Képekben emlékezünk

Mindannyian tanultunk az 1526. augusztus 29-én (valójában szeptember 8. lehetett) lezajlott mohácsi csatáról, amelyben katasztrofális vereséget szenvedtünk az Oszmán Birodalom hatalmas haderejétől. A magyar hadtörténet egyik legtöbbet emlegetett eseménye nemzetünk nagy tragédiájaként maradt meg emlékezetünkben. Ezt őrzik nyelvünkben a „több is veszett Mohácsnál” és a „nekünk Mohács kell” szállóigék, utalva a veszteség nagyságára. Életét vesztette II. Lajos király, Tomori Pál kalocsai érsek, Szapolyai György főúr, Szepesi gróf, Szalkai László esztergomi érsek. A törökök kíméletlenül kaszabolták le a magyarokat, aki csak tudott, fejvesztve menekült a hadszíntérről. Az alig másfél-két óra alatt lezajlott csata a középkori magyar királyság összeomlását hozta el. Miután híre megérkezett, egész udvartartásunk elmenekült Pozsonyba. I. Szulejmán seregével bevonult Budára, megszemlélte a várat, hidat veretett, és átkelt a pesti oldalra. A törökök gyújtogattak, hajókra rakták a talált kincseket, és elindultak vissza Isztambulba.

Mint akkor az oszmán had, most a csata 500. évfordulója is a „nyakunkon van”. Kérdés, hogy sikerül-e addigra megtalálni a pontos helyszínt, merthogy ez még mindig vita tárgyát képezi. 1889 óta folynak kutatások, hogy a helyet, az elesettek nyughelyét és a táborokat megtalálják. Brodarics István, II. Lajos kancellárja, a mohácsi csata magyar krónikása is részt vett a csatában, ahonnan szerencsésen megmenekült. Leírásában Földvárként jelölte meg azt a falut, ahol szerinte a fő összecsapások zajlottak. Brodarics szerint Földvár egy domb alján volt, a domb pedig a csata síkját színpadként ölelte körbe. A kutatás 130 éves történetében 16 alkalommal vélték megtalálni a falut, de sem az írott források, sem a környezeti jellemzők és a régészeti adatok nem igazolták hollétét. Mint ahogyan a kutatás első évtizedeiben felmerült lehetséges helyszínek: Sátorhely és Törökdomb környezetét is bizonytalanság lengi körbe. Hasonló rejtély övezi a II. Lajossal történteket, akiről úgy tudjuk, hogy menekülés közben a megáradt Csele-patakba fulladt. Tudósok egy köre ezt vitatja, és egy Kis-Duna-ág iszapos partjára teszik halála helyszínét.

A mohácsi csata sorsfordító eseménye az évforduló miatt aktuálisabb, mint valaha, ám a művészettörténet-írás figyelmét valamiért eddig elkerülte. Papp Júlia Kép és Emlékezet – A mohácsi csata és II. Lajos a képzőművészetben című kötete ezt a hiányosságot pótolja. A Libri Könyvkiadó Kft. megjelentette könyv e két tragikus esemény képzőművészeti ábrázolásait mutatja be olyan átfogó módon, amire korábban még nem volt példa. Papp Júlia könyvének első felében a mohácsi csatához kapcsolódó 16–19. századi ábrázolásokról ír, majd II. Lajos egykorú képi reprezentációit veszi górcső alá. Majd többek között térképek, útleírások, 19. és 20. századi, emlékművek mentén fest képet a csata és a király halálának helyszínéről, illetve ezek emlékezetéről. Végül betekintést nyújt az 1687. évi második mohácsi (nagyharsányi) csatába, amely bár győzedelmes volt, kevésbé él a köztudatban.

Papp tudományos igénnyel írta meg kötetét, amelyben sorra elemzi az műalkotásokat, ugyanakkor olvasmányosságra is törekszik. Ha a kutatását egyfajta nyomozásnak tekintjük, lebilincselőnek is érezhetjük. Még akkor is, ha közben nevek, helyek, évszámok, műcímek garmadájával találkozunk. A szerző szerencsére nem traktálja mélyen szántó műelemzésekkel az olvasót. Épp csak annyi információt ad át, amennyiről úgy gondolja: szükséges az egyes alkotások bemutatásához, és megállapításainak alátámasztásához. Természetesen irodalomjegyzék és névmutató áll rendelkezésére a részletek iránt érdeklődőknek.

A Kép és Emlékezet – A mohácsi csata és II. Lajos a képzőművészetben ugyanakkor több egy műalkotásokat elemző kötetnél. A fülszöveg szerint olvashatunk benne „a korszak európai és magyarországi törökképéről, a keresztény Európa és az iszlám vallású Oszmán Birodalom kapcsolatáról, a csataképfestészetről és képzőművészeti propagandáról is”. Papp Júlia kiadványa történelemkönyvnek is beillene, mégsem az, hanem a Kaleidoszkóp Könyvek ismeretterjesztő sorozatának darabja. A sorozat kiadványai a magyar tudományos kutatás aktuális és érdekfeszítő eredményeiről számolnak be.

Papp Júlia, akinek doktori fokozata van, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. „Részt vett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma által vezetett Mohács 1526–2026 Rekonstrukció és emlékezet című programban. Azóta is a mohácsi csata és II. Lajos 16–19. századi hazai és külföldi ábrázolásainak összegyűjtésével és rendszerezésével foglalkozik” – olvashatjuk a hátlapon.

A téma iránti érdeklődése, valamint alapos felkészültsége az első betűtől az utolsóig érződik művén. Igyekezett felkutatni szinte mindent, de ami laikusoknak is élvezhetővé teszi tanulmányát, az az összehasonlításokból és a tipizálásból fakadó következtetéseknek köszönhető.

Némi hiányérzetre ad okot a képmelléklet mennyisége és minősége. Érthető, hogy nehéz vállalkozás lett volna mindent bemutatni, mégis talán többet lehetett volna. A fekete-fehér fotók mellett a hivatkozott oldalak is megtalálhatóak, amelyekről a szerző „leszedte” azokat, ez is magyarázata lehet a képek minőségének.

A Gulyás Borbála lektorálta Kép és Emlékezet – A mohácsi csata és II. Lajos a képzőművészetben tipográfiailag puritánul egyszerű, ám jól szerkesztett. Tetszetős az elő- és hátlap nyugodt színvilágú kékje, valamint a szerző és a cím négyzetekbe foglalása.

Papp Júlia kötete mindazok számára hasznos olvasmány, akik érdeklődnek a magyar történelem, a művészettörténet és a kulturális emlékezet kérdései iránt. Hiszen az utolsó fejezetben a nemzeti emlékezés történelmi, politikai változásait is felvillantja a szerző.

Papp Júlia: Kép és emlékezet – A mohácsi csata és II. Lajos a képzőművészetben, Libri Könyvkiadó Kft., Budapest, 2024.