A könyv- és olvasáskultúra változásának nyomában

Mi lesz veled, nyomtatott könyv? címmel rendezett műhelykonferenciát az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete január 22-én a Pesti Vigadóban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A három tematikus szekcióra bontott program a könyvkiadók felől, az olvasási szokások és igények változásának oldaláról és a born digital vs. mesterséges intelligencia vonatkozásában vizsgálta meg a papíralapú könyv túlélési esélyeit.

A szervezők Marshall McLuhan 1962-es „Vége a Gutenberg-galaxisnak!” szállóigévé vált mondatát jelölték meg mottóként, hogy a nyomtatott könyv helyzetére rávilágítsanak egy olyan pillanatban, amikor a világ a mesterséges intelligencia térhódításától tart. Talán éppen ez lehetett a mozgatórugója a rendezvénynek.

Az eseményen a tematikus blokkokat az előadók tízperces prezentációja, majd egy negyvenötperces moderált kerekasztal-beszélgetés követte, mégpedig úgy, hogy a szekció vezetését és a kerekasztal moderálását mindig más szaktekintélyre bízták. Szepesi Judit, a rendezvény háziasszonya, az MMA-MMKI kutatókönyvtáros munkatársa nyitotta meg a konferenciát, majd Szentmártoni János, az MMA Kiadó ügyvezetője és Holl András, az MTA Könyvtár és Információs Központ informatikai főigazgató-helyettese köszöntötték a jelenlévőket. Előrevetítették a tanácskozás jellegét: egy pillanatig sem lehet kétségünk afelől, hogy az évezredek által felhalmozott tudás őrzői, a könyvek valódi bajban lehetnek, sőt, még mindig bennük bízhatunk meg igazán.

Az első szekció címe megegyezett a konferencia főcímével: „Végóráit éli a Gutenberg-galaxis?” Három magyar könyvkiadó – MMA, L’Harmattan, Akadémiai – vezetőit kérték fel, hogy e témában mondják el hivatalos álláspontjukat. Szentmártoni János saját írói és igazgatói szerepét ötvözte a „Melyek a digitális kor kihívásai a magyar könyvkiadók számára?” című előadásában. Általában az irodalom és az olvasás elkötelezett híveként az alkalmazkodás képességének fontossága mellett érvelt. A hallgatók között szinte biztos, hogy nem lehetett olyat találni, aki ne értett volna vele egyet. Pomázi Gyöngyi, az Akadémiai Kiadó tartalomfejlesztési vezetője, a nyomtatott könyv és az e-könyv szerepének mai magyarországi helyzetéről beszélt, hatékonyan alkalmazható példákat bemutatva a kiadó működéséből. Ilyen a MeRSZ (Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás), amely egy több műveletet egyszerre szolgáltató könyvgyűjtemény, ún. „digital born” módon, vagyis kizárólag digitális felületen elérhető, oda készült tartalom, analóg előzmény nélkül. Az előadást kísérő ábrák plasztikusan rajzolták fel a rendszert, így azok számára is érthető volt, akik eddig a MeRSZ-szel nem találkoztak. Ez egy több éve elérhető, a kiadó számára prioritást élvező fejlesztés.

Holl András előadása

Már ebben az előadásban is hallhattunk arról, amit Gyenes Ádám, a L’Harmattan Kiadó igazgatója a következőkben megerősített: az elektronikus könyv Magyarországon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sokkal inkább – ahogy az a nap során kiderült – a hangoskönyv. Azt is megtudhattuk, hogy a L’Harmattan milyen saját Open Source-megoldásokat alkalmaz, és hogy milyen kapcsolatban van a francia anyacégével. A mesterséges intelligencia által önállóan kreált tartalom, az ún. hallucináció is többször szóba került. Ez a jelenség azért figyelmeztető jel, mert a rendszer által összeállított, az emberi tudás ismeretétől eltérő összefüggéseket fejez ki, vagyis a hamis ismereteket hitelesnek tünteti fel. A szekciót és a kerekasztal-beszélgetést a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, a könyvkiadásban maga is sok tapasztalatot szerzett Sepsi Enikő vezette. A moderált beszélgetésből azt a következtetést lehet levonni, hogy a vezetők határozottan és céltudatosan hisznek és bíznak a magyar nyelvű könyvkiadás lehetőségeiben, és nagyon is tisztában vannak a digitális változtatásokkal, amelyek nem ingatják meg őket a könyv fontosságában, vagyis levonható az az optimista következtetés, hogy a Gutenberg-galaxis megingathatatlanul létezik.

