Anyám szeretett egy férfit, az az alkoholt szerette, én meg anyámat szerettem. A férfi ütött, anyám kiáltott, én sírtam, a nap sütött, a május temetett. Nincs elég zsebkendő a világon.

Éjszaka

Az utolsó napsugarak feladják a harcot, belezuhannak az éjszakába.
Nut* megszüli ragyogó gyermekeit, hogy reggel felfalja őket.
Ha sokáig nézném őket, kiolvasnám a sorsomat, de a tudás teher.
Az éjszaka megmozdul körülöttem, az árnyak hangokká formálódnak.
Az élet millió frekvencián dalol, a halál némán nevet.
Többé nem kel fel a Nap, tort ül a Kígyó a fény felett. **

Szekáry Zsuzsana 20 festménye tekinthető meg.