Méretre vágva

Végre, sóhajt fel az apja. Lola kérdően néz az öregre. Hamarabb is bemutathattad volna. Mellette nem kell nyújtóztasd a nyakad, mint az eddigi hórihorgas barátaidnál, és lehetetlen cipőkben tipegni, járhatsz sportcipőben. Matekozunk? Apja nem érti a kérdést.

Lola százötvenkét cm magas, Benő csak fél fejjel magasabb. Ő bezzeg nyújtja a nyakát, mert a nagyon magas nőket kedveli, célba is veszi őket, de ezt honnan tudná az öreg? A nő sem érti, mit eszik a férfi ezeken a brünhildákon és azt sem, hogy ezek a nők miért rajonganak élettársáért. Ezen nem sokáig tépelődik, de azon igen, hogy mit akar a férfi Lolától? Nem is gazdag. nem is szép. Az eszéért szereti? Mert ezt állítja, és egy-egy magaslati kaland után mindig vissza könyörgi magát. Lola enged. Majd megváltozik a férfi.  Nem változik. Aztán mégis?

A szokásos bocsánatkérő csokrot gyűrű váltja fel. Benő anyja fogai között sziszegi, fiacskám, megőrültél, törpe gyerekeitek lesznek és kihúzza magát a tükör előtt, teste kitölti a díszes keretet. A csöndet a férfi töri meg, a kert rendezését kellene megbeszélnünk és felnéz az anyjára. Én nem túrom a földet, elég nekem a sok szobanövény, oldjátok, illetve oldd meg te. Benő nem szól, ujját az ajkára helyezi.

Lola hiába keres valami elfogadható indokot, miért nem tud részt venni jövendőbeli anyósa kerek születésnapján. Gyerekkori, sikeres iskolakerülési akciói jutnak eszébe, nem tetszik egyik módszer sem. Benő gyanakodva nézi, anyát nem sértheted meg, ha nem jössz velem, mindenki azt hiszi, hogy te is elhagytál. Vegyél valami szép ajándékot, ebben jobb vagy mint én és arra vigyázz, a virág ne vágott legyen, azt anya ki nem állhatja.

Hű, de csinos vagy, és ez a cipő! Látom, már a csomagtartóban van a nagy cserepes növény, nem vettem le a selyempapírt, de vigyázz, mikor átadod, ne legyen rajta a csomagolás. Megnézhetted volna. A te ízlésedben szászázalékosan megbízok. A nő mosolyog. A benzinkútnál bemegy a mosdóba. A férfi pár perc múlva felhívja, mi van, elkésünk, a vendégek már csak ránk várnak. Két utcányit tudok menni gyalog, bár most az egyszer tűsarkút vettem fel, menj előre, és add át te az ajándékot, itt a kertészeti részlegnél még szeretnék egy újabb meglepetést, pár perc az egész. A férfi káromkodik és megnyomja a gázt.

A nő a padon ül, telefonja az ölében. Lábát kihúzza a cipőből. Egy ideig hagyja villogni a készüléket, csak harmadik jelzésre veszi fel, kellemes hallóját elnyomja a férfi rekedt ordítása. Bonsaj! Ezt küldöd te az én anyámnak. Nem szólt semmit, óvatosan forgatta, én mondtam, anya, nem nehéz a gondozása, ez törpefa, ekkor vörös lett a feje és elkezdett kiabálni. A vendégek nevettek. Saci azt mondta, ő szívesen átveszi, mert…Nem is hallgattuk végig. Persze te bujkálsz, nem mersz ide jönni. Na, mikor jössz és kérsz bocsánatot, mondhatnád, rendelted a növényt és elcserélték.

Nem megyek! Hogyhogy nem, mikor jössz? Nem jövök, nem alszom otthon. Mégis hova mész, a barátnőid is itt vannak. Tudom, de én Gerinél leszek. Csak nem az én Gerimnél? Hogy mennyire a tiéd, nem tudom, de te mutattad be szilveszterkor. A kosaras. És ne hívj, mert kikapcsolom a telefonom.