Hét évtized illatos anekdotái - Találkozás Alexander Brodyval

A Szegedi Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszékének vendége volt 2009. február 26-án Alexander Brody, aki Hét évtized ízei című kötete után újabb anekdotakincseket osztott meg egy közvetlen hangú beszélgetés során a tanszék oktatóival és hallgatóival. A szerteágazó történetek alapján a személyes, főleg családi legendáriumból kaphattak ízelítőt a résztvevők, és szó esett még készülő új kötete kapcsán az irodalomról, a humorról, egy csipetnyi politikáról és még a zenről is.

Hét évtized illatos anekdotái

Alexander Brody

 
Bródy Sándor unokája és Hunyady Sándor unokaöccse amellett, hogy maga is több kötet szerzője, egy regényhőshöz méltó életet élt meg idáig is, hiszen Grace Kelly teniszpartnereként, Einstein asztaltársaként és Borges több évtizedes barátságával figyelemreméltó anekdoták birtokosa.
Alexander Brody legszívesebben családjáról beszélt, és miközben a teremben körbeadta gyermekeinek fényképét, a családapa büszkesége mellett Hunyady Sándor életéből ismerhettünk meg részleteket a tanár tintásüvegébe rejtett békán keresztül az irodalmárok kíváncsiságát igencsak felcsigázó Bródy-kéziratokig, amelynek helye elképzelése szerint egy, a hagyatékot megbecsülni tudó és abban értéket látó – meg nem nevezett – magyar kisvárosban lesz.
 

 
A nagyapa megidézett szövegei mellett egy sokkal frissebb kéziratba, a karácsonyra megjelenő Hét évtized illatai című válogatásba is belepillanthattunk, amelynek 40 írása a metaforikus szaglószervre ható legkülönbözőbb témájú szabad asszociációkból áll, hol a hírnév nehezen megfogalmazható illatát, hol pedig a múlt megragadható illatait helyezve egy-egy írás középpontjába. Az Orrvadász emlékezései alcímet viselő kézirat a Sharon Stone segítségével megidézett hírnév illata mellett a humor kérdésével is foglalkozik, és Pirandellora utalva a Hat illat keres egy szerzőt, illetve a Hat szerző keres egy illatot kísérletekkel nyit a világirodalom irányába. A versek iránti rajongásáról valló Brody Gyimóthy Gábor elfeledett költeményének segítségével hívta fel a figyelmet a magyar nyelv különlegességére és a versek kitüntetett helyére saját életében, melyek külföldi évei alatt a legszorosabb kapcsolatát jelentették anyanyelvével. Az Irodalmi Jelen kérdésére még azt is elmondta, hogy ha három magyar verseskötetet vihetne magával egy lakatlan szigetre, akkor ez a lírai elsősegélycsomag egyrészt Szép Ernő munkáiból állna, akit Alexander Brody személyesen ismert, illetve Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor műveiből.
A nyomtatott könyvkultúra háttérbe szorulásáról érdeklődve megerősítette az olvasáshoz kapcsolódó közegváltás napról napra aktuálisabb problémáját, de azt is hangsúlyzta, hogy a Guttenberg-galaxis leáldozása „nem jelenti az irodalom válságát”. 35-40 ezer tételből álló könyvtárának polinéz gyűjteményét is felajánlotta a magyar államnak, de az ajándékozás olyan adóterheket rótt volna rá, hogy inkább egykori egyetemének, Princetonnak juttatja majd a gyakran Magyarországon meg sem található darabokat.

Zentai Mária és Alexander Brody a Szegedi Tudományegyetemen

A beszélgetésbe vegyülő politikai szálat továbbszőve kiemelte legjellemzőbb nemzetkarakterológiai tuljdonságunkat, vagyis hogy „kinyilatkoztató nemzet vagyunk, de következmények nélkül”, és véleménye szerint ezt „mindenképpen meg kell változtatni”. A mai politikai helyzetet értékelve a német mintát követendő nagykoalíció szükségét hangsúlyozta, és a társadalmi feszültségek enyhítésére is ötleteket adott. Egy amerikai mintára születő magyar békehadtest felállításában látja a megoldást, amelynek „a cigányoknak kellene segíteni”, például „iskolát építeni”.
Az üzletemberré válás lélektanába szintén bepillantást adott az egykori reklámszakember, és a titok Brody megfogalmazása szerint csak abban áll, hogy egész életében jobb embereket vett fel munkatársnak, mint saját maga. Néhány mondattal utalt arra is, hogy az egymást visszahúzó mentalitás helyett Magyarországon is ezt a szemléletet kellene meghonosítani. Mindezek mellett pedig a  humor és a bátorság indította el a kifutófiúként, majd újságkihordóként is dolgozó fiatal Brodyt az üzleti pályán, amikor a majdani főnöke Bibliájába rejtett cetlire a következőket írta: „hívj fel, ha elértél idáig”.
Ha viszont a matematikához jobban értve építészmérnök lett volna, vagy még kedvezőbb irodalmi csillagzatok alatt születve A kis herceg írója, akkor valószínűleg sohasem találkozik a zennel, amely a „nekem elég egy sem”  filozófiájára tanította meg.
Végül Alexander Brody is kéréssel fordult a hallgatósághoz egy lehetetlen és megválaszolhatatlan kérdésért. A közönség soraiban ülő Molnár H. Magor elegánsan reagálva a megtisztelő felkérésre egyben új ötlettel is szolgált a Hét évtized illatainak bővítéséhez, amikor feltette az olvasó számára is igen inspiratív kérdését: „Ön szokott-e illatosat álmodni”? Mivel Alexander Brody erre soha nem figyelt fel, ezért álmukban is éber olvasóink lapunk sajátos jutalmaként megírhatják a cikk hozzászólásai közt Az álom illata című fejezetet.

 
Boldog Zoltán