Előbb nagyapát és nagymamát hozta meg a vonat, sok süteménnyel, amit nagymama készített. Aztán az izgalom, hogy jön-e egyáltalán Jézuska, mikor mindenki készül rá és nemcsak nálunk! Jézuska szerintem többször járt többfelé, mert bár minden negyedórában azt mondták nekem, hogy ha nem húzol csizmát, nem jön a Jézuska, ha vagy hajlandó mást enni csak tésztát, akkor nem jön a Jézuska, mégis előbb nálunk tett le egy fát, majd Bandi keresztapáméknál, tehát Johanna unokatestvéremnél, Krisztiéknél az anyukáéknál, ahol aztán érdekes módon ajándék is termett.

A Csillagszeműeknél ez nem is olyan egyszerű, mert ott nagyon sokfélék vagyunk, nemcsak fiúk és lányok szerint, de kisebbek és nagyobbak szerint is, és én itt inkább a nagyok közé számítok a három évemmel. Mivel mindent én akarok csinálni itthon, az ajtónyitástól, a mikro sütő bekapcsolásáig, ott ezzel nem is volt gond. Pucoltam úgy, ahogy itthon soha. Ám ami ezután jött egy olyan napon, amikor a szüleim itthon szoktak maradni és Csillagszeműek sincs, akkor édesapa megérkezett autóval és mentünk is tovább a rádióba. 

Az idő múlását, illetve megragadhatóságának ciklikus jellegét szeretné képzőművészeti eszközökkel megjeleníteni mostani tárlatunk; a zene és a költészet világát mint ihletforrást is segítségül híva, ilyen módon emlékezve egyúttal Joseph Haydn halálának, illetve Felix Mendelssohn Bartholdy születésének kétszázadik, valamint Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára. Legyen ez a kiállítás tehát időbe ágyazottságunk mementója, tudva azt, hogy egy végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei. 

Az Irodalmi Jelen hagyományosan minden évben kiosztja díjait három kategóriában. Esszéiért Jász Attila, prózáiért Danyi Zoltán, verseiért Gömöri György kapott az idén elismerést. Boldog Zoltán három rövid laudációját olvashatják, melyek elhangzottak a díjak átadásaikor.

A címben idézett jókívánság Orbán János Dénestől, az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) elnökétől hangzott el szombaton este az aradi Jelen Házban megtartott díjkiosztó ünnepség végén, miután az est folyamán nem éppen rózsaszín kép alakult ki az erdélyi magyar irodalom és könyvkiadás, de legfőképpen a könyvterjesztés jelenlegi állapotáról. A válság közepette ugyanis, hallhattuk, az irodalmi élet sem könnyű, az erdélyi könyvpiacot nagyon megviselte – OJD egyenesen katasztrofálisnak minősítette a helyzetet. A könyvesboltok, mondotta, a legjobb könyvekből is maximum ötöt hajlandók átvenni, a könyvek 300-500 példányban jelennek meg, s lassacskán át kell nyergelni az elektronikus formára…

Az, hogy fundamentális alapmű a Nyugati Világ számára a Tibeti Halottaskönyv, sok különös véletlen sorozatának köszönhető csupán. Ezt sejteti a most megjelent, tegnap este bemutatott Tibeti Halottaskönyv új fordításának egyik kísérőtanulmánya. A könyv teljes és alapos fordítás, olyan kísérőtanulmányokkal, melyek már önmagukban is megállnák a helyüket. Megkerestem a bevezető tanulmány szerzőjét és a tibeti alapszöveg fordítóját: Agócs Tamást, továbbá a kísérő tanulmányok szerzőjét: Kelényi Bélát is, akik az új könyv kapcsán felmerülő néhány kérdésre készséggel válaszoltak.

 2009. november 26-án, este mutatták be a budapesti Semmelweis Egyetem impozáns Szalonjában Alexander Bródy Hét évtized illatai című új könyvét. A bemutatón beszédet mondott az egyetem rektora, a könyvkiadó vezetője, felolvasott Hegedűs D. Géza, és a könyvről Márton Lászlóval és Hovanyecz Lászlóval Krizsó Szilvia beszélgetett. Tudósítónk a helyszínen járt, Rózsa Erika pedig fotókat készített.   

80 év. Még tipográfiai értelemben véve is kerek szám. Az életmű egységes, a hatvanas évek óta témában, technikában alig változik, s ha mégis, finomodik. Minden más alkotónál ez önismétlést és ennek következményéül dögunalmat hozna. Gross Arnold különleges jelenség, vele más a helyzet, ő ebben a tekintetben kivétel.

2009. november 19-én sor került a gyönyörűen felújított Írók Boltjának, első könyvbemutatójára. Poós Zoltán A szív határai című regényét mutatta be Mészáros Sándor. Az égig érő könyvespolcok és az idézetekkel tarkított barna szőnyeg olyan hangulatot keltett, mintha csak egy könyvtár meghitt olvasótermébe csöppentünk volna.

