A felhőkre rajzoltam régi szerelmeim

Bárányfelhő

Tegnap kedvem támadt kamasznak lenni.
Lefeküdtem a fűbe,
és felhőkre rajzoltam régi szerelmeim.
A pitypangok között mosolyogtál. Tudtad,
valótlan dolgokat képzelek az emberekről,
mégis jelzés nélkül gyönyörködtél bennem.
Álmodni engedtél,
hogy majd felébredjek.

Új és ismeretlen

Kicsit új voltál, kicsit ismeretlen.
Vártuk érkezésedet, a jó szót, a csodát.
Azt hittük, látványosan megváltozik minden.
Szükséged lett volna ránk,
az álom hívott utazni minket.
Megtagadtunk,
ott voltunk az árulásban,
szemünkben a megvetés hömpölygött,
mikor a vesztőhely köveit
kiömlő véred festette át.