Helyesírási gyakorlatok kezdőknek és haladóknak

Nemzedékek nőttek fel Varga Katalin helyesírást gyakoroltató mesegyűjteményein, a Gőgös Gúnár Gedeonon és a Mosó Masa mosodáján. Ezek a könyvek ma is népszerűek, haszonnal forgathatóak, de szemléletük mára kissé didaktikusnak hat. Ezért semmiképpen sem ártott a vérfrissítés. E célból született meg Lovász Andrea szerkesztésében a Hottentotta, alcíme szerint: Szórakoztató mesegyűjtemény a helyesírás gyakorlásához. Az ötven szerzőt felsorakoztató antológia vegyesen tartalmaz válogatást gyerekirodalmunk kortárs és klasszikus szerzőinek verseiből, prózai műveiből. Így jobban tud igazodni a mai gyerekek ízléséhez, elvárásaihoz. Bár ez – mint ismert – nem mindig esik egybe az idősebb generáció művészetről vallott felfogásával. Gondoljunk itt a Lackfi János, illetve Varró Dániel iskolai olvasókönyvekbe bekerült versei kiváltotta indulathullámokra. Pedig nem árt szem előtt tartani a pedagógiai bölcsességet: a gyerek szórakozva tanul a legkönnyebben. Ha élvezik a tanulást, a pedagógus munkája is eredményesebb.

A könyv jó érzékkel keveri a kortárs és a klasszikus gyermekirodalmat, segít, hogy az idősebb generáció is megkedvelje a fiatal szerzőket, ahogy a gyerekeket is ösztönzi a ma már klasszikusnak számító szerzők műveinek megismerésére. Az antológia legfőbb jellemzője, akár kortárs, akár klasszikus szerzőkről van szó, a játékosság és a humor, amelyhez jól illeszkednek Takács Mari vidám hangulatú, gyermekrajzi egyszerűséggel, tiszta színekkel készült illusztrációi. Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor közismert gyerekversei mellett részleteket olvashatunk olyan népszerű gyerekirodalmi alkotásokból, mint Csukás István Pom pom meséi vagy Süsü, a sárkány, Nemes nagy Ágnes Bors néni könyve, Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? vagy Málnaszörp és szívószál (ebből készült Palásthy György máig népszerű filmváltozata, Az égig érő fű). A kortárs alkotók közül nem maradhattak ki olyan sztárszerzők, mint Berg Judit, Lackfi János, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel. Kiemelten kaptak helyet az antológiában az erdélyi szerzők a magas színvonalú gyerekirodalom okán, ahol Benedek Elek Cimborájától a kolozsvári Napsugárig és Szivárványig máig a legjobb erdélyi alkotók írtak, írnak a gyerekeknek. A klasszikusok közül Kányádi Sándor, Méhes György, míg a kortárs vonalon Balázs Imre József, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Szőcs Margit, Nagyálmos Ildikó művei kerültek be a kötetbe.

Tematikailag is sokszínű a szöveggyűjtemény, mely számos, a mai gyerekeket foglalkoztató, mindennapos témát, problémát érint. Míg a nagyszülők korosztálya számára a villanyvilágítás elterjedése jelentette a modernitás csúcsát (Tamkó Sirató Károly: Kattentotta), addig a mai gyerekek már beleszülettek az okoseszközök világába (Laik Eszter: Számítógép, Várfalvy Emőke: Hogyan írjunk szerelmes levelet?, Szaniszló bácsi és a rövidítések). Több alkotás próbálja a gyermekolvasók szociális empátiáját fejleszteni, legyen az a hajléktanok segítése (Tóth Krisztina: Szán a mélygarázsban), vagy az idegen kultúrák elfogadása (Somfai Anna: A Yule macska meséje). Sőt, olyan tabutémáról is szó esik, mint a tetvesség (Szécsi Noémi: Tetű mese), ami valljuk be, még ma is sokak szemében szégyennek számít. Ugyanakkor olvashatunk tanulságos történetet arról is, miért érdemes komolyan venni a helyesírás szabályait. Mert bizony komoly galiba támadhat akár egy ékezet felcseréléséből is, és nagyon nem mindegy, hogy hannoveri véreb vagy veréb lesz az új családi kedvenc (Markó Béla: Ékezet).

