Ugrás a tartalomra

No comment – Mányoki Endre tárcája

VIDÁM TUDOMÁNY
Nietzche Frigyes: Az őrült

Nem hallottatok arról az őrültről, aki fényes délelőtt lámpást gyújtott, a piacra rohant s közben folyton azt kiabálta: „Istent keresem! Istent keresem!” — Mivel a jelenlevők között éppen sokan voltak, akik nem hittek Istenben, nagy nevetés támadt. Tán elvesztetted? — kérdezték egyesek. Talán csak nem szaladt el valamerre, mint valami gyerek? — így mások. Vagy netán elrejtőzött? Fél tőlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? — így kiabáltak és nevetgéltek összevissza. Az őrült közéjük vetette magát, szinte átlyukasztva őket a tekintetével. — „Hova lett Isten? — kiáltott föl. — Majd én megmondom nektek! Megöltük őt — ti és én! Gyilkosai vagyunk mindannyian! De hogyan is csináltuk ezt? Hogyan is lehettünk képesek kiinni a tengert? Ki adta kezünkbe a spongyát az egész láthatár letörléséhez? E vonalak nélkül mi lesz egész építőművészetünkből? Állnak-e házaink a jövőben is? És mi magunk vajon megleszünk-e még? Mit tettünk, amikor e földet elszakítottuk napjától? Merre halad most? Mi hova tartunk? Minden naptól egyre távolodunk? Nem zuhanunk egyenesen előre? Vagy hátra vagy oldalt vagy minden irányba? Van-e még fönt, és lent van-e? Nem a végtelen semmiben bolyongunk? Nem érezzük az üres tér borzongató fuvallatát? Vajon nem lett-e hidegebb? Nem jön-e közelebb és mindegyre közelebb az éj? Nem kell-e lámpást gyújtanunk fényes délelőtt? Nem halljuk tán az Istent temető sírásók ricsaját? Nem érezzük-e az isteni rothadás szagát? — elrohadnak az istenek is! Isten halott! Halott is marad! És mi öltük meg őt! Mivel vigasztaljuk magunkat mi, minden gyilkosok gyilkosai? A világ eleddig legszentebbje és leghatalmasabbja elvérzett késszúrásainktól — ki törli le rólunk a vérét? Milyen vízzel mossuk le magunkról? Miféle vezeklést, milyen szent játékot találjunk ki önmagunknak? E tett nagysága nem túlságosan nagy hozzánk képest? Nem kell-e istenné lennünk nekünk is, hogy méltónak mutatkozzunk e tett nagyságára? Ennél nagyobb tett nem létezett soha — és aki e tett után születik, az éppen e tett révén magasabb rendű történelemhez tartozik majd, mint az előző volt!”

— Az őrült most elhallgatott és megint hallgatóira nézett: ők szintén hallgattak és idegen tekintettel bámulták őt. Végül a földhöz vágta a lámpást, hogy az menten kialudt és ezer darabra tört. „Túl korán jövök — mondotta —, még nincs itt az én időm. Még útban van ez az iszonytató esemény, még vándorol — még nem jutott el az emberek fülébe. A mennydörgésnek és a villámlásnak időre van szüksége, a csillagok fényének időre van szükségük, a tetteknek időre van szükségük, még elkövetésük után is, hogy meglássák és meghallják őket az emberek. Ez a tett még sokkal messzebb van tőlük, mint a legtávolabbi csillagok — és mégis ugyanezt tették meg!” — Beszélik még, hogy az őrült azon a napon különféle templomokba tolakodott be és rázendített Örök nyugodalmat Istennek-jére. Amikor kivezették és felelősségre vonták, egyre csak azt hajtogatta: „Ugyan mi egyebek ezek a templomok, ha nem Isten kriptái és síremlékei?”

