így hát mázlim van,
akár egy katasztrófaturistának.
Kapcsolódó anyagok:
Fehér nyírfák. Versreflexiók orosz festők műveire.
Nem mondod, hogy nem fáj. Mezey Katalin, Böszörményi Zoltán, Szőcs Géza, Gáspár Ferenc, Fellinger Károly, Száraz Miklós György, Fenyvesi Ottó, Jász Attila, Hegedűs Gyöngyi, Lennert-Móger Tímea, Pataki Tamás, Becsy András versei.
Műveljük kertjeinket – Írók a nyárban – Fellinger Károly: Locsogó
