Ha akarná, sem tudná a szerző letagadni székelységét: Udvarhelyt (és környékét), a város utcáit, szórakozóhelyeit, híres iskoláját különleges díszeivel, polgárait és nyelvezetük sajátosságait, a velük megesett bizarr történéseket csak az ott nevelkedett ismerheti ilyen közelről és bensőségesen. Jánosi András nagyon „otthon van” ebben a – távolról sem idillikus – világban, amely jó két évtizedes távolléte dacára (vagy éppen amiatt?) valósággal magához láncolja: a kötet valamennyi írása, bármi is legyen a témája, „székely”, ami történik, az máshol aligha történhetne így meg, egy földrajzilag más helynek pedig biztosan nem lehetne ilyen hangulata.