Az ember hübrisze
Beküldő: Jókai Anna

A XX. század társadalmi alternatívája lehangoló és megoldás nélküli volt: szabadság és éh-halál – vagy szolgalelkűség és kenyér. Megszületett a vágy a nagy diktátor után. „A tömeg és a zsarnok egymásra talált a történelem mélypontján, az egyetemes csődben.” Hitlerista egyening, Cseka-bőrkabát – mintha pillanatnyi védelmet, előnyt nyújtana. S felettük a „felsőbbrendű ember”, Nietzsche árnyéka; a nietzschei sors tanulsága nélkül. Nietzsche, aki magát teszi (tenné) istenné, aki szerint a felsőbbrendű ember a Föld értelme, Isten meghalt, a kereszténység bomlás-termék, ami rabszolga-alkatúak irigységéből és bosszúvágyából keletkezett… Nietzsche legalább egy dologban nem hazudik: nyersen bevallja, hogy a nyáj pusztán lépcsőül szolgál a csúcsra hágóknak. Nietzsche monumentális harca Istennel elmebajba torkollott – elmebajának nem oka volt, hanem célja: ennek árán jutott a megvilágosodás küszöbéig. Titáni harca merénylet a Megfeszített ellen – ő a jelképe az ember hübriszének, a mindentudás gőgjének; az elfajult anyaghit sűrűsödött össze vélt ön-istenségében.

Isten meghalt!
Beküldő: Illyés Gyula

Isten meghalt! – ne itt tisztázzuk, hogy Nietzsche e kiáltásában a diadal vagy a vereség üvöltése volt-e nagyobb. S így annak a bizonyos emberfölötti embernek a fogalma dölyf vagy alázat szüleménye-e? Azaz a magunk istenülését készíti-e elő, ami valóban csak ördögülésre vezethet, vagy pedig az egykor egy isten lényének millió részecskéből való újra fölrakását? A tisztázást az odázhatja el, hogy túlvilág és isten egymástól függetlenek is lehetnek.

Haragszik és dul-fúl
Beküldő: Babits Mihály

Haragszik és dul-fúl az Isten
vagy csak talán alszik az égben,
aluszik vagy halott is épen - ki költi őt föl, emberek?

Helyesírás: a szerkesztő felelőssége
Beküldő: tanár

Bizony: dúl-fúl, és éppen, ezt ha a szerző nem így írja, a szerkesztőnek javítania kell! Úgyis borzalmas állapotban van anyanyelvünk, hát még ha a költők is rontanak rajta!

„Az Isten meghalt!”
Beküldő: Rákos Sándor

„Az Isten meghalt!” – ezt Nietzsche Zarathustrája mondja. De ugyanezt hallottam egy kofa szájából, a csobánkai autóbuszon.

Graffiti
Beküldő: Blogger

Isten meghalt - Nietzsche / Nietzsche meghalt – Isten

És én sem
Beküldő: én

És én sem érzem valami jól magam...

Régi vicc
Beküldő: Blogger

Régi viccnek szaga van, folytasd!

Kraut az isten
Beküldő: CS.G.

…e tájban Kraut a levegő / érő gyümölcs ha tört az ág / kudarca holnap tilalom / egészen övé a világ / Kraut a híres öntudat / álmodik új hivataláról / könyveit gép olvassa el / helyette másik gép lapátol / isten meghalt Kraut az isten / a hülyeség szinonimája…

Ki ül az asztalfőn?
Beküldő: gyurkó

Nem az a fontos, hogy Isten meghalt, s az ember elvesztette legfontosabb tájékozódási pontját; ez csak filozófia, a lényeg mélyebben van, a mindennapok törvényeiben. Az emberek attól válnak bizonytalanná, ha nincs megszabva, ki ül az asztalfőn, ki szegi meg a kenyeret, kinek kell előre köszönni: ezt tudta minden parasztasszony.

A Lada sebváltója
Beküldő: EP

Az Öreg abból a közkeletű vélekedésből indult ki, hogy az Isten meghalt, ami termékeny ötlet, igaznak nem igaz, ezt, ha máshonnét nem, a Lada sebváltójának gyakori villámaiból tudhatni, a nonsztop ukázokból; mióta ez a vóki-tóki létezik, nem lehet az Úrral bírni, tréfásan úgy mondható: valaki állandóan vonalban van.

modern művészet
Beküldő: Cs.S.

Vannak kérdések, amelyeket azért nem tudunk bölcsen megválaszolni, mert bár sokszor megfogalmazták őket, de mindig rosszul. Szerintem ilyen a modern művészet néhány alapkérdése is. Különösen a képzőművészeté s ezen belül is a minden kötöttségtől, hagyománytól, formától elrugaszkodott absztrakt festészeté. Hány olyan bekeretezett képet látott, láthatott a század embere, amelyen nem volt semmi látnivaló? (…) Akadtak, akik ezeknek az üres, elhíresült képeknek a titkát a beszédes misztériumok világába siklatták át, mondván: ahogy az Isten meghalt, úgy halnak meg sorba legnemesebb műfajai is.

