Eltékozolt nyarak

A nyár már elmaradt 

Lobogj, lobogj tovább,
   te őszi pillanat!
Nincs ellenvélemény,
   a nyár már elmaradt.

Lebegj, lebegj, te más:
   víz-tükre-másolat.
E tó tükrözni fog
   sokat, de másokat.

Lopott, lopott idők,
   eltékozolt nyarak…
A tékozló fiú
   most már otthon marad.

Még fent a sok levél,
    a mérhetetlen űr,
ökörnyál húr zenél
   megérthetetlenül.

Nincs ellenvélemény,
   sok évünk elszaladt.
Lobogj, lobogj tovább,
   te őszi pillanat! 

Egy zuglói szilvafáról 
                             Kosztolányi Dezső emlékére is

A szilva földre hullik
Időtlenül dobolva
Mintha nem is most hullna
Hanem egy messzi múltban
De most elért a hangja
Csak hallgatom az ágyból
A pesti éjszakában
Míg fekszem egymagamban
Mert elkerült az álom
Dobbanva hull a szilva
Mintha a mellkasomban
Már eltelt ötven évem
Csak hallgatom a szívem
„Hogy régi-e a hangja”