Elfelejtett tárgyak, gyerekprogram és hiperláv – Villáminterjú Pávlicz Adriennel, a Néprajzi Múzeum munkatársával
Tegnap például szekérrel jöttünk át Vigándpetendről Kapolcsra, azon énekeltünk népdalokat, és közben hirdettük a múzeum programjait. Majd a szomszéd faluban készült tutajt itt bocsátották vízre a gyerekek. – Boldog Zoltán interjúja Pávlicz Adriennel
Elfelejtett tárgyak,
gyerekprogram és hiperláv
– Villáminterjú Pávlicz Adriennel,
a Néprajzi Múzeum munkatársával
Milyen programokkal várja a látogatókat a Néprajzi Múzeum a Művészetek Völgyében?
A Néprajzi Múzeum több helyszínen is jelen van a Völgyben, és ez az első év, amikor kiemelt partnerként látogatott el ide. Vigándpetenden a parókián egy kiállításunk működik, az Elfelejtett tárgyak című, ami azért különösen érdekes, mert ezek eddig a múzeum raktárában hevertek. Emellett mutatványok, vurstli a múlt század elejéről a Greznár család és a múzeum gyűjteményéből. A ma már nosztalgiajátékoknak tekinthető szerkezetek egykor részei voltak a vásárok világának. A Greznár család több generáción keresztül használta és örökítette ezeket a játékokat. Ugyanitt az udvaron múzeumpedagógiai foglalkozás várja az érdeklődőket, minden nap mást készíthetnek a gyerekek, például gyékényből tutajt, bábut, malomtársasjátékot, vesszőből kosarat. Ezen kívül Kapolcson a kastélyban van a nagykiállítás, aminek az a különlegessége, hogy a Balatonfelvidékről származó tárgyak találhatók itt. A céhemlékek is nagyon népszerűek, különösen azért mert a környékről származó tárgyakat állítottak ki. Kiderül például, hogy miért kellett a céhládákhoz furfangos kulcs. De Pulán is van még egy üvegkép-kiállításunk a Szent Flórián-kápolnában.
Említetted az Elfelejtett tárgyakat; tudnál említeni ezek közül néhányat, amely eddig a raktárban lapult?
A múzeum raktárából a plébánia ebédlőjébe kerültek a vajköpülők, a falra a feliratos falvédők, melyek a 19-20. századi konyhák működésének lenyomatai voltak. A folyosóra és a szobába kerültek ki az inkább férfias kézi aratószerszámok. Ehhez kapcsolódóan láthatunk egy egészen érdekes tárgytípust, a tokmányt.
Vannak modernebb eszközeitek, melyekről az ember nem gondolná, hogy a padlásra kerültek?
A kortárs tárgyakat is gyűjti a múzeum, de most nem hoztunk magunkkal.
Amikor Kapolcson sétálgattam, láttam egy olyan helyet, ahol szerelmi jóslásokkal foglalkoznak. Ez hogyan illeszkedik a Néprajzi Múzeum profiljához? Egyáltalán mi történik ott?
Nem szerelmi jóslás, hanem a szerelemre épülő babonákat, hagyományt, mondókákat ismerhet meg 15 perc alatt a látogató. De szigorúan titkos, hogy miként és mi történik ott, még nekem mint munkatársnak sem árulták el.
Azt azért lehet tudni, hogy az EtnoMozinak mi a különlegessége?
Az Etnomozi érdekessége, hogy a Néprajzi Múzeum archív felvételeit láthatják vágatlanul, nyersen. Kora este pedig a kora múlt dokumentumfilmejiből láthatunk válogatást. De a mozi gyakorlatilag egész nap üzemel.
A fentiek közül melyiket tartod a legfontosabbnak?
A gyerekprogramjainkat, mert idén nagyon kevés az ilyen foglalkozás. Úgy tudom, hogy az utolsó pillanatban kihúzták őket, de nagyon sok családdal találkoztam, akik a gyerekeiknek nehezen találnak megfelelő rendezvényeket. Tegnap például szekérrel jöttünk át Vigándpetendről Kapolcsra, azon énekeltünk népdalokat, és közben hirdettük a múzeum programjait. Majd a szomszéd faluban készült tutajt itt bocsátották vízre a gyerekek. Emellett kitaláltunk egy szekérpuzzle játékot, amely hétvégenként 11 órától kezdődik. Ennek az a lényege, hogy a múzeum munkatársai szétszedik apró elemeire a szekeret, és ezt az érdeklődők összeállítják.
Milyen programokra látogattál el eddig?
Mivel délelőtt 11-től este 6-ig dolgozom minden nap, ezért eddig csak az esti koncertekre jutottam el. Ha tehetem, átjövök ide, Kapolcsra, és a Palya-udvar babzsákfoteleiben ülve beszélgetek a barátaimmal. A háttérben mindig szól valami kellemes zene.
Boldog Zoltán