Az ég felé mutat

A fagyos levelek alól néhány fűszál 
kidugta a feje búbját, zöld kardjával
az ég felé mutat, 
a korai virágok fehér harangjaikkal 
a fényt keresik,
napsütés szűrődik be a kopasz ágak között,
délben, amikor a legerősebb,
a föld mélyéig hatol, 
hogy onnan egyik napról a másikra 
zöldbe borítsa a mindenség talpát, az erdőt.
Krisztus minden évben eljön,
tavaly is itt volt, 
a moha zöldje a bűnbocsánat, 
az ég tiszta szeme a megváltás.