Jelige: Alkony – Fenyősirató, Tékozló faj

Jelige: Alkony

Fenyősirató

Hályogos szemmel néznek a felhők
A hegyek hátán csattog a fejsze
Dőlnek sorban a büszke fenyők
Estére talpon nem marad egy se

Szökik az erdő hópuha csendje
Űzi az ember, űzi a balta
Ez a világunk, a dolgok rendje
A hó a csonkot majd betakarja

Fenyőáldozat, karácsony arca
Otthonainkba behurcolt jelkép
Gyantát könnyező illatos gallya
Az utcán végzi, kidobott vendég

Tarrá lett hegyhát borzong az éjben
Szent ünnepén is pusztít az ember
Szimbolikusan ott a kezében
A kőbaltától kezdve, a fegyver.

Tékozló faj

Szenved a Föld, az ősanya
Az élet, mit méhében hordott
Törékenyen a partra mászott
S a legeszesebb változat
Körülnézett és talpra állt
Majd leigázta a világot
E harcias emberbolyok
Ez a szapora hangya nép
Kíméletlen, kapzsi fajunk
Foglyul ejtette Édenét
Testét feltúrva kirabolta
Az öröklött harmóniákban
Fájó hiátust okozva
Úgy hiszi, amit birtokol
Sár, élettelen entitás
A vonzás törvénye befogta
Akár a sztyeppék vadlovát
A hurok, szabad nyakára dobva
Fajunk az elfajzott gyerek
Mérgezi tiszta nedveit
Kimetszi lombos tüdejét
Gyors érdekétől távoli,
Hogy fuldoklása, agóniánk is
Gázt okádó ipari torkok
Az ózonhálót felszaggatják
Farizeus tanácskozások
Hamis reménnyel befoltozzák
Háborúzunk, kell a fegyver
Mert ellenség van mindenütt
Egy Istenünknek sok az arca
Szent könyveinek szép igéit
Hitvány papok gyúrják át harcra
Hatalomért, egymás ellen
Végül egyetlen szín marad
Mely világunkat holtra marja
Amíg prédálja javait
Utódainak rezzenetlen
Egy biztos Jövőt hazudik
Készülődik a távozásra
Lelakott Földünk veszni hagyja
Űrt pásztáznak okos szemek
A tékozló faj másik otthont
Egy újabb Föld bolygót keres