Mindent a fiatal költészetről

Fontos felolvasóestet rendezett a Parnasszus folyóirat és a FISZ szeptember 12-én a Magnet közösségi térben, a hirtelen őszbe fordult Andrássy út egyik épületében. A Centrumban a kortárs fiatal költészet  című rendezvényen fiatal költők mutatkoztak be, és felolvasásaik között Turczi István a FISZ társelnökeinek, Pataki Viktornak és Konkoly Dánielnek tett fel lényeges, elgondolkoztató kérdéseket. E felolvasóest gyakorlatilag a Parnasszus nyáron megjelent számának „élő változata” volt. Az ötlet Turczi István fejéből pattant ki, mint annyi másik, és Áfra János, valamint Pataki Viktor segítségével valósult meg.

Az esten elhangzott, hogy a Parnasszus folyóirat jövőre harmincéves lesz; az esten legfiatalabb felolvasó pedig – majdhogynem ennek a fele életkorban – a tizenkilenc éves Hegedűs Anna volt, aki bölcsészetet hallgat, és  Pilinszky a költői példaképe.

Az első beszélgetésblokkban Turczi elmondta, hogy a lapszám ötlete a Tokaji Írótáborhoz köthető, és hogy nem szereti a „fiatal költő” kifejezést, de az tény, hogy a lap szerzői szinte mind 1990 után születtek, bár a szerkesztés során egy-két esetben kicsit csaltak. Konkoly Dániel a huszonöt éves FISZ feladatait foglalta össze, ami voltaképpen a tehetséggondozáson és a platformok nyújtásán alapszik. Elmondta továbbá, hogy ismertebb költőiknek többek között Mezei Gábor és Simon Bettina számítanak.

Az első felolvasáskört Horváth Florencia kezdte. Florencia verseit számos helyen olvashattuk, hallhattuk már. A Parnasszus-esten előadott szélesen hömpölygő szabadverse egy szerepvers volt. Regős Mátyás Sár című rímes költeménye is erős kezdésnek érződött. Ő is az ismertebb fiatalok közé tartozik. Endrey-Nagy Ágoston a Kulter.hu szerkesztője, huszonkét éves. Sötét árnyalatú költeménye burkoltan az önismeret megszerzéséről szólt, ami az elődök megismerésén is alapszik a „felmenők exhumálásának” segítségével. A klasszikus szürrealista költőket idézte modernebb köntösben, igen tehetségesen. Tibély Orsolya és Takács Boglárka olvasott még fel ebben a körben.

Azt ezt követő beszélgetésben előkerültek a nehezebb, provokatívabb kérdések. Turczi azzal kezdte, hogy még húsz évvel ezelőtt is könnyen be lehetett sorolni, ki milyen irodalmi hagyományhoz csatlakozott. Ki érkezett a nyugatos-újholdas hagyomány felől, ki a neoavantgárd-avantgárd irányából, s ki gyökerezett a népies esztétika talajában. Ezek a kategóriák Turczi szerint mára elvesztek. Konkoly válaszában egyetért abban, hogy ma már „nincsenek irányzatok”. A fiatalok nem tagozódnak esztétikai közösségekbe, homogenizálódott a líra, nincsenek benne éles határok. Pataki Viktor azt emelte ki, hogy megváltozott az irodalmi szövegekhez való hozzáférés módja, valamint az irodalmi szövegek nyilvánossága is, de bizonyos témákat-irányokat mégis ki lehet jelölni: ilyen például a saját és a másik testéhez való viszony megjelenítése, az úgynevezett testpoétika. Turczi szerint nehéz megállapítani, hogy a fiatal költők milyen tradíciókat visznek tovább. Erre Konkoly azt felelte, hogy többen közülük más művészeti ágak felől közelítik meg a költészetet, és nem is annyira irodalmi tradíciókból indulnak ki.

