A háromnapos program a Szálinger Balázs zalai származású, ám költői identitása révén erdélyinek számító helyőrséges szerző meggyalázásában kulminált: este nyolctól szűkebb baráti körének tagjai tisztelegtek előtte válogatott vitriolos-humoros írásaikkal. Túlélte. Legalábbis úgy tűnt mindaddig, amíg OJD listába nem vette szerzőnk eddig megjelent műveit, majd sátáni vigyorral elő nem húzta a nyomdából frissen érkezett legújabb Szálinger-ópuszt, mely Az öngyilkos nyúl címet viseli. 

 Január 28-án a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának és a Magyar Versmondók Egyesületének szervezésében ismét megrendezésre került a Kortársalgók OPEN READING felolvasó estje. Ezen alkalommal Szőcs Gézát és Stiller Krisztát látta vendégül a házigazda, Turczi István. A helyszínen járt lapunk tudósítója, Csepcsányi Éva és szerkesztője, Weiner Sennyey Tibor.  

"Az előadás egyik alapkérdése ugyanis az volt, hogy miként alakíthatja az érdeklődő néző a vele történteket, és hogyan válhat főszereplővé? Mennyire mélyen akar belemenni a játékba?"Csepcsányi Éva: Átlátható? Átjárható?"Több út lehetséges, az egyedi bolyongás adott. Az egyes alkotók, ha jól tudom, mind maguk találták ki saját termeiket, saját ötleteiket vitték bele, a rendezőnő, Bársony Júlia pedig mint gyöngyöket, szépen láncra fűzte őket." Weiner Sennyey Tibor: Elveszni Pesten Három szemszögből vizsgáltunk meg egy nagyszabású előadást. Szőcs Tekla fotói, Csepcsányi Éva és Weiner Sennyey Tibor írása az Élőkép Társulat és a most alakuló Harmadik Hang Háza, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak közreműködésével létrejött performance-ot mutatja be, melyet Bársony Júlia rendezett. Az előadást három alkalommal, 2010. január 17–18–19-én láthatta a nagyközönség, a budapesti Gödörben.

Este elindultunk barátaimmal egy olyan előadásra, amely egyszerre volt ígéretes és riasztó. Ígéretes volt sokszínűségében, témamegjelölésében, és riasztó is, mert tartottam tőle, hogy szétszórt lesz, s a túl sok néző (résztvevő, bolyongó, eltévedő, kitaláló) megfojtja a labirintus személyes, és éppen ezért belső koncentrációt igénylő élményét. Budapesten, a Gödörben nem először mutattak be az Élőkép társulattól, Bársony Júlia rendezésében összművészeti happeninget, de nem csak ezért érdemes odafigyelni, írni és beszélni róla/róluk. 

Újbuda Önkormányzata évek óta adja át a kerületben élő művészeknek Pro Cultura Újbuda díjat a Magyar Kultúra Napján január 22-én. Idén Szkok Iván festőművész és Sipos Mihály hegedűművész, a Muzsikás Együttes tagja kapta meg Molnár Gyula polgármestertől az elismerést. A Kultúra Napján vehette át a szintén Újbudán élő Mészáros Márta filmrendező a kerület díszpolgári címét, valamint a nemrég elhunyt Cseh Tamás özvegye, a kiváló zenész posztumusz díszpolgári címét.

2009 októberének első napjaiban a nápolyi egyetem konferenciát szervezett a berlini fal leomlásának előzményeiről és következményeiről. A következő képek a konferencia néhány előadójáról készültek:

A jó magyar ember ezért szereti ködöt.   Ködből nem látja a többi hülye magyart, hogy nekik sem működik semmi, náluk sem működik semmi, ők is szeretik a ködöt, amiből látható, hogy a hidak többségén nem jutnak át (No pasaran!), aki a szomszédos hidak valamelyikét választotta, amelyeken ugyancsak négy óra az odaút, négy a vissza, ezzel éppen kivan egy kommunista műszak.

Előbb nagyapát és nagymamát hozta meg a vonat, sok süteménnyel, amit nagymama készített. Aztán az izgalom, hogy jön-e egyáltalán Jézuska, mikor mindenki készül rá és nemcsak nálunk! Jézuska szerintem többször járt többfelé, mert bár minden negyedórában azt mondták nekem, hogy ha nem húzol csizmát, nem jön a Jézuska, ha vagy hajlandó mást enni csak tésztát, akkor nem jön a Jézuska, mégis előbb nálunk tett le egy fát, majd Bandi keresztapáméknál, tehát Johanna unokatestvéremnél, Krisztiéknél az anyukáéknál, ahol aztán érdekes módon ajándék is termett.

A Csillagszeműeknél ez nem is olyan egyszerű, mert ott nagyon sokfélék vagyunk, nemcsak fiúk és lányok szerint, de kisebbek és nagyobbak szerint is, és én itt inkább a nagyok közé számítok a három évemmel. Mivel mindent én akarok csinálni itthon, az ajtónyitástól, a mikro sütő bekapcsolásáig, ott ezzel nem is volt gond. Pucoltam úgy, ahogy itthon soha. Ám ami ezután jött egy olyan napon, amikor a szüleim itthon szoktak maradni és Csillagszeműek sincs, akkor édesapa megérkezett autóval és mentünk is tovább a rádióba. 

