Adjon a művészet mindennap élményt!
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében 2024. november 14-én a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) konferenciát szervezett A művészettel nevelés szerepe a mai magyar társadalomban címmel a Pesti Vigadóban.
„A művészet, a maga sokszínűségével, a gyermek teljes fejlődését szolgálja, a nevelés elengedhetetlen eleme.” – Ezzel a mondattal köszöntötték a szervezők a jelenlévőket. A konferencia előadásainak, beszélgetéseinek célja és feladata az volt, hogy tudományos megalapozottsággal, pozitív példákkal a tudomány, a társadalom és a család oldaláról mutassa be és határozza meg a művészettel nevelés helyét és szerepét a mai modern világunkban.
A délután kettőtől este nyolcig tartó tanácskozáson a szakterület kiválóságai gyűltek egybe, megfogalmazódott az az igény is, hogy a tudományos kutatásokon alapuló meglátásaikat hivatalos formában is megfogalmazzák, a döntéshozók számára artikulálják. A jelenlévő szakemberek szerint a művészet jelenléte, a naponta átélt katarzis a közoktatásban elementárisan fontos ahhoz, hogy kreatív felnőttekké váljunk.
Az eseményt Szepesi Judit, az MMA MMKI kutató könyvtárosa, a művészettel nevelés program felelőse, egyben a rendezvény háziasszonya nyitotta meg. Ezután Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. A program három szekcióból épült fel tizenegy előadó részvételével. Az egyes szekciókat moderált kerekasztal-beszélgetés zárta, majd kérdések következtek a közönség bevonásával.
Az első szekció címe így hangzott: „Miért fontos a művészettel nevelés?” Az előadások a pedagógia és az orvostudomány oldaláról közelítették meg a művészettel nevelés fogalmát, szerepét és módszereit a mai modern világunkban. Ezek szerint a nevelés általános célja a gyermek személyiségének, tehetségének, mentális és fizikai képességeinek a lehető legteljesebb kibontakoztatása. Ennek egyik kiemelt eszköze a művészet, amely a kreatív létezés alapfeltétele.
Az előadók között jeles szakértőket, kutatókat hallgathattunk meg: Kiss Virágot, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar adjunktusát, Pécsi Ritát, neveléskutatót, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanárát, Kárpáti Andreát, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárát és Vértes Gabriellát, pszichoterapeuta szakorvost.
Kiss Virág nyitó előadásában színes ábrán mutatta be a művészettel nevelés helyét a művészetalapú módszerek között, egy mondat erejéig a művészetterápiás eszközök említésével. Egy másik szemléltető ábrán a művészetterápia, a művészettel nevelés és a művészetre nevelés egymásra hatását szemléltette. Ezek szerint ez egy skála, amelynek egyik végén a személyiség áll a középpontban, a művészet eszköz a gyógyítására, a másik végén az öncélú esztétikum helyezkedik el, az egyén csak befogadni tudja. A művészettel nevelésnél a művészet szintén eszköz, de mégsem a személyiség magva van terítéken, hanem a problémamegoldás, a szocializáció és a tanulás, ezáltal az egyén biztonságos környezetben képes fejlődni.
A szekció második és harmadik előadója, Pécsi Rita és Kárpáti Andrea maguk is pedagógusok lévén, valódi empátiával árnyalták az elméleti megközelítést, és érthetővé tették, hogy miért is annyira fontos, hogy ne csak az értelmi intelligenciáért, az IQ-ért felelős bal agyféltekét dolgozzuk meg a mindennapokban, hogy mennyire fontos az, hogy a fantáziáért, kreativitásért és szociális-érzelmi intelligenciáért felelős jobb agyfélteke, az EQ is működésben legyen. Kifejtették, hogy ezek kibontakozásához a művészet jelenlétére van szükség. Így lehetséges, hogy ne csak kiművelt főket, hanem kreatív, érző lelkeket is neveljen a társadalom. Olyan megdöbbentő adat is elhangzott, hogy az énekóra világszinten a kreativitást nagyon kevéssé előmozdító hely (Kárpáti Andrea prezentált nemzetközi kutatási eredményeket), a művészeti oktatás terén kifejezetten kontraproduktív. E megállapítás Magyarországra is igaz, ami azért is sajnálatos tény, mert a Kodály-módszer vagy a Kokas Klára-féle zenepedagógiai program a mai napig igazoltan eredményes oktatási metódus. Ezt a szempontot Pécsi Rita is aláhúzta: a művészet befogadására is fel kell készíteni a gyerekeket, ami a művészetre nevelés problémakörét is érinti. A szekció záró előadója, Vértes Gabriella laikusok számára is érthetően ismertette egy pszichoterápiás kezelés és folyamat mibenlétét. Kitért arra is, hogy terápiái során fontosnak tartja művészetterápiás eszközök alkalmazását. Véleménye szerint a művészet mindennapos átélése az egyén számára a pszichoterápia szükségességét is csökkentené. A szekciót Solymosi-Tari Emőke zenetörténész, MMA akadémikus moderálta, aki az óvodásoknak és kisiskolásoknak szervez nagyon sikeres komolyzenei programsorozatot, a Felfedezőútont.
