Érintések - ezen a címen indít ma esszésorozatot egy fiatal festőművész, Ujfalusi Éva. Itt, a SzóKép rovatban, ahol is ez a dolgunk: minden alkalmas eszközzel mind közelebb hozni a szavak művészetét a képekéhez. A már - óvatosan és esendőn - kipróbált módusokat (képvers, verskép, képregény, illusztráció) a konkrét művekre reflektáló, de a szemlélő belső tájaira is rávetülő kisesszé műfajával egészítjük ki. Olyan művészt kértem fel erre a feladatra, akiről tudom: egy lényegűként éli meg a formázást és a gondolkodást, a szemlélődést és a cselekvést. Az alkotást és a befogadást. A matériát és a szellemet. Lovas Ilona képeit érinti először.

Újfalusi Éva művészportréját itt szemlélhetik meg olvasóink. (Mányoki Endre)

 

 

ELHÍVÁS - UJFALUSI ÉVA FESTÉSZETE

 

 

A művészet lényege, ha hihetünk Platonnak, az elhívás. (S ha lényege nem is, az „első mozgatója” minden bizonnyal.) Ám miként a műalkotásé, a befogadás misztériuma is az elhívással kezdődik. A különbség csak abban áll, hogy az elhívó ekkor nem ismeretlen. Aki elhív, az a művész. Mert el kell mondania, hogy az odalent megélt valóságnál van magasabb rendű lét is. S mert nincsen rá szava („napfény” – mondhatná azt is: „vélgadár”; egy hangzó, semmi más), a barlang formáiból alkot olyan tartalmakat, melyek képesek a lent-ben a fönt-et megidézni. Megigézni. Ha a késztetés erős, hajlandók vagyunk követni őt az úton, ami veszedelmes: kimozdulván ismert közegünkből, kiszolgáltatottak leszünk, akár egy új, mélyen érintő emberi kapcsolatban. Életjáték a művész hívása. Csábít és taszít egyszerre. Nagyon erősnek kell a jeleknek lenniük ahhoz, hogy vállaljuk a kockázatot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ujfalusi Éva festményein a jelek – rápillantásra – nem túl erősek. Csöndes, nyugodtnak tetsző felületek, egymásra vetülő síkok, esendő tárgyak, esetlegesnek látszó részletek, puha, de nem csábítóan meleg színek – nem azt sugallják, hogy azonnal engedelmeskedj a Rilke-i parancsnak. Ujfalusi Éva képei nem rögvest elhívnak. Hanem odahívnak. Vonzanak magukhoz. A festő szemlélődni hív. Azt ígéri: ha közel kerülünk a műveihez, úgy zökkenünk ki a megszokott létezésből, hogy pusztán szabaddá tesszük magunkat egy másik létformára. Lelassulunk, elcsöndesedünk, belesimulunk a kicsibe, ami nagy. S e lassú létezésben alkalmunk lesz csodálkozni. A részletek kitágulnak, a síkok játszanak velünk, elforognak, tükröződnek, oda is engednek pillantani, ahová  nem láthatunk át. Csodálkozunk. És a csodálkozás maga a föloldódás – félelem nélkül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem idegen a ma emberétől a szemlélődés. Veszelszky Béla festményei, Nádas Péter prózája elegendő példa. Veszelszky rendre kiválaszt egy látványt, és kinagyítja. Nádas útra hív, hol kint, a barlangunkban, hol bent, a barlangunkban. Utazások ezek valami végső, kifürkészhetetlen pont felé (megint Platon: fölfelé és a fény felé, ahol sem a fény, sem a fölfelé nem meghatározható konzisztencia).

