Matyi Dezső: Űr a szakmánkat megrontók képmutatása mögött

Idén olyan gondolatokat osztok meg Önökkel, melyek nem mentesek a kritikától, de újrafogalmazhatják e Díj jelentőségét.
Az elmúlt időszakban, különösen a nehéz időkben, olyan jelenségek erősödnek a társadalomban, a kommunikációban, melyek által elhalványulni látszik mindaz, amiért ma itt vagyunk. Az értékteremtést és értékmegőrzést – mely hivatást itt valamennyien magunkénak vallhatunk – felváltja az a tapasztalható tendencia, hogy energiáinkat csupán egymás meggyengítésére fordítjuk. A méreg azonban felemészt és tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, kételyeket ébreszt a másikban, és keserűvé tesz. Megkeseríti az alkotókedvet, és hátráltatja a tisztességgel, alázattal végzett munkát.
A könyves szakmában is sok olyan ember tevékenykedik, akinek nem érdeke az új értékek születése, sokkal inkább a belterjes viszonyok konzerválása, a zártság fenntartása, az anyagi jóléthez való ragaszkodás.
Az anyagi biztonság elérése és a versenyszellem önmagában természetesen nem hiba, hiszen a körülöttem lévő fiatalokon, kezdő szakembereken látom, milyen küzdelmet vívnak azért, hogy egyisztenciát teremtsenek maguknak.
Míg egyes kiváltságot élvezők, valódi munkavégzés nélkül, látszatok fenntartásával küzdik le azokat a tehetségeket, akiknek fáradságos munkájából és nyitott kreativitásából hasznot húznak, addig utóbbiak elé olyan akadályt gördítenek, amely nehézzé és elfogadhatatlanná is teszi számukra a továbbjutást.
A szakmánkat megrontók képmutatása mögött ott van az űr, a tartalomnélküliség. A látszat-emberek hangja azonban remélhetőleg elhalkul.
Az irodalomnak, különösen ma, szüksége van a tehetségek: szerzők, szerkesztők, kereskedelmi szakemberek dinamikus munkájára, mind a vezetőik erőfeszítésére és nyitottságára a jó példa megmutatásában. Ez a példa pedig szóljon az összefogásról, a munka megbecsüléséről és a tiszta kommunikációról.
Kinek-kinek meg kell tanulnia változni, változtatni a destruktív beidegződéseken, levetni a megkövesedett szokásokat, nyitni a hatékony, emberi, segítőkész közösségre.
Engedni kell a fejlődést.
Megpróbálhatnánk kevesebbet panaszkodni, nem a hiányról kommunikálni, hanem arról, amink van. Örülni a napi munka eredményének, a másik sikerének, a másik ember tehetségének, alkotókészségének.
Az irodalom önmagában értékteremtő. Általa az emberek egymás iránti megitélése is jó irányba változik. A romboló cselekmények helyett építő, tanító, humánus hangra kell találni.
Semmi kétség, hogy a díjat kiérdemlő három alkotó sikere mindezek tükrében is a jó példát hordozza számunkra.
Eredményes és tartalomban gazdag munkát kívánok nekik és mindannyiunknak.

Matyi Dezső,
könyvkiadó

(Elhangzott az idei Szépíró-díjak átadásán.)