A felolvasás második körét Makáry Sebestyén kezdte. Ez a vers némileg kapcsolatot tartott az „elbeszélő költészettel”, de szürreális keretek között. Ősi Anna egy képletes vonatutazásra invitált bennünket. Nagy Balázs Péter Narkisszoszával az antik irodalmat és mitológiát hozta el a terembe, Hegedűs Anna pedig az anyaméh allegóriáját, s a kört Szabados Attila zárta.

A beszélgetés újabb felvonásában Turczi felvetette, hogy az egységes értékrend felbomlása megnehezítheti a fiatal költők indulását: Mauglinak érezhetik magukat egy irodalmi dzsungelben. Konkoly erre úgy reagált, hogy ebben az eligazodásban segít számukra a FISZ. A pálya szakmai fogásainak elsajátításában pedig az irodalmi műhelyeik, amelyek között már vannak online formában is elérhetők. Turczi ezután azt pendítette meg, hogy ebben az irodalmi dzsungelben vajon hogyan válhatnak láthatóvá az alkotók. Elmondta, hogy mára megváltozott az „ismert költő” fogalma, kevés az ismertnek mondható alkotó, és ezzel a problémával nemcsak a költők-írók szembesülnek, hanem a színészek és a képzőművészek is, majd végül a művészet eltömegesedéséről, atomizálódásáról is szó esett.

Az újabb felolvasók ezúttal Puskás Dániel (versében megjelent a szerelem, méghozzá meglepő hasonlatokkal ábrázolva), Filotás Karina és Nagy Dániel (mindkét felolvasó versében felbukkant az anyatoposz), továbbá Bordás Máté és Ráday Zsófia voltak.

Végül az est utolsó beszélgetése következett, ami hasonlóan nehéz, és éppen ezért izgalmas problémákat feszegetett. Például az olvasásét, valamint a könyvekét. Turczi felidézte, hogy régebben az olvasottság egyet jelentett a műveltéggel, de ma már nem biztos, hogy a műveltséget feltétlenül az olvasással kötjük össze, hiszen az írás szerepe a vizuális kultúrával szemben átértékelődött. Turczi István az olvasás visszaesését is fájlalta. Konkoly erre úgy reagált, hogy teóriája szerint a mai világban minden immaterializálódik (a pénz, a zenekészítés, a publikálás etc.), elanyagtalanodik. Ám ennek ellenhatásaként létrejött egyfajta nosztalgia a tárgyak iránt. Az emberek hanglemezeket gyűjtenek, vagy éppen könyveket. Vagyis szerinte a könyvek, ha némileg lecsökkent arányban is, de mindig megmaradnak. Pataki Viktor szerint még mindig inkább könyveket olvasunk, mert az e-book egy kezdeti felfutást követően visszaesett. Illetve arra is célzott, hogy például a magyar slampoetry (Závada, Simon) alkotói is visszatértek a hagyományos könyvformátumhoz. Turczi István erre a nyomtatott folyóiratok fontosságát emelte ki. Az alkotóknak azt a vágyát, hogy még mindig a nyomtatott folyóiratokban szeretnének közölni, abban látják a maradandóság lehetőségét.

Az est utolsó felolvasókörét Bödecs László vallásos allúziókat felvonultató, szép verse indította. Nagy Lea verse az időt személyesítette meg. Borsi Bálint nagy tehetséggel ír, és hagyományos hasonlataival, képeivel róla például elmondható, hogy a nyugatos-újholdas líra folytatója. A blokkot és az estet V. Szabó Mátyás, Gulisio Tímea, Pauljucsák Péter, és Seres Rebeka versei zárták.

Tartalmas és izgalmas est résztvevői lehettünk ezen a Parnasszus, a FISZ és a Magyar PEN Club által szervezett rendezvényen. Megismerhettük „élőben is” a fiatal alkotókat, és volt miről gondolkoznunk hazafelé ‒ meg azután is ‒ az irodalommal kapcsolatosan.     

Fotók: Székelyhidi Zsolt

További képek a lapozható galériában!