TELJES ÉLET - Beszélgetés Bodor Pállal - hangfelvétel - ELSŐ RÉSZ

Mert amiről itt beszélt – Magyarországról, Erdélyről, kisebbségi létről, irodalomról, életről, globális lehetőségekről és katasztrófákról, és saját családjáról – az, egy az irodalomban benne élő, teljes életű embert mutat föl, aki mellé nekünk – fiataloknak – alkalmanként, újra és újra, le kell kuporodni, s figyelni, hallgatni, és tanulni.   

Teljes élet

Beszélgetés Bodor Pállal otthonában

ELSŐ RÉSZ

Hangfelvétel
 

Bodor Pált nem volt könnyű visszacsalogatni a költészet örökzöld televényeire. Talán úgy gondolta, az Irodalmi Jelen szerkesztői egy idő után úgyis feladják, s nem fogják folyvást azzal zaklatni, hogy olvasson fel pár verset, s beszéljen arról, amiről úgy gondolja, most beszélnie kell. Az is lehet, valóban végtelen precíz, és komolyan önkritikus, rendkívüli író, s ez utóbbi a valószínűbb, aki addig nem akart a mikrofon elé állni, amíg nem állt össze, hogy pontosan mit kell most mondania. Én talán már feladtam volna, de a főszerkesztőnk hajthatatlan volt, s utólag belátom: jogosan.

A versek erősek és kemények, szembenéznek élettel, s az élet elidegeníthetetlen és veszedelmes tartományával, mely mindnyájunk előtt ott van: a halállal. Igen, az itt elhangzó versek nagy része, amolyan "halál-vers";, de talán több is annál. Bodor Pál elmondja a beszélgetésben többek közt azt is, hogy ő tulajdonképpen közel három évtizede nem publikált egyetlen költeményt se. De írt, s most is ír, naponta, továbbszőve egy végtelen kommentárt. Mert Bodor Pál szerint – és ez volt az interjú legmegrázóbb része – az ő költészete is lényegét tekintve kommentár volt. Kommentárok élethez és halálhoz, melyek (hangsúlyozottan) szerinte nem voltak "igazán kiemelkedőek";, s így inkább a publicisztika felé ment el.
Amikor a Kriterion (1979) első kiadása után, a Magvető (1986) és a Balassi Kiadó (1994) – bizonyosan a szerzői intenciót követve – kiadta Magyarországon az Apám könyvét, Bodor Pál egyik legfontosabb művét, akkor ellentétben az erdélyi kiadással kihagyták a kötet elejéről a verseket. Pedig itt vannak azok a versek, melyek Bodor Pál valóságából a legtöbbet tárnak fel, melyek, ha csak kommentárok is, úgy kommentár voltukban feltáruló kapuk a megértés tágas termeibe. A felvételeken ezekből a versekből is hallunk a szerző előadásában.
Ki is tulajdonképpen Bodor Pál? Sok mindent elárul már az is, ha csak annyit mondunk, amit a bárhol megtalálható életrajzok felsorolnak: "A Svájci villa, a Kék folt, az Apám könyve című művek szerzője Budapesten született, 1930. július 28-án. Egyetemi tanulmányait Bukarestben és Kolozsvárott végezte, miközben több napilap szerkesztőségében is dolgozott. 1946-tól a Gaudeamus című temesvári diáklap szerkesztője volt, majd a Magyar Népi Szövetség bukaresti lapjának és a Romániai Magyar Szónak volt a munkatársa, 1948–51-ig pedig Kolozsvárott dolgozott az Igazság szerkesztőségében.

1951–67 között belső munkatársa volt az Utunk című folyóiratnak, majd az Irodalmi Könyvkiadó magyar részlegének főszerkesztőjeként és a Kriterion Kiadó főszerkesztőjeként tevékenykedett. A bukaresti televízió magyar nyelvű adásának léte is az ő nevéhez fűződik, mely területen 1970–79-ig dolgozott, az azt követő három évet pedig az Előre munkatársaként töltötte. Az 1936–83 közötti romániai időszak után Budapesten telepedett le. A Magyar Nemzet rovatszerkesztője lett, Diurnus álnéven szerkesztett éveken keresztül napi jegyzetrovatot, 1991-től pedig a Népszabadság főmunkatársának számít.

A Magyar Nemzet Alapítvány kuratóriumának elnöke (1990. augusztus–október), a Budapesti Média Intézet főtanácsadója. 1989-től 1994-ig a MÚOSZ elnökségi tagja, 1991–93 között pedig elnöke. Az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának elnöke. Az Írószövetség választmányának tagja."
A felsorolásokhoz mégis sokat hozzátesz egy ilyen beszélgetés, ahol kiderül, hogy az évek mögött egy élet térképe húzódik – hegycsúcsaival és völgykatlanjaival. Amikor megjelenik a Magyar Nemzetben közölt Diurnus jegyzetek válogatása Lengyel László ezt írja az előszóban: "Diurnus példát mutatott arra, hogyan kell áttörni nemcsak a közöny, az érdektelenség és az írástudatlanság vastag falát, hanem arra is, hogy kell az ezerarcú közönségnek írni." - és ez máig aktuális.
Mert amiről itt beszélt – Magyarországról, Erdélyről, kisebbségi létről, irodalomról, életről, globális lehetőségekről és katasztrófákról, és saját családjáról – az, egy az irodalomban benne élő, teljes életű embert mutat föl, aki mellé nekünk – fiataloknak – alkalmanként, újra és újra, le kell kuporodni, s figyelni, hallgatni, és tanulni.   

Weiner Sennyey Tibor

BODOR PÁL főbb művei: Kék folt (1981); Svájci villa (1985, később három magyar és két német kiadás); Haldoklás anyanyelven (1987); A hisztéria szükségállapota - kellemetlen kézikönyv Romániáról (Álnéven jelent meg Bécsben); Az olvasás ihlete (1988); Hazába kiáltott szó (1989); Hogyan kell kastélyt építeni? (Három kisregény, 1989); A hisztéria szükségállapota (1990); Erdélyi portrék (1991); Apám könyve (1994) Add magad hozzá a világhoz (műfordítások, parafrázisok, kommentárok versben és prózában).
Díjai: Déry Tibor-díj (1988); Opus-díj (1989); Fehér Rózsa-díj (1993); Szabó Zoltán-emlékdíj (1994); Demény Pál Emlékérem (1994); Aranytoll (1996); Kisebbségekért Díj (1996); Romániában az Írószövetség költészeti díja (1969) és prózai díja (1981).

teljes_elet_bevezeto_wst - IJ WST

teljes_elet_elso_resz - IJ WST