Vannak életek, amelyekről utólag úgy érezzük: egyetlen ember számára túlságosan sok történelmet mértek rájuk. Bánovics Mária élete ilyen. Nem azért, mert ő maga történelmi szereplő kívánt volna lenni, s nem is azért, mert a történelem alakítóinak közelében élt. Éppen ellenkezőleg. Egy asszony történetét olvassuk, aki családot alapított, gyermeket nevelt, dolgozott, varrt, földet művelt, féltette a hozzátartozóit, gyászolt és reménykedett – miközben körülötte újra és újra összeomlott az a világ, amelyről azt hihette volna, hogy végre tartós marad.

Az első, ami eszembe jut Lőrincz P. Gabriella Történetek az árnyékból című vékonyka, ám annál töményebb novelláskötetéről, zsurnalisztikai közhely: kíméletlenül leszámol az igazságos, hősies háború mítoszával. A második: létezik még egyáltalán bárki fejében ez a mítosz a… bármelyik háború óta?