Örökzöld Shakespeare

Shakespeare művei világ talán legismertebb olvasmányai a Biblia után. Szinte nincs is olyan ember, aki nem találkozott a nevével, darabjaival. Mint azt a Petőfi Sándortól való idézet is mutatja, amelyet Pikli Natália Shakespeare-ről szóló tanulmánykötete mottójául választott: „Shakespeare egymaga felér a teremtéssel”. De nemcsak angolul van könyvtárnyi irodalma az angol dráma legnagyobbjának, hanem magyarul is nemzedékenként megjelenik egy-egy alapmű. Alexandre Bernát az első világháború borzalmai elől menekült Shakespeare-hez, korábbi tanulmányait rendezve kötetbe 1916-ban. Benedek Marcell szintén menekvésképpen, egy diktatúra árnyékában írta meg tanulmányát 1951 és ’52 között, amely azonban csak 1957-ben jelenhetett meg. Géher István könyve már szerencsésebb csillagzat alatt született, a rendszerváltás után, 1991-ben látott napvilágot. Ideje volt tehát egy új kötetnek, összegezni az eltelt közel harmincöt év kutatási eredményeit.

Pilki Natália tanulmánykötetével nem akar konkurálni egykori tanára, Géher István munkájával, a Shakespeare olvasókönyvvel. Felesleges is lenne, mert Géher könyve egy Shakespeare kutatásával eltöltött életpálya összegzése, amely ma is origónak számít nemcsak a kutatók, de a laikus olvasók számára is. Pikli Natália Shakespeare minden időkre című műve inkább kiegészítés, továbbgondolás, az azóta eltelt időszak új kutatási eredményeinek összefoglalása. A két könyv tehát együtt tesz ki egy teljes egészet, ami az egyikből hiányzik, azt megtaláljuk a másikban. Géher Istvánnál mindjárt a bevezetőben szabályos életrajzot kapunk, míg Pikli Natália az életrajz vitatott pontjait emeli ki, elkülönítve a tudományos tényeket a máig létező és burjánzó Shakespeare-összeesküvéselméletektől, legendáktól. Ezek a konteók bizony örök életűek, elpusztíthatatlanok: még 2023-ban is jelent meg magyar nyelven olyan munka, amely Marlowe-nak tulajdonítja Shakespeare drámáit (Faklen Pál: Marlowe késleltetett feltámadása, avagy a Shakespeare rejtély kulcsa). Shakespeare művei kapcsán sem csak kronológiai összefoglalást kapunk, mint Géhernél, hanem a különböző kiadások, szövegváltozatok világába vezeti be olvasóit a szerzőnő. Elsőként kicsit riasztónak tűnik ez a filológusi megközelítés, de Pikli Natália ezt is olyan olvasmányos stílusban, közérthetően tárgyalja, hogy úgy érezzük: egy nyomozás részesei vagyunk. Végül a korabeli színház kapcsán a társulatok fajtáiról, viszonyrendszeréről, a korabeli színjátszási modorról és nézői hozzáállásról, viselkedésről kapunk hű képet. E színházcentrikusság a kötet egyik fő erénye. A darabok elemzése során nemcsak a szöveget, de a különböző filmes és színházi feldolgozásokat is vizsgálja, értelmezi a szerzőnő. Pikli Natália az egyetemi tanári pályája mellett szabadidejében amatőr színtársulatok rendezőjeként és színházkritikusként is tevékenykedik: ezért is kaphat nála egyformán fontos szerepet mind az írott szöveg, mind az az abból született film- vagy színházi feldolgozás. Jogosan, hiszen a drámai szöveg létjogosultságát a megelevenítéssel nyeri el, különben holt betű marad. Ezért a műveket sem kronologikusan mutatja be, hanem egy-egy központi gondolat, probléma köré csoportosítva. És nem is elemzi mind a harminchét Shakespeare-nek tulajdonított művet, hanem csak kiemeli azokat, amelyeknek problematikája illeszkedik a koncepciójába. Ezzel együtt is sikerül az egész Shakespeare univerzumot lefednie: nem marad hiányérzetünk. Ám ha valakiben mégis maradna, mert nem olvasott például a nálunk alig ismert, játszott János királyról, Pericles-ről, Cymberline-ről, az kiegészítésért lapozza fel Géher tanár úr könyvét. Pikli Natália elemzéseinek további érdeme, hogy női szempontból, a nőtörténet felől közelíti meg a darabokat, illetve kitér az angol Shakespeare-kutatások legújabb eredményeire, megismereti az olvasókat a legkorszerűbb értelmezésekkel, darabfelfogásokkal.

