A közelség távlatai / A távolság nyomai

Szabó Detty textilmunkái, batikolt szubjektum-objektjei, illetve installációi és Kentelki Gábor dinamikus-absztrakt festményei, expresszív impresszumai (most) pszicho-dramatikus terekben találkoznak, speciális diskurzusokba kerülnek: kolorista, intenzív, majd rejtőzködő, egyszerre lüktető és csöndes-opálosan visszafogott állapotok, érzelmi kicsapódások és titokzatos érzetek váltakoznak…

Szín-robbanások, átalakulások: fátylakra, leképzett leplekre, szövetekre szisztematikusan vetülő-fröccsenő, burkokat-vásznakat fölsebző, majd bekötöző (és beköltöző) vonások, illetve szenzibilis áramlások-visszafolyások rezonálnak a köztes lét-érzetekben, a zsigeri és szellemi intenzitások valótlan-valós jelenében…

A művészek megnyilvánulásai, tudatos építkezései, tudásvágyai kerülnek itt sajátos vallomás-koncentrátumba és alakítható, vákuumból fellélegző, nyitott közegbe, miközben kunszenti, erdélyi gyökerek is összeérnek, sőt, tovább tekerednek, egymásba át-átkúszó, metamorf lehetőségek keresik a megoldások folyamat-szálait, miközben ismeretlen-ismerős örömökre is rátalálnak: Marosvásárhelytől, Szentesen, Budapesten, Barcelonán át… Át-át! Indonéziai, jávai Wayangok mögül ébredő árnyék-rétegek, tradicionális látomás-emlék fragmentumok és elvarázsolt egyén-feltárások mosódnak össze. Kultur- és művészettörténeti találkozások imbolyognak az érzékelések sokrétű termeiben, miközben a finomszövésű történetmesélések lírikus élménybeszámolóvá módosulnak… Warung Sate Ayam Madura! Jó (l)étvágyat! Jó utakat! Arya Jaran, Lembu Kanigoró, ó, Ponorogo!

Generációk, távolba merült idők és mitikus tájak, reminiszcenciák bukkannak föl törékeny hölgyek, idősek, gyermekek és jelenetek alakjában: álom-valóságból, belső szigetek atmoszféráiból szinte lebegve: nagyon egyszerűen, nyugalommal, eleganciával, transzferált fotográfiák által jelennek-hívódnak elő, misztikus méhviasz-ködben, archaikusan…

Intermezzo: Kuroszava Akira: Álmok című filmjének egyik epizódjában, egy múzeumban Van Gogh festménye, a Pont de Langlois (Langlois hídja, az arles-i híd) megnyílik, megelevenedik, és a néző (a kutató utazó) belép a táguló képtérbe: ott, a lovas szekér mellett átsétál a kis hídon, amely alatt mosónők hajolnak a patakba, majd vakító napsütésben kijut a mezőre, ahol a megszállottan festő művészt, Vincentet keresi, talán 1888-at írunk, de inkább 1890-et, mert pisztoly dördül, rengeteg varjú száll fel riadva, a komor-karcsú ciprusok és a napraforgó-rengeteg fölött: az ég elsötétül…

Heidegger elmélete is tovább tágul. A Lét és Idő, akárcsak Proust időtervezete: a pontszerű jelenek puszta egymásutánjává széthulló idő ellen irányul. Korspecifikus folyamatok és az emberi létezés kortól független sajátosságai keverednek benne… A jelenvalólétben a közelségre irányuló lényegszerű tendencia rejlik. És a Világ Körtáncában: érintkezések sokaságában cserélődnek, fejlődnek ki a saját idő, az időformula távlatai…

Szelídített transz! Transz, transz-figuratív…

Amott a balinéz kultúra összeforrt a szomszédos Jáva szigetével. A balinéz és kelet-jávai művészeti életben, a szertartásokban, illetve a gazdag művészeti-irodalmi hagyományokban is szerteágazó és különböző stílusok váltakoznak: liturgikus szövegek és speciális kéziratok, metafizika… De a vallási gyakorlatokkal, mágiával és ezoterikus tanokkal foglalkozó állapotok is összeérnek…

A kawi szó jelentése: költői nyelvezet. A médium felnevet:

Kawi-kova, parwa, kidung! Kawi-karma alvai sung…

A-a oka: koka wina! Ó-hind dudu a lavina…

Mahabha, rata, dha, ata! Pandawa Yua,

dha Dhisthira, Bhima, ima, Arjuna,

Iker-tükör: Saha-dewa, Nakula!

Hova a kovawa, kava, a-kawi kIő,

Khö-ö-é-szeti fő! Tetete: mi-ti-ő,

Ó, jó eszme jő: szerte-szubjektív miliő…

Emitt pedig poétikus ábrándok és tudat-feletti jelenések váltakoznak:

A Kék csoda-fák álma és tánca felhő-form(ul)ákat ébreszt, a Szt. Vitus megszállott mozgását is megidéző, képlékenyen intenzív ecset-hullámzások ritmikusan vibrálnak… A rituális hallgatás meditatív mormogással elegy formákat bont, színkavalkádok párás illata, érintések sejtelmes suttogása hatol belső idők szféráiba…

Akár a kortalanul kéklő, kobalt- és kobold-köntösöket öltő, párizsikék fodor-fejfedőket viselő és koncentrált kontúr-kedélyű, klorofil-koktélokat is igénylő felhő-fák gyökér-erezetei, tintakékben csobogó kéreg-rostjai és lélek-leheletei, akár a felfedezőutakra induló, elszabadultan sétáló-futkosó, rezonálva táncoló fák: az alkotók játékos-komoly tér-idő identitása is felszabadul és tovább gondolja önnön formai-tartalmi lehetőségeit, szellemi igényeit…

A közelség távlatai, a távolság nyomai, lenyomatai: immár közösen is tetten érhető jelenségek.