Parnasszus 30

Fennállásának harmincadik évét ünnepelte szeptember 15-én a Parnasszus költészeti folyóirat a Nyitott Műhelyben. A jubileumi lapszám bemutatójához természetesen ünnepi műsor dukált, melynek zenei betétjeit Müller Péter Sziáminak köszönhettük, aki egy meglepetésvendéget hozott magával, Egressy Zoltán írót, drámaírót. Egressy egy tőle szokatlan szerepben működött közre az esten: gitárosként. Az alkalmi duó összesen öt dalt adott elő.

„Harminc éve kezdtük ezt a játékot” ‒ nyitotta meg Turczi István költő, a lap alapítója és főszerkesztője az estet, majd arra is utalt, hogy a folyóirat egy napon született az egyik fiával, továbbá bemutatta Ispánki Lászlót, akinek anyagi támogatásával napvilágot láttak a Parnasszus első számai, hiszen kezdetben nem állami támogatásból létezett. Turczi István kiemelte, hogy nem neki kell gratulálni, hanem a szerzőknek, és magát csak afféle diszpécsernek titulálta. A Parnasszus eddig 125 lapszámot jelentetett meg, míg a folyóirat könyvkiadója 200 címmel dicsekedhet. István bevallotta, hogy a bemutatók előtt mindig attól fél, kevés lesz a vendég, ám félelme most nem igazolódott be, hiszen sokan megjelentek az ünneplésen.

„Harminc éve kezdtük ezt a játékot” ‒ az alapító-főszerkesztő, Turczi István

Sziámiék eljátszották az első dalukat, melynek refrénje némileg ide is vágott: „Hogy lettél te egyszerre csak ennyire régi?” Egressy gitározott, vokálozott és fütyült. Az egyik vendég a dal végén megjegyezte, hogy az egyik húr hiányzik a gitárjáról, mire Kukorelly Endre azt mondta, hogy „az a legjobb, hogy Egressy a hiányzó húrt is lefogja”. A megjegyzéseket a könnyed hangulatú bemutatón nagy derültség fogadta.

A Sziámi‒Egressy-duó

Turczi ezután „emlékező típusnak” nevezve magát azon nevek felsorolásába kezdett, akik a Parnasszus szerzői voltak, ám sajnos már nem lehetnek közöttünk. Rába György, Somlyó György és még sok más név után elhangzott a fiatalon elhunyt Dukay Nagy Ádámé is, akinek Boróka nevű lánya megjelent a műsoron.

Ferencz Győző költő, műfordító beszédében az amerikai Poetry magazint említette rokon lapként ‒ hiszen a Parnasszus is csak lírával foglalkozik ‒, és elérendő célként utalt a Poetry magazin hosszú fennállására. Várady Szabolcs rövid beszédében Turczi jószándékú, finom „erőszakosságát” idézte fel, mely a lap egyik hajtómotorja is. Vörös István költő, író, műfordító jól emlékezett a legelső lapszámra, melyben ő is szerepelt, és emlékezett egyfajta ellendrukkra is az irodalmi berkekből, bár a lapot támogató írók még többen voltak. Ezután felolvasta az aktuális számban megjelent esszéjét, melyet versnek is lehet nevezni. G. István László köszöntőjéből kiderült, hogy már nem költőien lakozunk, már csak élünk. Márton László kakukktojásnak mondta magát, hiszen egész életében még csak versötlete sem volt, ám annál több műfordítást jegyez. A műsorban Oswald von Wolkenstein költeményét olvasta fel, aki Márton elmondása szerint a Rákócziak egyik őse is. Kukorelly Endre arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia azért nem válhat a költészet ellenfelévé, mert rajta keresztül nem szólalhatnak meg a szókratészi értelemben vett istenek.

Márton László

Makó Ágnes, és Gertheis Veronika felolvasása után Balogh Robert elmondta: máig nem érti, hogy Turczi annak idején hogyan mert beengedni egyszerre húsz-harminc fiatal költőt a saját házába. Székely Szabolcs és Tolvaj Zoltán versei és visszaemlékezései után én következtem egy verssel, majd Sziámiék után Székelyhidi Zsolt a Parnasszus régi műhelytáborait idézte fel. Az 1995-ös, egri műhelytáborban tanulta meg a mesterség alapjait. Berka Attila a rövidség jegyében csak egy Kertész Imre-idézettel készült: „Az a társadalom, amelyben az irodalom nem fontos, nem lehet normális társadalom.” Payer Imre Turczi személyiségét a Mérleg csillagjeggyel rokonította, majd verse után öt fiatal költő zárta a felolvasásokat (Tibély Orsolya, Filotás Karina, Nagy Balázs Péter, Szeder Réka és Hegymegi Flóra), hogy Sziámiék ragadhassák magukhoz a mikrofont az utolsó két dal erejéig. Végül jöhetett az est kötetlenebb része: a pogácsázás, koccintás és beszélgetés.

      Szeder Réka

Kívánunk a Parnasszusnak minimum még ennyi évet, mert harmincnál is sokkal több indok van arra, hogy ez az irodalmi lap (is) fennmaradjon.

A fotókat készítette: Székelyhidi Zsolt

További képek az eseményről a lapozható galériában!