Nemcsak a Shakespeare-ről szóló kutatás, tanulmányok kimeríthetetlenek, de a darabok fordításai is folyamatosan megújulnak. Még a reformkor idején tervezte Petőfi, Arany, Vörösmarty egy Shakespeare összes megjelentetését, ám ebből végül csak a Coriolanus (Petőfitől) Julius Caesar (Vörösmartytól) és Hamlet, dán királyfi, Szentivánéji álom, János király (Aranytól) készült el. A Nyugat nemzedékeinek (Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Vas István, Radnóti) sokáig szent Grálként tisztelt fordításai után a rendszerváltást követően születtek új fordítások: Eörsi István, Várady Szabolcs, Varró Dániel és legjelentősebbként Nádasdy Ádám munkái. Ez utóbbitól Pikli Natália kollégaként számos biztatást, útmutatást kapott, ahogy az utószóban említi: Nádasdy Ádámtól tanult meg shakespeare-ül beszélni. Így nem véletlen, hogy számos esetben használja Nádasdy új fordításait, kitér azok jelentőségére. Pikli Natália a darabfeldolgozások kapcsán is előnyben részesíti a legújabb színházi, filmes változatokat. Így biztos sokan kapják majd fel a fejüket, hogy a szerzőnő Zeffirelli romantizált Romeo és Júliája helyett izgalmasabbnak tartja akár Baz Luhrmann gengsztervilágban játszódó adaptációját vagy a darab átköltésén alapuló Szerelmes Shakespeare című alkotást. Pedig miként látjuk, ahogy minden kor megszüli a maga Shakespeare tanulmányát, minden kor létrehozza a maga Shakespeare fordításait, úgy minden kor megalkotja a maga színpadi, filmes Shakespeare univerzumát.

Az egyetlen apróság, amit hiányként említhetünk, hogy Pikli Natália az első fejezet egyik lábjegyzetében megemlíti Spiró György: Shakespeare szerepösszevonásai című tanulmánya kapcsán, hogy az számos cáfolható és hamis megállapítást tartalmaz, viszont ezt se itt, se a későbbiekben nem fejti ki résztelesebben.

Végezetül érdemes idézni Nádasdy Ádám szavait a könyv borítójáról, amely kiválóan összegzi a kötet erényeit. „Elmélyült szaktudás és egyéni hangú mesélőkedv. Egyfelől megbízható, adatgazdag szakkönyv, másfelől izgalmas oknyomozó olvasmány. Végigveszi Shakespeare fő témáit (melyek a lét örök problémái), köztük a női szerepek, a szexualitás, a halál kérdéseit. Ezekről ilyen részletesen most először olvashatunk a magyar Shakespeare-irodalomban.” Shakespeare-ről már könyvtárnyi szakirodalom született, így joggal kérdezhetnénk: mit lehet még róla írni? Pikli Natália tanulmánykötete, a Shakespeare minden időkre bebizonyította, hogy igenis lehetséges. A Shakespeare univerzum kimeríthetetlen, főleg, ha olyan értő szem, értő kéz nyúl hozzá, amilyen Pikli Natáliáé.

Pikli Natália: Shakespeare minden időkre. Európa Kiadó, Budapest, 2025.