Karády Katalin
Karády?, húzza el a száját az olvasó és néző, aki Karádyból a puszta hagyatékot látta, a két világháború közti stílust, merev könyököket, felvetett fejet, énekelve előadott dialógust, kopott érzelmeket, hamvadó cigarettavéget, és fel nem fogta mi bajuk az öregeknek, miért lábad könnybe a szemük a Hamvadó cigarettavégtől, miért pislognak meghatottan, amikor meghallják a Valahol Oroszországban-t. Az olvasó kivárta az időt. El kellett telnie néhány évtizednek, megvárta, hogy fiai felnőjenek, látta, ahogy szájat húznak kedvenc nótája hallatán, és a szájhúzás még mindig nem a rosszabb eset, mert megesik, hogy térdüket csapkodják a röhögéstől. Minden nemzedék megtartja kedvenceit, történjék bármi. De nem kötelező a következőre oktrojálni. És ez nem csak generációs ellentét. Inkább a felgyorsult világ (megjegyzem halkan, nagyapám még nyugodtan énekelhette az Akácos út-at dédapámmal és apámmal, én már nem énekeltem velük, és nagyon mókás volna, ha akár dúdolnám fiaim valamelyikével a Gyöngyhajú lányt. Meg se próbálom).
Aztán hogy Újszászy. Az meg kicsoda?
Hát megtudom, ki a Karády, ki Újszászy.
Megtudom, mire érdemes emlékezni a korból. Elképesztő tényanyag. Mondom a címben, történelemkönyv. Az. Laza szövetű titkok bányája egy történész (Dr. Pusztaszeri László) irányításával. Nyilván nem véletlen, hogy Karády és Újszászy, hiszen nagysikerű monodrámát jelentetett meg Karádyról (Álltam a hídon), az eredeti tényanyaghoz társította Ujszászy ugyancsak elképesztő levéltári anyagát. A két alak, két életút felépítése aligha lehetett sétagalopp. Olvasni se sétagalopp annak ellenére, hogy az időről időre meglengetett selyemfüggöny – mögötte a titkok kulcsa – át- és átlendíti az olvasót, ha megfáradna. Karády élete csupa rejtély. Ujszászyé pedig mi más lehetne, hiszen egy vezérkari titoktiszt, akihez a külső és belső felderítés tartozik, de ha ez kevés volna, a külső és belső elhárítás is, még rejtélyesebb rejtély.
És akkor röviden a két főszereplőről. Karády Katalin sokgyerekes prolicsaládba születik 1910. december 8-án (körülbelül, a születés pontos évszáma vitatott), Budapesten. Egy gyermeksegély akció segítségével öt éven át Svájcban és Hollandiában nevelkedik. Színészi tanulmányait Tarnay Ernő, később Bárdos Artúr keze alatt végzi. Végül az újságíró-laptulajdonos és szerető Egyed Zoltán fedezi fel (hol másutt, egy budai mulatóban) rendkívüli képességeit, átkereszteli (eredeti neve Kanczler) és beindítja a reklámkampányt. Anélkül hatvan éve se működött semmi. Színre lép, csoda történik, az újságok csak róla írnak. A robbanás, az országos hírnév a Halálos tavaszig várat magára. Rövid pályafutása alatt összesen huszonnégy nagy, nyolc rövidfilmben játszott.
A Karádynál tizenhat évvel idősebb Ujszászy István 1894. augusztus 30-án, Nagykőrösön születik. Az I. világháborúban tüzértiszt, 1918-ban előléptetik századossá, eztán a Ludovika Akadémiája következik, majd a bécsi tanulóévek: kémnek tanul. 1930-tól 1938-ig katonadiplomata. 1939-ben a vezérkarnál teljesít szolgálatot, a híres-hírhedett II-es osztályt vezeti (elhárítás). 1942-ben találkoznak. Karády szerint „megfogta az a konzervatív, romantikus közeledés”, Ujszászy nem nyilatkozott a dologról. Nemigen tehette, két év után a Gestapo letartóztatja, később Karádyt is, de Ujszászy nem a német, hanem az orosz Gulágok valamelyikében tűnik el végérvényesen. Egy 1948 decemberében keltezett levél bizonyítja, Ujszászy még él, de később semmi hír.
’45 után Karádynak is rövid úton vége. A háború után gyorsan színpadi engedélyhez jut, de filmszínészként nem számolnak vele. Egy ideig – 1949-től nyíltan betiltják filmjeit, és amíg listára nem kerül – színpadi sikerei kárpótolják. A kommunistáknak nincs szükségük a Horthy-éra dívájára. A hatalmat átveszi a szocialista erkölcsiség, ahol a krumplileves csinálja a gyereket. A többit tudjuk. Kalaposa és élettársa – Frank Irma – után 1951. február 19-én Bécsbe utazik, örökre elhagyja az országot.
(Karády Katalin, született Kanczler Katalin, Budapest, 1910. december 8. – New York, 1990. február 8., színésznő, énekesnő.)