Variációk Petőfi Sándor Füstbement terv című versére - Irodalmi zöldségek 8.

Zsiga öles léptekkel döngette a pusztát. Mellette loholt a puli. Mentek. Keményen. Együtt.
– Kuss, te, hé! – köpte Zsiga fogai közül a sárgát.
A kutya rá se vakkantott. Hallgatott konokon.
Mentek, így, társalogva, a reggelben. Haza. Az anyjához. Nem a kutyának.

Móricz Zsigmond

Döngetés

(Variáció Petőfi Sándor Füstbement terv című versére)

Zsiga öles léptekkel döngette a pusztát. Mellette loholt a puli. Mentek. Keményen. Együtt.
– Kuss, te, hé! – köpte Zsiga fogai közül a sárgát.
A kutya rá se vakkantott. Hallgatott konokon.
Mentek, így, társalogva, a reggelben. Haza. Az anyjához. Nem a kutyának.
Hogy mit vessen. Ez járta a fejét. Mely szókat. Elébe neki, ha odaér. Nem mintha neki szekere lett volna. De az szaladt.
Már messziről odapiroslott a szalmatető. A gunyhóé. Az övéké. Előtte állt az anyja. Épp a kart terjesztette ki. Úgy maradt, midőn a bölcsőt ringatá. Verte az eső, a nap, ő csak állt, csak terjesztette. Konok keményen. Volt Zsigának honnan. Aztat.
Már egészen közel járt. De csak ment, ment. Mellette el. Oda se bagózott. Rája. Cet és ponty, vadbarom és más nyájak fölös számban. Meg az övében.
Ment öles léptekkel. Döngetve a pusztát:
– Döng!
Így, keményen. Be az irodalomba. Nekik.

Pósa Lajos

Inka tanács

(Variáció Petőfi Sándor Füstbement terv című versére)

Pista fiam, ha hazamész
– meg kell aztat szokni –
öltözzél föl illendően:
kalap, gatya, zokni.

Vár rád otthon a jó anyád,
ki ringatott bölcsen.
Engedd most, hogy tudományom
a fejedbe töltsem.

Gondolkozni fölösleges,
megmondták az inkák.
Pósa bácsi arra tanít,
jobb, ha hallgatsz inkább.

A jó anyját ki szereti,
otthon sose pőre.
S aki szépen lóg le róla,
cukrot is kap tőle!