10 könyv, amit nagyon várunk (6.)
KÖNYVHETI AJÁNLÓ
A 84. Ünnepi Könyvhét szinte átláthatatlan kínálatból válogattunk olyan újdonságokat, amelyek megjelenését nagyon várjuk. Rövid ízelítőt is közlünk a művekből. Ezúttal Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz című regényébe olvashatnak bele.
10 könyv, amit nagyon várunk (6.)
A kötet fülszövege:
„Csobánka Zsuzsa új könyve a túlélők regénye. Az Auschwitzot megjárt Jakob és a Duna-parti sortüzet túlélő Edit különös és fájdalmas szerelmi története áll a mű középpontjában – gyermekeik és unokáik visszatekintő távlatából elbeszélve.“
Részlet a regényből:
„Apám úgy mesélte, hogy Edithez este csöngettek. Edit az apai nagyanyám volt, az Üllői úton bújt bele sebtiben a körömcipőbe, hirtelen nem talált mást. A kabát köré sálat tekert, a kalapért nyúlt, amikor mégis elmosolyodott: Mi az Istennek, de tényleg. Pár éve megtanulta, nincs olyan, hogy emberi méltóság, hetente járt hozzá a nyilas, hogy ne vigyék el őt is Jákob után. Ingyen nem kap az ember semmit, ezt megtanulta, azt is, van gonoszság. Mikor először kopogott, még ketten voltak, kint is, bent is, Edit és a férje, Jákob nagyapám, illetve a nyilasok. Suhanc volt az egyik, a másik szikár ötvenes, biccentett csak, alig beszélt. A szavai keményen pattogtak, Edit tiszta kék szemében nem talált menedéket egyik férfi sem. Jákobért jöttek, ő meg, ha ember tehet ilyen képtelenséget, már mindenre fel volt készülve, de nem mert végigsimítani a felesége hasán. Apám csöndben lebegett, úszkált, arasznyi testtel. A suhanc az ajtóból visszafordult, alig lehetett tizenhat éves, Edit folyószerű szeme pedig szép volt, tiszta, és nem sokkal később holtág, mert amikor pár óra múlva újra kopogott az ajtón, tudta, mi következik. És Edit elátkozta az Istent, elfelejtette a nevét. A fiút azzal büntette, hogy mialatt lassan gombolta az ingét, énekelni kezdte a Duna partjánt.”
Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz. Kalligram, 2013.