Tisztelt CS.S.!
Beküldő: Deguszta

Tisztelt Cs.S., önnek 100 %-ig igaza van. Milliókért csereberélnek olyan festménynek álcázott pacsmagokat, amilyennél jobbakat a majmok is tudnak maszatolni. Ez botrány, és főleg, hogy az adófizetők pénzén.

Meghalt az Isten! Meghalt a vers!
Beküldő: Sütő András

Hallottuk persze, hogyne hallottuk volna hírét megannyi gyászjelentésnek. Meghalt az Isten! Meghalt a vers! Meghalt a tragédia! Megannyi elhalálozás történt, rengeteg irányzatvész és esztétikai járvány ütött be közibénk. Ám az volt mégis a bölcsebb, aki saját alkotói természetére hallgatva nem nyargalt menten postahivatalba az elhunytak hozzátartozóinak szóló kondolenciával.

Isten halott tekintete
Beküldő: Baka István

Hullnak a barna-piros levelek,
ágak közt átszitál a kék üresség:
száraz avarra üvegcserepekként
Isten halott tekintete pereg.

Öncélú
Beküldő: Harpagon

Ha feloldotta volna ezt a képzuhatagot a költő, akkor a vers sokkal élvezetesebb lehetett volna. A barna-piros pontosan illeszkedik az őszi levelekhez, de a kék mint új színelem már szétfeszíti a metaforát. Hogy aztán még raáadásul üvegcserepek is potyogjanak egy halott tekintetből: nem, ez már túlzás, ez már öncélú tobzódás a nyelvben.

Jelzem, Baka
Beküldő: Szépíró

Jelzem, kedves harpagon, hogy Baka István a magyar költészetnek ma már a klasszikusa.
http://www.baka.hu/content/11
Olvasgassa élvezettel!

Ma már
Beküldő: Harpagon

Naná, ma már! Ma már akárki lehet klasszikus, szépíró úr/högy, csak egy jó weboldal kell hozzá, meg néhány elfogult reklámember.

Konstatívum vagy performatívum?
Beküldő: bölcsész

„Isten halott”: A „halott” szónak Nietzschénél más összetételekben is – „a nagy Pán halott”, „a tragédia halott”, „a törvény halott” - hasonló jelentése és funkciója van: egy világtörténelmi korszak lezárulását jelenti be, vagy nyilvánítja ki. Az „Isten halott” kifejezés arra utal, hogy az (európai) emberiség egy új korszak előtt áll, melyet Isten halála máris útjára indított, és amely annak jegyében fog eltelni, hogy az ember nem ismer el semmilyen magasabb értéket a földi létezésnél. Ahelyett, hogy puszta blaszfémiának tekintenénk, kíséreljük meg kibontani néhány redőjét ennek a rendkívül összetett problematikának. Ez első kérdés az, hogy a kijelentést konstatívumként vagy performatívumként kell-e érteni, magyarul, Nietzsche mondata megállapításként leír-e valamilyen már bekövetkezett eseményt, vagy maga hozza létre ezt az eseményt, a bejelentése által. Nem lehet egyértelmű választ adni erre a kérdésre, mert bizonyos értelemben az előbbi, bizonyos értelemben viszont az utóbbi értelmezés a helytálló.

Isten belehalt a teremtésbe
Beküldő: kivagyok

Elolvastam ezt a sok nagyon elmés hozzászólást, és van amelyik nagyon hatásos meg drámai, és ezeken tényleg érdemes is elgondolkodni, de nekem roppant hiányzik a tudományos megközelítés. Mert azért valójában már egy jóideje a tudomány diktál, vagyis nem diktál, de befolyásolja a gondolkodásunkat. És akkor idehoznék egy ilyen megközelítést az űrcsillagász Yamamoto Heisenbütteltől, aki bebizonyítja, hogy Isten a teremtésbe halt bele, mert amikor az ősrobbanást előidézte, akkor az összes jártányi ereje elment rá, hogy az anyag végül egy kicsivel több legyen, mint az antianyag, és így legyen egyáltalán Univerzum. (www.deathgod.hu)

Nem t’om
Beküldő: Vendég Lő

Nem t’om, de az ilyen dumáktól zúzok. Meg persze az összes büdös szájömléstől is elöl, hátul. Haljatok má’ meg!