Az est méltó befejezéseként pedig ismét Magyar Krisztina és Polonkai Zoltán táncában gyönyörködhettünk, amelyet egy svédasztalos beszélgetés követett. A lelkész úr mindenkihez odament, és megköszönte a részvételt, az egész estének családias hangulatot teremtve ezzel.Csodálatos irodalmi estnek lehettem szemtanúja, ahol megmutatkozott, hogy a zene és a költészet elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az olasz nyelv már maga is zenél, világított rá Baranyi Ferenc, és kifejtette, hogy a zene szeretete meghatározó mindannyiunk életében.

A vége az lesz, ha jól gyanítom, szenvedélyemmé válik az író-olvasó találkozók látogatása. Néhány hete éppen nem mentem el az esztergomi könyvtár Parti Nagy estjére (tervbe volt véve), két hete elmentem Böszörményiére, most pedig, 16-án: Kukorelly Bandiéra. Nehezebb időszakokban tíz év telik el, hogy akár egyetlent, egyetlenre. A sajátomra is alig.    

   Az Írók Boltja kulcsfontosságú tér az irodalmat olvasó, értő, szerető közönség számára. Tegnap ünnepélyesen átadták a megújult boltot. „A felújítás befejeződött, és mától fogva méltó körülmények között tudjuk fogadni a hozzánk betérő érdeklődőket, hiszen az Írók Boltja mindenkor a könyvek, az írók, az olvasók és a kultúra szolgálatában állt, ahogy annak idején az egykori Japán” – hangzott el a rendezvényen Balogh Edit, Nagy Bernadette, és a bolt munkatársainak sajtóközleményében, melyet most közlünk, Szőcs Tekla fotóriportja mellett, amely jól bemutatja a megújult Írók Boltját.  

 December 15-én eredményhirdetés! 

2009. november 14-én utolsó előtti megállójához érkezett a Gödörben szeptember óta futó 20 év New Wave,  vagyis „A rendszerváltás első 20 éve a volt keleti blokk térségében alkotó irodalmárok műveiben” című irodalmi sorozat. Ami azt illeti, mehetett volna flottabbul is, igaz, a novemberi „est” a maga nemében mindenképp rendhagyónak számított, lévén a sorozatszerkesztő, Karádi Éva szerint is „lehetetlen időpontban”, délelőtt 10 órakor kezdődött.

Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Ekkor egy új ötlettel álltam elő, hogy ezen mesékből úgynevezett „Mesedélutánokat” szervezhetnénk nemcsak iskolákban és könyvtárakban, hanem öregek otthonában is. Így megszerveződött egy úgynevezett alapcsoport a következő résztvevőkkel: Monoki Kitti, Kocsis Kinga, Illyés Regina, Varga Noémi, Kovács Orsolya, Karikó Alexandra, Kovács Evelin és Ladányi Erika. Azonban ez a kis csapat kibővült kisebbekkel.

   Még az időjárás is kegyébe vette az alkotókat és a bemutatót. Az aznapi szél sem kapott bele a fotókba, az illusztrációkba, a megzenésített versek kiírt szövegébe, melyeket kézzel írtunk ki és tettük mindenki által olvashatóvá és elérhetővé. Kellemes hangulat, nagyszerű napsütés csak növelte a versek értékét, átérzését. Mondhatom, hogy a katarzisát.   Egy hely, mely sokaknak sokat jelent, mely megállítja az embert a mindennapi rohanásban, mely üdvözli az idelátogatót, a hitét vallót.

A rádiót tekergetve, napjaink műanyag-zenéjének dalszövegeit hallgatva meglehetősen ritkán juthat eszünkbe a művészet szó. Legfeljebb azon gondolkodhatunk el a „Szeretlek téged, kedvesem / Szeretlek téged, jöjj velem” kaliberű szövegek kapcsán, hogy a boldogult emlékű Szabolcska Mihály bizonyára nagyon foglalkoztatott dalszövegíró lenne a 21. századi magyar könnyűzenei piacon.

Szegvár büszkeségei, a Durbincs bábcsoport válogatott bábelőadásaiból színes csokrot készített a bábozást kedvelőknek „Négy évszak meséi” címmel. Az esemény 2009. október 25-én, egy borongós ám vidám vasárnap délután került megrendezésre a szegvári Művelődési ház nagytermében.

Valódi alakváltó hölgy kilétéről hullt le a lepel november harmadikán este, a szegedi Millenniumi Kávéház klubhelyiségében. A fotókiállítás-megnyióval kezdődő est irodalmi részének vendége ugyanis Sándor Zoltán, Muzslai származású, Szabadkán élő újságíró, író volt, akinek egy verses és két novelláskötete után Emese címmel megjelent regénye került górcső alá. A rendezvény koordinátoraként a szerzővel való beszélgetés során elsősorban azt igyekeztem kideríteni, kit, milyen entitástis is rejt valójában ez a talányos regénycím.

Dr. Praznovszky Mihály, aki a veszprémi könyvpremier előtt heteken át együtt járta Erdély településeit a szerzőpárossal, könyvbemutatókon közreműködve, szinte megrészegülve Székelyföld vendégszeretetétől, lelkesedve szólt arról, mit jelentett neki, hogy lépten-nyomon személyesen találkozhatott mindazzal a szellemi-lelki és épített művészeti értékkel, amelyről korábban csak tanulmányai során, s könyvekből voltak ismeretei.