A jó nem lehet seízű, a jó nem lehet büdös.

Estefelé már szűk a fejem,
magamban a fényt megkeverem.
Valami erő: az kell bele.

Hosszú az út Galileából a sivatagba.
Még hosszabb az út a tudatlanságtól
a mindentudásig. A leghosszabb
a békés közepességtől az idegesítő, zseniális,
sírnivaló, csodálatos megváltásig.

Vörös István intellektuális humorral mutatja be a ’80-as évek Budapestjét egy kamasz fiú, Boldizsár életén keresztül a Gagarin avagy jóslástan alapfokon című új regényében. A Pepita Ofélia Bárban beszélgetett a szerzővel Ungvári Tamás.

Vörös István