Hozsanna, Hercegem! Én itt vagyok kegyelmedért, fogadd a vakmerőt! De szánj meg – ó, a bűneim nagyok –, cserébe lelkemért a vég előtt!

hűvös koponyán gőzölgő Parâng
dohányszemcse között Ciceró zsebében
az első villamos ráncain zörög
én Nemo vagyok! visszatértem!

Most már láthatatlan dolgokról (is) beszélhetünk, sétálva, mint a peripatetikusok, kiürítjük az éj hordóját a völgyek termékeny ölébe, elnézzük, mit művel a fény a világgal, ha szabadjára engedik. Évekkel ezelőtt, amikor még testnyi távolság ült közénk, és a sör a vodkák után elkábította a valóság fejét, elmondtam, nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, az ősrobbanás előtt nem volt sem tér sem idő.

Jó lenne becsukódni, ahogy titokzatos  nők teszik, fenntartva az érdeklődést. Vagy várhatnék türelmesen, remélve, hogy az egyik oldalam után te  is könyvvé akarsz válni, kezembe adva titkaidat.

Illatok szelíd párnája a fejünk alatt.
A végtelen homálya ringat karjaiban,
pedig jobb szeretnénk, ha a csillogás

a pőreség fehér foltjai villannak fel, a sóhajok felett árkádok magasodnak, a nesztelen omladékain csók pihen. 

Bálint-napi szerelmes versvideó Böszörményi Zoltán verseiből Tallián Mariann és Lázár Balázs előadásában

Baranyi Ferenc és Jóna Dávid egymásra felelő verseit közöljük.

felcsillannak a tél tükrei fókaháton remeg az inga pillanat

hallgatott a mély, az ég, csak a meggyvágók süvítették: te ültél

Lőrincz P. Gabriella úgy gondolja, csak akkor tud hiteleset írni, ha igazat ír. Írásaiban végig jelen van a hite, a szoros kapcsolata az Istenével, ennek hiányában nem tudna alkotni.

De a számonkérést csak elképzelem, a helyzet nem közelítette az életveszélyt, és amúgy is lefitymálón mondhatná: a haldokló ijedtsége gyorsan elmúlik.

Van-e jövő,  ha bizonytalan a múlt, aki a pusztulásnak tetszeleg, semmi magát rozsdálló szögre akasztja, feltámadhat-e a földi lét után?

Nyugaton a helyzet változatlan,
még nincsenek Európában
a legújabb atomfegyverek.

Azóta sokszor azt álmodtam, hogy minden éjjel más arcom van, és minden egyes holdtöltével a bőröm fehérebbé válik

Kovács Újszászy Péter verseire nagy hatással volt Dsida Jenő költészete, de Fekete István, Rudyard Kipling, R. M. Rilke és Szergej Jeszenyin is azon elődök közé sorolhatók, akik segítettek az állatszimbólumok megformálásában, amely költészetének központi témája. A csupaszodás gótikája című verseskötete tavaly decemberben jelent meg. Az Irodalmi Jelenben versei mellett kritikáival és esszéivel is megismerkedhetünk. A mentorprogramban olyan jelentékeny alkotók munkásságával foglalkozik, mint Mózes Attila, Lászlóffy Aladár, Török Sophie vagy Szőcs Géza.

Kiskora óta szerves része az életének a művészet és az irodalom. Legyen szó saját versről vagy irodalomtudományos munkáról, rajzokról, a precizitásra törekszik. Addig nem ír le semmit, amíg nem áll össze minden képkocka a fejében. Jókai Mór költészetéből doktorál, amellyel eddig csak hézagosan foglakozott a szakirodalom. Mentorprogramunk során ebből a munkából is kapunk ízelítőt és többek között olyan fontos, közelmúltban elhunyt költők műveiről, mint Kinde Annamária, Lászlóffy Aladár vagy Szőcs Géza – Fülöp Dorottyát, az Irodalmi Jelen debütdíjas szerzőjét kérdeztük.

Minden egy őszi verssel kezdődött, amelyet ötödikes korában írt. A gimnázium első évében a Halálnapló című prózaciklusával az Irodalmi Jelenben debütált, és több mint húszezer olvasóval hosszú ideig a rovat legolvasottabb tartalma az övé volt, azóta lapunk állandó szerzője és számos más rangos folyóirat is rendszeresen közli írásait. 2021 decemberében Papírcsillag címmel jelent az első kötete, amelyet Hargita Megye Tanácsa-emlékéremmel tüntettek ki – Ilyés Krisztinkát kérdeztük, aki a mentorprogramunk idején Veress Gerzson költészetével és alkotói életútjával foglalkozik.

Ha kell, képes leszek / órákig fogni az élesre metszett / jégdarabokat, 

Ahová a faluban legott
nem képes lecsapni,
arról feljegyzést készít.