Gyenes Ádám előadása

A második szekció az olvasási szokások és igények változásait térképezte fel, és azt a sokunkat érdeklő kérdést firtatta, hogy ma, az okoseszközök és a digitalizáció világában mit értünk valójában olvasás alatt. Az előző korszakokhoz képest ugyanis sokkal több időt töltünk szövegek között. Ennek a kérdéskörnek megválaszolására olvasásszociológusokat kértek fel. Kamarás István könyvtáros, szociológus, író, az MTA doktora, az olvasás történetébe kalauzolta el a hallgatóságot, az olvasás fogalmának időbeli alakulásába. Péterfi Rita olvasásszociológus, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója és Gombos Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Neveléstudományi Intézetének olvasáskutatója reprezentatív hazai és külföldi kutatások alapján mutatta be számokkal alátámasztva, a téma jelenlegi tudományos eredményeit. Ezekből az előadásokból az derült ki, hogy az olvasás jelensége rendkívül összetett és korántsem lehet – szerencsére – azt állítani, hogy ne olvasnának már az emberek, még ha a társadalom bizonyos szegmensei egyre ritkábban vesznek valódi könyvet a kezükbe. Ez azonban nem újkeletű jelenség, és nem zárja ki azt, hogy valaki az online térhódítás ellenére ne olvasna komoly irodalmat, vagy ezt éppen ne okoseszközön tegye. Pompor Zoltán, a Magyar Olvasástársaság elnöke vezette a szekciót. A megbeszélés egy rendkívül izgalmas beszélgetésbe torkollott a nézők bevonásával.

A harmadik szekcióban először Kalcsó Gyula, az OSZK webarchiválási osztályának csoportvezetője szólalt fel. A laikusok számára is közérthetően magyarázta el, hogy milyen kihívás egy kizárólag digitális adathordozókon létező írói hagyaték feldolgozása, és azt is, hogy milyen nehézségekbe ütközik valójában a weblapok archiválása. Kiderült, hogy a kilencvenes évek elejéről a magyar internet nem visszakövethető, és manapság is nagyon nagy arányban tűnnek el a végtelenbe a honlapok a nélkül, hogy meg lehetne őrizni azokat. Készman József művészettörténész, kurátor, a Ludwig Múzeum főosztályvezetője, rendkívül megragadó felszólalásában a „born digital” jelentőségét emelte ki a médiaművészetben, a könyv mint kiállítási tárgy jelentésmódosulását mutatta be. Holl András pedig arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia hogyan hat az Akadémiai Könyvtár közgyűjteményi életére. Elmondása szerint a mesterséges intelligencia technológiája nagy segítség, hiszen az óriási mennyiségű tételek esetében olyan adatelemzésre képes, amire emberi elme és a munkaerő nem. Hangsúlyozta, hogy a PDF formátum előre nem láthatóan a digitális kezelésnél milyen nehézségeket okoz. Szavaiból bizakodás áradt és az átláthatóságban való hit.

Készman József felszólalása

Kónya Béla Tamás, a Szépművészeti Múzeum Országos Restaurálási és Raktározási Központ igazgatójának vezetésével a harmadik szekció végén is gondolatébresztő beszélgetés alakult ki, ezt a közönség inspiráló kérdései csak tovább fokozták. Arról beszéltek, hogy a nyomtatott könyv sokkal biztonságosabb a digitálisnál. Holl András, aki csillagász, megjegyezte, egy napkitörés esetén csak a nyomtatott könyvnek lenne esélye a túlélésre. Kalcsó Gyula hozzáfűzte, hogy az analóg mágneses szalag a legmegbízhatóbb adathordozó. Készman József saját magát a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az optimisták és a pesszimisták között helyezte el, nem tagadva, hogy tart a jelenségtől, nem tudja hova vezet, az egyetlen megoldást abban látja, hogy oda kell rá figyelni, és lépést tartani az újdonságokkal.  

Kerekasztal-beszélgetés

A jól összeállított program keretében, a könyvkiadóktól az olvasási szokásokon át eljutottunk a közgyűjtemények digitális térben megszülető hagyatékainak feldolgozási technikáihoz és a mesterséges intelligencia mindennapi felhasználhatóságához. A nap végére kiderült, hogy a nyomtatott könyv még mindig a kultúra sarokkövének tekinthető, a papíralapú tudásfelhalmozás pedig biztos pont.

Fotók: Varga Kinga