Öt vers az Orgonairkából
Ajaksíp
Flötenprinzipal
Akárha keményfémből a fal
Erős vár jó védelmező
Orgonán az ajaksíp – ez ő
A világ összes ördögét
sem kell félnem már hogy ő véd
S mindőnk lelke bizton szárnyal
Fönt a korálok hangjával
Oboa
Oboe
„Jaj mekkora kín
Reszkettet szívben és burkain
Vajon mi e sok csapás oka?”
Hogy ki nem zengheti az érces orgona
Panasz nem segít sírás sem soha
Csak nádjával egymaga
A reszkető halk oboa
Orgonafújtató
Der Blasbalg
Fáradságos munka folytán
Teremthető csak meg minden Szép
Némán munkál a fújtató ám
Összes hanghoz adja lelkét
Sípokból búg lélegzete
Hosszan szárnyalhat dalokon át
Olykor zihál s nincs több zene
Ha vér önt előtte koponyát
Orgonasípok
Das Rohrwerk
Gonosz és gyáva fajzatok
hogy játsszam néktek e kis dallamot?!
Kamarahang s éles Fisz adott
Süvöltse minden síp ahogy
– reccs! – a templom-kárpit hasadott
Brácsa
Viola
Ha idegenben érne az éjszaka
s a nappal is oly színtelen
Egy brácsának mindig lesz jó szava
Hozzád és húrja szólít neveden
Füledbe ha emberi hang nem hatol amott
Ha úgy érzed bánatból több már nem lehet
A brácsa-dal vigasztalásodba fog
és megsimítja fejed
Az illusztráció az Orgelbüchlein című kötet eredeti, 1947-es kiadásából származik, az oldalpáron az Oboe című vers és a hozzá tartozó Amerigo Tot-fametszet látható.
***
Lénárd Sándor (1910–1972). A kiváló orvos-író-költő családjában otthon németül beszéltek, majd 1920-ban Ausztriába költöztek, az ifjú Lénárd Bécsben folytatta tanulmányait, és a német „második anyanyelve” lett. Később számos munkáját írta németül.
Az 1947-ben megjelent Orgelbüchlein című karcsú, ám annál szebb verseskötetkéje mindössze tíz verset tartalmaz. Lénárd Sándor gyönyörű kiadványához a szintén magyar származású Amerigo Tot metszetei szolgáltak illusztrációkként. A kötet valamennyi költeménye a muzsikáról szól, amin ma már nem csodálkozik senki, hiszen Lénárd maga is játszott orgonán, Brazíliába érve pedig megnyerte a Bach műveltségi versenyt a fővárosi televízió stúdiójában. Az ott nyert összeg hozzásegítette, hogy fölépíthesse a dzsungel szélén házát, rendelőjét.
A versek közül több is szakrális töltetű. Lénárd Oboa című művében az orgona akkor némul el, amikor Jézus megkínzott szívéről kellene szólnia. A költő szerint az orgona helyett már csak az oboa képes a Keresztút kínját kifejezni. Arra, hogy a Keresztúton vagyunk, az is utal, hogy a vers első három sora idézet Bach Máté passiójának szövegkönyvéből. (E tételben szólal meg két oboa a partitúra szerint.) Az Ajaksípban nem is kétséges, hogy az „Erős vár jó védelmező” sor az ismert zsoltárszöveg és annak lutheri parafrázia. Az Orgonafújtató című vershez olyan illusztrációt metszett Amerigo Tot, amelyen a vérrel elöntött fej elvéthetetlenül a töviskoszorús Jézusé. Az Orgonasípok Krisztus halálára utal: ekkor hasadt meg Salamon templomának kárpitja, és támadt a sötétség, tört ki a vihar.
A muzsika vigasztaló és megtartó erejéről Lénárd Sándor hasonló szépségű verset írt Brácsa címmel, mint Rilke Die Nachbar című költeménye. Lénárd versében a viola/brácsa a hangszer, Rilkénél a Fremde Geige/idegen hegedű.