Nietche őrültje
Beküldő: MiszitMaszat

Aszthiszem, nem volna neked se szabadnod így beszélni senkivel, ez a hangvétel ez nem ide való, ebbe a nagyon tartalmas beszélgetésbe. Már maga Nietche őrültje is nagyon izgalmas szöveget ad, a tőbbiek meg direkt tágítják a gondolkodásomat. Szerintem kivagyoknak nagyon is igaza van ezzel a belepusztulással (mellesleg a linket nem tudom kinyitni, kérlek!!!!!), én ebből arra jutottam, hogy isten szétosztódott bennünk, hogy ezért már mi vagyunk így együtt mind az Isten.

Ez szép
Beküldő: Mau

Ez szép, MiszitMaszat, ez nagyon szép! Továbbmegyek: Isten bennünk emlékszik önmagára! Ez megmagyarázza a művészetet is, ahogy feljebb valaki mondta is, igaz, nem így, de akkor is. Mert a művészet az ember isteni származását bizonyítja, erről mindig is megvoltam győződve.

Nietche?
Beküldő: filosz

Nietzche, picimaszat, ez a neve neki. Vagyis volt. De jó fej vagy, csak kicsit kéne olvasgatni. Mármint neked.

Érdemben kéne
Beküldő: kivagyok

Kedves filosz, nem mindenki él az olvasásból, már ha megél, de most nem ez a lényeg, hanem hogy baromira jó lett volna, vagyis jó lenne, ha érdemben szólnál hozzá ehhez a kérdéshez, mert kiigazítani meg kritizálni mindenki tud, akár olvas eleget, akár nem.

Köszönöm
Beküldő: MiszitMaszat

Köszönetáradat! Tényleg, nem vicc. Azért nem találtam a Nietchét a gúgliban, mert roszul tudtam a nevét.

Segítek
Beküldő: filosz

http://hu.wikipedia.org/wiki/Friedrich_Nietzsche

Segg
Beküldő: Vendég Lő

Tényleg: nem akarjátok egymás seggét kinyalni? Ennyi ótvar, ekkora dzsuva még ezen a szellemi pótvágányon se szokott közlekedni! Haljatok már ki, mint az a kaporfószer, akár maradt belőle az ősmicsoda után, akár elhúzott simán a tetűbe. Mer’ istenemre, zúzok!

Ismerlek már máshonnan
Beküldő: Mauyori

Kedves Zúzó! Én nem megyek bele ebbe a veled való huzakodásba, mert méltatlan. Méltatlan hozzám, hozzánk és mindenkihez, aki egy-egy témában szabadon és a tudása legjava szerint kifejti a véleményét. Ez itt egy ilyen eszmecsere, és én csak sajnálni tudlak téged, amiért a legfontosabb életkérdések belőled ennyire durva, sekélyes reakciókat váltanak ki. De hát ilyen vagy mindenhol, amerre csörtetsz, mindent lerombolsz, mindenkit megalázol. Sajnállak, tudod?

Lazán! Engedjetek ki!
Beküldő: Euobe

Emelkedjünk fölül, ez a mocskolódás meg kioktatás nem vezet sehova. Küldök nektek egy verset, most írtam.

Meghalt az Isten,
Az a lény, ki nincsen,
Mégis a mozdulatban
Ott él, ha mozdulatlan
Is, hiszen a versben
Él, ha keresem.

FINI
Beküldő: Vendég Lő

Zsírrr! Te EU szabvány dzsedilóvalag! Ha még sok segget kisikálsz, meg beriszálod magadat a szerkiknél, már ha csaj vagy egyáltalán, de ha pasi, asse gond, az most még csúcsabb is a kultúrhernyáknál, lesz köteted, egész jófasza kis életműved, zsé a zsebben, ösztöndíjáradat, celebvilág meg a satöbbi. Mer a totál tehetségtelenséged már megvan hozzá, zúzod?

Isten
Beküldő: isten

Törölve

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.