„Öröknek tűnt a nyári díszlet”

Petróleum

 

Csibék
ültek a fűben, mint megannyi ék.

Kakas
kukorékolt, méhtől döngött a kas.

Kutya
csaholt, míg bent gőzölgött a zupa.

Tavak
lettek a tócsák, állt bennük a vak

zenész,
és hangszerén látszódott a penész.

Zakó
volt a tatán, s lassan folyt a Krakó.

Torony
harangja kongott halotti toron.

Tehén
bőgött: még nem éltünk se te, se én.

Teper-
tő volt vacsorára, hozzá eper.

S lehuny-
ta szemét éjjel a petróleum.

 

Móló
 
 

Móló.
Elmúlt a nyár, az el se múló.

Koldus
lett az évszak, ami volt oly dús.

Hattyú
tollán már nem csillog a faggyú.

Csérek
sem mutatják, hogy mennyit érek.

S hínár
sincs tán a tóra dobva immár.

Vízcsepp.
Öröknek tűnt a nyári díszlet.

Zárszó:
emlékeinkbe veszve Szárszó.