Műfajilag is hasonlóan színes képet mutat a válogatás. A gyerekirodalomra is érvényes, hogy elmosódnak az elit- és a tömegkultúra határai. Ez jelentheti a klasszikus műfajok áthangszerelését: modernizált népmesét (Parti Nagy Lajos: A házember meg a házasszony, Lackfi János: A világ leggonoszabb meséi) vagy mai tündérmesét (Finy Petra: A citromtündér). Számos esetben lehetünk tanúi, hogy olyan, a szórakoztató irodalomból vett műfajok emelődnek be a mai gyerekirodalomba, mint a krimi (Darvasi László: Pálcika, a detektív, Trapiti, avagy a Nagy Tökfőzelékháború), a Harry Potteres varázslós mese (Mészöly Ágnes: Dalmorka a tanyán), netán vicces, vámpíros történet (Adamik Zsolt: Vérzsiráf, Lackfi János: A világ leggonoszabb meséi).

Mindezen pozitívumok mellett fontos kitérni a kötet néhány gyengeségére. Varga Katalin könyveihez hasonlóan, itt is színessel emelték ki a helyesírás gyakoroltatására szánt példákat. Ezek azonban egyes betűk és írásjelek jelzése esetén gyakorta beleolvadnak a szövegbe. A következő kiadásokban célszerű lenne ezeket vastagon szedni a jobb átláthatóságért. Az aprócska technikai gond mellett nagyobb az, hogy még annyira sem sikerült munkára, gondolkodásra serkentő jelleget adni az antológiának, mint azt, például, Varga Katalin műveinél megtapasztalhattuk. Igaz, az ELTE Tanító- és Óvónőképző Kar két oktatója, Bereczkiné dr. Zaluszky Anna egyetemi docens és dr. Merényi Hajnalka adjunktus kötethez írt bevezetője a helyesírási szabályok rögzülésének kulcsát a rendszeres olvasásban látja: „De a szabályok ismereténél sokkal fontosabb, hogy a helyesírást megtanulni csak sok-sok olvasással lehet.” Ugyanakkor nem árt idézni Kodály Zoltán szavait, miszerint: „Amit csak hall a gyerek, könnyen elfelejti. Amit lát is, már könnyebben megjegyzi. De, amiben Ő maga is tevékenyen részt vesz, az bizonyosan belevésődik az emlékezetébe.” Így az olvasáson kívül érdemes lenne olyan feladatokkal ösztönözni a gyerekolvasókat, amelyek révén maguk fedezhetnék fel vagy alkothatnák meg az irodalmi művek segítségével az adott helyesírási szabályt.

Pozitívum, hogy az antológia a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megjelent helyesírási szabályzat felépítését követi. A függelékben ezért hasznos lett volna jelezni: az egyes esetekhez tartozó szabályoknak hol, és mely pont alatt tudnak az olvasók utánanézni. Ennek hiánya különösen zavaró a Kivételek alfejezetnél, amely első pillantásra kissé talányos lesz azoknak, akik nem forgatják napi rendszerességgel a helyesírási szabályzatot. Az ide tartozó művek a szabályzat 68–75. közötti pontokból kiemelt helyesírási tudnivalók illusztrációi, amelyet a szintén a nem túl informatív Egyéb esetek alcím alatt találhatunk meg.

A munkáltató jelleg, a gyermekolvasók kreativitásának, a szabályok önálló felfedezésének öröme még inkább segítené a helyesírási ismeretek elmélyítését. Így igazából csak pedagógiai segédkönyvként, helyesírási példatárként hasznos az antológia, ahogy ezt az ELTE két oktatója is kiemeli bevezetőjében: „A válogatás motiváló, jól alkalmazható a pedagógusképző intézmények magyar nyelvi és irodalmi kurzusainak programjában. Ajánljuk a tanítói, nevelői pályára készülő hallgatóknak is.” A munkavégzési cél hiánya miatt az egyéni és családi használatban főként a szórakoztató jelleg dominál, de azt sem zárjuk ki, hogy hozzájárulhat a helyesírási ismeretek tudatos elmélyítéséhez. Talán ezért nyerte el a Cerkabella Kiadó Hottentotta – Szórakoztató mesegyűjtemény a helyesírás gyakorlásához 2024-ben a magyar gyermekirodalom legrangosabb elismerését, a HUBBY-díjat az ismetetterjesztő kategóriában.

Hottentotta – Szórakoztató mesegyűjtemény a helyesírás gyakorlásához. Szerkesztette: Lovász Andrea. Illusztráció: Takács Mari. Cerkabella Könyvkiadó, Szentendre, 2024.