Borotvaélen táncolóknak

Vendégségben 

Ülök. 
Elég kényelmetlen 
pózban. 
Egy 
kissé 
goromba
halszagú 
garumba 
mártogatom 
a tavaszi tekercsem. 
Volt már jobb. 

Borotvaélen táncolóknak 

Barátom, csömörnyi léted takarja
háló, mely megóv, úgy vélted.
De tudd: egyetlen élen halálodig 
végigtáncolhatod élted!

Kék a szeme 

Miért nem találunk fel
Mozartot hallgató buszsofőrt? 
Micsoda jelenetet forgatna róla
a Monty Python. 

Férfikorsztolányi

Lett pénz, 
de nincs kedv. 

Lakik a házunkban egy kurva

Cigizek a ház előtt. 
Nem esik jól, 
csak a rutin. 
Ideges tekintetű férfi
érkezik. 
Kapucsenget. 
Háló, 
mondja az unott hang. 
Ajsához jöttem. 
Miii?, 
éles, hirtelen károgás. 
Ajsához! 
Ja… második emelet. 
Hangjában 
undor
sóhaj
lemondás. 

Elmúlt

elmúlt ez is
mint ahogy elmúlik 
a sürgető
vihogó
csiklandó 
kamaszkori vágy
hogy lepukkant 
lakótelepi 
kocsmákba menj
a haverokkal
röhögni 
duhajkodni
hányásig inni
még csak viccből
még nem kényszerből
kínzó szükségletből