Az idő múlását, illetve megragadhatóságának ciklikus jellegét szeretné képzőművészeti eszközökkel megjeleníteni mostani tárlatunk; a zene és a költészet világát mint ihletforrást is segítségül híva, ilyen módon emlékezve egyúttal Joseph Haydn halálának, illetve Felix Mendelssohn Bartholdy születésének kétszázadik, valamint Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára. Legyen ez a kiállítás tehát időbe ágyazottságunk mementója, tudva azt, hogy egy végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei. 

Az Irodalmi Jelen hagyományosan minden évben kiosztja díjait három kategóriában. Esszéiért Jász Attila, prózáiért Danyi Zoltán, verseiért Gömöri György kapott az idén elismerést. Boldog Zoltán három rövid laudációját olvashatják, melyek elhangzottak a díjak átadásaikor.

A címben idézett jókívánság Orbán János Dénestől, az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) elnökétől hangzott el szombaton este az aradi Jelen Házban megtartott díjkiosztó ünnepség végén, miután az est folyamán nem éppen rózsaszín kép alakult ki az erdélyi magyar irodalom és könyvkiadás, de legfőképpen a könyvterjesztés jelenlegi állapotáról. A válság közepette ugyanis, hallhattuk, az irodalmi élet sem könnyű, az erdélyi könyvpiacot nagyon megviselte – OJD egyenesen katasztrofálisnak minősítette a helyzetet. A könyvesboltok, mondotta, a legjobb könyvekből is maximum ötöt hajlandók átvenni, a könyvek 300-500 példányban jelennek meg, s lassacskán át kell nyergelni az elektronikus formára…

Az, hogy fundamentális alapmű a Nyugati Világ számára a Tibeti Halottaskönyv, sok különös véletlen sorozatának köszönhető csupán. Ezt sejteti a most megjelent, tegnap este bemutatott Tibeti Halottaskönyv új fordításának egyik kísérőtanulmánya. A könyv teljes és alapos fordítás, olyan kísérőtanulmányokkal, melyek már önmagukban is megállnák a helyüket. Megkerestem a bevezető tanulmány szerzőjét és a tibeti alapszöveg fordítóját: Agócs Tamást, továbbá a kísérő tanulmányok szerzőjét: Kelényi Bélát is, akik az új könyv kapcsán felmerülő néhány kérdésre készséggel válaszoltak.

 2009. november 26-án, este mutatták be a budapesti Semmelweis Egyetem impozáns Szalonjában Alexander Bródy Hét évtized illatai című új könyvét. A bemutatón beszédet mondott az egyetem rektora, a könyvkiadó vezetője, felolvasott Hegedűs D. Géza, és a könyvről Márton Lászlóval és Hovanyecz Lászlóval Krizsó Szilvia beszélgetett. Tudósítónk a helyszínen járt, Rózsa Erika pedig fotókat készített.   

80 év. Még tipográfiai értelemben véve is kerek szám. Az életmű egységes, a hatvanas évek óta témában, technikában alig változik, s ha mégis, finomodik. Minden más alkotónál ez önismétlést és ennek következményéül dögunalmat hozna. Gross Arnold különleges jelenség, vele más a helyzet, ő ebben a tekintetben kivétel.

2009. november 19-én sor került a gyönyörűen felújított Írók Boltjának, első könyvbemutatójára. Poós Zoltán A szív határai című regényét mutatta be Mészáros Sándor. Az égig érő könyvespolcok és az idézetekkel tarkított barna szőnyeg olyan hangulatot keltett, mintha csak egy könyvtár meghitt olvasótermébe csöppentünk volna.

Az est méltó befejezéseként pedig ismét Magyar Krisztina és Polonkai Zoltán táncában gyönyörködhettünk, amelyet egy svédasztalos beszélgetés követett. A lelkész úr mindenkihez odament, és megköszönte a részvételt, az egész estének családias hangulatot teremtve ezzel.Csodálatos irodalmi estnek lehettem szemtanúja, ahol megmutatkozott, hogy a zene és a költészet elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az olasz nyelv már maga is zenél, világított rá Baranyi Ferenc, és kifejtette, hogy a zene szeretete meghatározó mindannyiunk életében.

A vége az lesz, ha jól gyanítom, szenvedélyemmé válik az író-olvasó találkozók látogatása. Néhány hete éppen nem mentem el az esztergomi könyvtár Parti Nagy estjére (tervbe volt véve), két hete elmentem Böszörményiére, most pedig, 16-án: Kukorelly Bandiéra. Nehezebb időszakokban tíz év telik el, hogy akár egyetlent, egyetlenre. A sajátomra is alig.    

   Az Írók Boltja kulcsfontosságú tér az irodalmat olvasó, értő, szerető közönség számára. Tegnap ünnepélyesen átadták a megújult boltot. „A felújítás befejeződött, és mától fogva méltó körülmények között tudjuk fogadni a hozzánk betérő érdeklődőket, hiszen az Írók Boltja mindenkor a könyvek, az írók, az olvasók és a kultúra szolgálatában állt, ahogy annak idején az egykori Japán” – hangzott el a rendezvényen Balogh Edit, Nagy Bernadette, és a bolt munkatársainak sajtóközleményében, melyet most közlünk, Szőcs Tekla fotóriportja mellett, amely jól bemutatja a megújult Írók Boltját.  

 December 15-én eredményhirdetés!