A második szekció a „Hogyan hatja át a művészet a mindennapokat?” címet viselte. A művészet varázsa az együtt töltött időben és élményekben rejlik. De nemcsak élményt és örömöt kínál, hanem mély emberi kapcsolatokat és közösségi tereket is segít kialakítani.
Ebben a szekcióban gyakorló művésztanárok vezettek be a hétköznapokban átélt tapasztalataikba. Eplényi Anna tájépítészmérnök, a Marczibányi Téri Művelődési Központban működő, idén ötvenedik születésnapját ünneplő Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely (GYIK-Műhely) művészetpedagógiai hátteréről beszélt rendkívül plasztikusan és magával ragadóan. Előadása lényegét talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a gyermeki képzelőerőnek, amelyet ráadásul művészeti alkotásokba fordítunk, nem szabad formai korlátokat szabni, mert az egy életre szorongást és megfelelési kényszert szül. A képzőművészet után két másik művészeti terület, a tánc és az ének közegébe kalauzoltak az előadók. Cseke-Marosi Eszter néptánc- és drámapedagógus, illetve Könyves Klaudia zenetörténész, zenetörténet-tanár a tánc- és a zeneoktatás terén meséltek tapasztalataikról, elméleti síkra is helyezve a diskurzust. A Landgráf Katalin textilművész, MMA akadémikus által vezetett kerekasztal-beszélgetésen fontos hangsúlyt kapott a szülők, a család egyaránt pozitív és negatív szerepe a gyermek művészeti nevelésében.
Ebből levonható következtetésként, hogy egy jól szituált, gondoskodó primer közösség nagyobb érzelmi stabilitást nyújt, tehát ennek hiányában még fontosabb, hogy a közoktatás területén is megkaphassák a gyermekek a kellő figyelmet, például olyan művészetpedagógusoktól, mint a beszélgetőtársak voltak. Érdekes tény egyébként, hogy az első két szekcióban kizárólag hölgyek adtak elő. A pedagógusok között még mindig túlsúlyban volnának? Tehetjük fel a kérdést. És vajon miért?
A harmadik szekció az „Alkotás és nevelés, de mihez kezdjünk a gyorsuló online világgal?” címet kapta. Az elektronikus média és az online világ hatással van az oktatásban létrejövő változásokra, és ez alól nem kivétel az iskolai művészeti nevelés területe sem. A vélemények a mai napig megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehet, illetve, hogy egyáltalán be kell-e emelni a digitális médiumokat az oktatásba.
Sinkó István festőművész, MMA akadémikus a múzeumpedagógia digitális vonatkozásairól beszélt, ami mindennapos ebben az egyre inkább a fontosságát bizonyítani tudó speciális nevelési szférában. Az előadó a múzeumpedagógiáról általában is szólt, ezzel azok számára is érthetővé téve a fogalmat, akik esetleg eddig nem ismerték. Szerencsére itthon a múzeumok egyre inkább átlátják a szakma fontosságát, és energiát nem kímélve nyitnak a pedagógia ezen ága felé.
Balázs Géza nyelvész és Farkas Ádám szobrászművész, MMA akadémikus a témát ismeretelméleti magasságokba emelte. Farkas Ádám előadásában azt hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy megértsük a művészettel nevelés lényegét, ismernünk kell a művészet fogalmát, amelyet így körvonalazott: „A művészet lényege az emberi gesztus, amit a gép soha nem tud reprodukálni és előállítani. A művészet szempontjából maga a digitalizáció csak az információk átadására való, de a művészet nem információ, hanem tartalom. Olyan tartalom, amely szavakkal nem mondható el. Ahol a beszéd és a gondolkodás megszűnik, ott kezdődik a művészet.”
B. Nagy Ervin animációs tervezőművész saját művét és a létrejöttének kulisszatitkait mutatta be, a híres magyar sportolók gyerekkorát megidéző Cserebogarak című animációs sorozat második epizódját állítva középpontba. (A második epizód Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok kardvívóról szól.) Egyéni példáján keresztül szemléltette a művészeti oktatás lehetséges gyakorlati következményét, amikor nem csak a művészettel nevelés, hanem a művészetre nevelés is hatást ér el. A szekciót Barabás Márton képzőművész, MMA akadémikus moderálta.
Összességében megállapítható, hogy mind gondolatban, mind művészeti példákban gazdag napot tudhatnak maguk mögött a szervezők, hiszen a nyilvánvaló szakmai párbeszéd sikere mellett az alkotás iránti vágyat is felkeltették.
