Anorexia Nervosa

Pont úgy hangzik mint egy tulajdonnév,
ma bárminek keresztelhetnek,
lehetsz:
Izaura, Fradika, Anorexia,
az a-ra végződő nevek 
általában lánynevek,
több a lány Anorexia, mint a fiú,
több lány hallja az osztálytársa anyukájától:
a barátnődet Anorexiának hívják?
több a lánybőr alól kitüremkedő csont,
mint a fiúbőr alól,
nagyobb és szélesebb a lánykulcscsont 
feletti mélyedés,
a supraclavicularis,
mint a fiú supraclavicularis,
több a lányszájakban megszuvasodott fog,
mint a fiúszájakban,
ha Anorexia vagy, csomókban kihullik a hajad,
akkor is kopaszodsz, ha nem vagy hímnemű,
nagy valószínűséggel évekig elmarad a menstruációd,
emiatt az anyád nőgyógyászhoz hord, 
aki hormontablettákkal töm majd,
de nem mered beszedni őket, mert attól rettegsz,
hogy még jobban elhízol,
keresed az identitásodat,
ki vagy, 
hol kezdődsz, 
hol végződsz,
meg akarod húzni a határaidat, 
de a körvonalad mindig változik, 
az új neved határozza meg a tükörképed,
hogy ki is vagy valójában,
ha Anorexiának hívnak,
állandóan egy elvarázsolt kastélyban élsz,
ahol a görbe tükör mindig kövérnek mutat,
megutálod a közös étkezéseket,
pedig régen szeretted,
és két percenként kényszerít a pszichéd, 
hogy számold újra az aznap elfogyasztott kalóriáidat,
dührohamod van az étkezések után, 
a földön üvöltesz,
mint egy gödörbe zuhant állat,
és a maradék hajadat téped,
mert lelkiismeret-furdalásod van, 
hogy ettél,
már kiskorodban kórházba kerülsz
fulladás miatt, 
a gonosz nővérke 
a neveden szólít, 
de az artikulálatlan hangok
minduntalan a-ra végződnek,
determinálnak,
biztosan ezért némulsz meg, 
és nem fogadod el 
többé az ételt az édesanyádtól,
onnantól kezdve 
a Nagyi jár le hozzád,
hogy megetessen,
amikor felnősz,
mindennapos, hogy
kerülöd a tekinteteket,
lesz egy dugi életed, 
amit senkivel nem tudsz megosztani,
amibe senki nem kóstolhat bele,
mert az csak a tiéd,
a nagyi sütijét felváltja 
az évekig tartó éhezés,
nem vagy haláltáborban,
mégis úgy nézel ki, mint ők, 
senki nem kényszerített, 
egyedül hurcolkodsz oda, 
elképzeled a születendő gyermekedet,
az elhízott kismamák képe 
cikáz benned, 
miközben a névutókönyvet lapozgatod,
lánynevek után kutatsz,
de minden a-ra végződő szó
megcsavarja a gyomrodat,
nincs egy perc, 
önmagadról való megfeledkezés sem,
a kontroll gyönyöre kígyózik benned, 
azt hiszed, legyőzöd magad, 
de tévedsz, mert már együtt tekereg
vérered hálózatában a halál,
és mindennap egy kilóval kevesebb vagy, 
látod magad előtt
a madárcsontú nagymamádat,
hasonlítotok, 
nem emlékszik rád,
eltéveszti a neved, 
Ő csak Anorexiának ismer, 
mert tíz évig nem ettél, mikor nála laktál, 
hiába könyörgött,
tudod, hogy el fogsz párologni, 
mint a kutya táljába csepegett egy ujjnyi esővíz,
rettegsz, 
de a nevedet mégsem tudod megváltoztatni,
mindig Anorexiának fognak hívni.