Az ég felé mutat
A fagyos levelek alól néhány fűszál
kidugta a feje búbját, zöld kardjával
az ég felé mutat,
a korai virágok fehér harangjaikkal
a fényt keresik,
napsütés szűrődik be a kopasz ágak között,
délben, amikor a legerősebb,
a föld mélyéig hatol,
hogy onnan egyik napról a másikra
zöldbe borítsa a mindenség talpát, az erdőt.
Krisztus minden évben eljön,
tavaly is itt volt,
a moha zöldje a bűnbocsánat,
az ég tiszta szeme a megváltás.