Példabeszéd

Hegedűs Imre János képes arra, hogy ne csak saját – egyébként kiváló –, novelláit írja, hanem alárendelje magát egy-egy nagyobb ügynek is. Ilyen ügy volt a mártírhalált halt Moyses Márton életéről szóló, Az ötödik kerék című regénye is, de ezúttal – ha lehet egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni (nyilván nem lehet) –, a székely fiúnál a magyar történelemre sokkal mélyebb hatást gyakorló személyről, Gróf Mikó Imréről írt életregényt.

És itt meg kell állnunk egy pillanatra. Mert arról, hogy Moyses Márton 1970-ben a kommunista párt brassói székháza előtt felgyújtotta magát, roppant kevesen hallottak itthon, a szűkebb "kishazában". Na és Mikó Imréről? Jómagam is csak annyit tudtam, hogy Sepsiszentgyörgyön van a Székely Mikó Kollégium. El is szégyelltem magam, amikor Hegedűs Imre János könyvét elolvastam. Tudniillik az Erdélyi Gazdasági Egyesület, a Kolozsvári Közlöny, az Erdélyi Múzeum Egyesület – ami tulajdonképpen az erdélyi akadémia, csak azért lett egyesület a neve, nehogy a Habsburg elnyomók belekössenek –, a Székely Mikó Kollégium, a Kolozsvári Nemzeti Színház mind az ő nevéhez fűződik!

És akkor még nem beszéltünk a forradalom alatt a hegyi mócok által felégetett nagyenyedi Bethlen Kollégium újraindításáról, vagy arról, hogy az 1867-es, a kiegyezés utáni első magyar kormány közlekedésügyi minisztereként az ő nevéhez fűződik a vasútvonalak kiépítése egész Nagy-Magyarországon, hogy ő a "béke grófja", a fiához írt Irányeszmék megalkotója, a Magyar Történeti Társulat (1867 június 13.) és a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megalapítója.

A servus humillimus (alázatos szolgája) köszöntést gróf Mikó Imre halálosan komolyan vette, ő mindig csak szolgálni akart, hazájának, népének, családjának. Az ám, a család! Már a megszületése is tragédiával indult, mert édesanyja, Mikes Borbála gyermekágyi lázban elhunyt, majd ugyanez történt harmadik gyermekük megszületése után feleségével, Rhédey Máriával, majd legidősebb lányával, Máriával szintén. És előbb még meghalt a fia is, a nevét egyedüliként továbbvivő, és természetben, szorgalomban őreá hasonlító Ádám, mindössze tizenkilenc évesen. Nem véletlenül adta Hegedűs Imre János könyvének ezt a címet: Toronyember fekete utakon. Mert a messzire látó erdélyi toronyembernek utaznia is kellett: legelőször még csak Nagyszebenbe, mikor a császár az erdélyi tartomány kulcsemberévé, kincstárnokává jelölte, másodszor viszont már Bécsbe, mert V. Ferdinánd egyenesen erdélyi kancellárnak akarta, és ő nem akarta elfogadni ezt a tisztséget. A levél 1848 május közepén érkezett, s ekkor már Pesten és Bécsben is kitört a forradalom, ám a császár először nem is értette, hogy a gróf mit szeretne: "Erlauben Sie mir, es kann nicht seyn" – mondta. Engedelmével, ez nem lehetséges.

Aztán mégis kinevezett valaki mást (Apor Lázárt), de előtte még elhagyta a forrongó, ideges császárvárost. Mikó Imre is utazott volna haza, imádott (szerelmes levelezésük részleteinek bemutatásának Hegedűs egy egész fejezetet szentel) feleségéhez, ám ezúttal Teleki József erdélyi főkormányzótól érkezett levél, melyben arra kéri őt, "maradjon, s hatalmas tekintélyével támogassa Erdélyt, mindenekelőtt az Unió ügyét. Magánügy helyett közügy… Ilyen volt a kor, ilyen a század" – állapítja meg a könyv írója.

Mit tehetett hát Gróf Mikó, a császár után utazott Innsbruckba, a birodalom mélyére. Ott Batthyány Lajos miniszterelnökkel együtt sikerült elérnie, hogy a császár végül 1848 június 10-én aláírja az áprilisi törvényeknek azt a cikkelyét is, amely Erdély és Magyarország egyesüléséről rendelkezett.

Ekkor a „béke grófja” (így nevezték el a kortársak) még hazautazhatott, nem úgy, mint második ausztriai útjáról, mikor a sérelmi feliratot vitte az uralkodóhoz, melyben a magyarok – konkrétan az Erdélyi Főkormányzószék – tiltakoztak az erdélyi polgárháború kirobbantása ellen. Az udvar szokása szerint kétszínű játékot űzött, egyfelől szentesítette a törvényeket, másfelől a románságot uszította a magyarok ellen.

"Mikó Imre azon a napon, 1848 december 2-án indult útjára, amikor megfosztották trónjától V. Ferdinándot, és törvénytelenül, az országgyűlés szavazata nélkül a 18 éves Ferenc Józsefet állították a helyébe."

És a grófot, a rangos követet, Olmützben kihallgatás helyett az új császár súlyos jogsértéssel házi őrizetbe záratta.

Mikó Imre a tétlenséggel töltött hónapok alatt lesoványodott, megbetegedett, és amikor a következő év tavaszán megkapta a hírt, hogy felesége, Rhédey Mária meghalt, majdnem utána ment gyászában.

Fontosak ezek az önéletrajzi részletek, mert könnyű elintézni a következő évek sikereit, a fentebb már említett vasutat és egyetemet, az akadémiát és a többit, vagyis a vasszorgalommal tevékenykedő gróf Mikó Imre tetteit azzal a közhellyel, hogy a "munkába menekült".

Hegedűs jó érzékkel láttatja, hogy inkább a felmenőktől és tanáraitól megtanult kötelességtudat munkálkodhatott benne. Az elszánt hit és akarat, hogy a haza javára való szorgoskodás előrébbvaló minden magánéleti bajnál, nehézségnél, tragédiánál. És ehhez az elszántsághoz megfelelő türelem, diplomáciai érzék, anyagi javak társultak, és ez az erő vonzotta a hozzá hasonló gondolkodású erdélyi nemeseket és értelmiségieket is, akik szívesen csatlakoztak hozzá nemes vállalkozásaiban.

Hegedűs mindemellett úgy ír, mintha a nagyszüleim meséit hallanám, főleg, mikor a gróf gyermekéveit, majd a felesége iránti szerelmét láttatja.

Neki, úgy hiszem sikerült az írásaiban megoldani a székely népnyelv és az ún. "irodalmi nyelv" egybeboronálását, úgy, hogy a helyi ízek is megmaradjanak, de mégse okozzon nehézséget a "határon túli" budapesti olvasóknak a regény befogadása.

A címbéli "fekete utak" tragédiákat sejtetnek, de ebben az évszázadban épül, szépül az ország, és vele Erdély. Hegedűs jó érzékkel megemlíti Kossuth Kasszandra-levelét, de nem sokat időz ennél a momentumnál. A történelemben utólag is nehéz okosnak lenni.

Inkább a példa, ami előttünk lebeghet. Igyekeznünk kell a hazáért munkálkodni, ha mi, kései halandók talán soha nem is érhetünk a toronyember magasságába.

Hegedűs Imre János: Toronyember fekete utakon. Gróf Mikó Imre életregénye. Magyar Napló, Budapest, 2024.