Erdély. csak egy nyári éjszaka.
Létgyakorlat
csak visszaúszni a felkelő napig.
kivájt szemekből kirázni könnyet.
hallgatni a csattanó habokat,
amint gerinceden összetörnek.
ülni a mólón egyedül.
fütyörészve lógatni lábat.
rágyújtani az eldobott
csikkekre, amik rádtaláltak.
várni. mikor is hasad.
hörgő tüdődben a reggel.
tintakék a távol. bedobod
szívedet a végtelennek.
Erdély. csak egy nyári éjszaka.
riadt villamos az ázott föld szagában.
szanaszét verdeső legyek.
csak egy éjszaka, amit mindig újra játszok;
krisztuspózban, fénykereszteken.
csak egy éjszaka; tüdőmben dorombol.
dobhártyámon alvó madarak
nyújtózkodnak távolabb a gondtól,
míg faltól falig tépdesem magam.
csak egy éjszaka. fekete fehéren.
sebes számban eltévedt szavak,
koporsók, mit sírva eltemettem;
Erdély. csak egy nyári éjszaka.
[láthatatlanul]
soha nem írtam a szerelemről
most sem fogok
hímzem arcomat a szélben
nyújtom kezem a csillagok felé
nehéz kabát lehúzza vállam
akaratlanul
most ha a szerelemről írnék
azt mondanám
búzavirág viháncol mögöttem
mert szoknyád csiklandítja köldökét
de csak a város és embertelen
hogyan is írhatnék a szerelemről
az azbesztről pattogó esőben
még homlokom mély ráncaiban
eltűnnek a madarak
láthatatlanul
csak rejtőzködőm
a tüdőmbe szorított levegő panasz
talán még meghallja valaki
ha kiengedem
(ezek csak mondatok szavak)
ezek csak mondatok szavak
homlokomon rozsdás rácsok
lélegzetvétel míg akasztanak
cédrusok illatához
ezek csak mondatok szavak
városokban hagyott ébredések
kagylóktól nyüzsgő partszakasz
rettegés reá ne lépjek
ezek csak mondatok szavak
elengedett kezek lüktetése
húsomba vágott ablakoķ
hogy lenézhess a mélybe
