Az Athenaeum gondozásában tavaly jelent meg Szűcs Dóra Szivarfüst és vanília című regénye, amely Leni Riefenstahl és Balázs Béla közös filmjének, a Kék fény forgatásának során kialakult románcuk történetét dolgozta fel. Idén pedig Székely Ilona Szilánkos álmok című alkotása folytatja a sort, amely Putti Lia némafilmsztár életének regényes feldolgozása. Így akár a Kiadó filmtörténeti sorozatának részeként is üdvözölhetjük az új kötetet, amely a filmtörténet korai szakaszának magyar vonatkozású szereplőit, filmjeit emeli ki a feledés homályából.

Hegedűs Imre János képes arra, hogy ne csak saját – egyébként kiváló –, novelláit írja, hanem alárendelje magát egy-egy nagyobb ügynek is. Ilyen ügy volt a mártírhalált halt Moyses Márton életéről szóló, Az ötödik kerék című regénye is, de ezúttal – ha lehet egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni (nyilván nem lehet) –, a székely fiúnál a magyar történelemre sokkal mélyebb hatást gyakorló személyről, Gróf Mikó Imréről írt életregényt.

Lévai Katalin legújabb, tizenhatodik könyve jellegzetes apa-fiú történet, ugyanakkor szereplői révén a 20. század magyar történelméhez is kulcsot ad, ahogy ezt a fülszövegben írói hitvallásként olvashatjuk:

„A nemzedékről nemzedékre öröklődő kis történetekből áll össze az úgynevezett nagy történelem. A távoli események a sajátunkká válnak, s végül jelenné lesz a múlt.”