Punktum. Így nevezte el Susan Sontag, igaz, a fotográfiai képről szólván, azt a pontot a felületen, ami kizökkent a képidőből és -térből, új dimenziót nyit, és ezáltal életre kelti, mert a puszta tartalom és szándék terhétől megszabadítja a művet. Felment az értelmezés kényszere alól, valójában tehát szemlélődésre késztet. Ujfalusi Éva festményein nincsen ilyen pont. Holott vannak tárgyak, melyek kitüntetett szerepet kapnak, szokatlan a formájuk, az állapotuk, a státusuk. Ám nem rendezik maguk köré a síkot, a teret. Nem szervezik a látásunkat, a gondolkodásunknak nem szabnak irányt. Helyette megállítanak, aztán utunkra engednek ismét, hogy vándoroljunk tovább a képben. Ezek a művek nem sugallják, hogy az utazásunk valami kifürkészhetetlen pont felé vezet. Éppen ellenkezőleg, az úton lét lényegére figyelmeztetnek: az úton-létre mint lényegre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokan talán úgy gondolják, hogy a tükör a médium. A misztikus létező, ami önvizsgálatra kényszerít; akárhogy forgatjuk el, s bármit látunk is benne, a puszta nézésünk révén mégis folyvást magunkat szemléljük. Bűntudatunk, meghasonlottságunk jelképe a tükör, s misztériumaink örökös kelléke. Méltán. 

Ujfalusi Éva is kitartóan fürkészte a maga tükrét, önarcát, sokáig. Láttam a képeket. Szépek. De meghökkentett, hogy sosem tudtam, ki néz rám és miért. Talán mert az a tükör sem Nárcisz, sem Onibaba tükre nem volt. Belépillantván sem imádni, sem rettegni nem tudta önmagát. Ha keresett, hát nem ezt kereste a festő. S hogy mit? Az érdek nélküli, értelmezés és értékelés nélküli létállapotot. A szemlélődést, a kitáguló terek és gondolatok (egylényegű) világát. Ahol a csodálkozás helyébe léphet a csoda maga: mikor a kép maga is szemlélődik. Minket szemlél, és csodálkozik

.
Mányoki Endre

 

 

 

 

 

Ujfalusi Éva Eszter

 

festőművész, született 1982-ben, Kecskeméten.

Tanulmányok

1997 - 2001 Kandó Kálmán Szakközép- és Szakiskola, Kecskemét, művészeti tagozat
2001 - 2003 Eszterházy Károly Főiskola, Eger, rajz- vizuális kommunikáció szak
2003 - 2008 Magyar Képzőmvészeti Egyetem, Budapest,
festő és tanár szak

Mestereim: Tölg-Molnár Zoltán,
Károlyi Zsigmond, Radák Eszter

2007 École de Supérieur de Beaux- Arts de Nice, Erasmus ösztöndíj

Kiállítások

2004 - "Energia és ellenérték", MűvészetMalom, Szentendre
2005 - Plain Art Alkotótábor csoportos kiállítása, ERLIN Galéria, Budapest
2006 - Budapest Art Expo Friss, MűvészetMalom, Szentendre
2007 - Vajda Lajos Stúdió, KOMP csoportos kiállítása, Szentendre
        - Petőfi Irodalmi Múzeum- Baudelaire- pályázati kiállítás, Budapest
        - Ybl Palota, csoportos kiállítás, Budapest
        - XVI. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennálé, Moldvay Győző Galéria, Hatvan
2008 - Budapest Art Expo Friss, csoportos, MűvészetMalom, Szentendre
        -VII. Magyar Festészet Napja, csoportos, Kopaszi-gát, Budapest

2009 - Művészek és Menedzserek 2009. - Mecénások és ifjú
pártfogoltjaik interaktív párbeszéde, csoportos, Szépművészeti Múzeum,
Budapest
         - Balatoni nyár - Ferencz S. Apor, Könyv Kata, Pap Gitta, Szunyoghy
Viktória és Ujfalusi Éva közös kiállítása, Friss Galéria, Budapest

 

Önálló kiállítások

2007 - Örökmozgó Filmmúzeum- "Arcképek" c. kiállítás, Budapest
2008 - Friss Galéria, Budapest
2009 - Friss Galéria, Budapest

 

Bibliográfia

- Pressing Lajos: Pars pro toto, Élet és Irodalom, 2008. május 23.
- Sinkó István: A részek egésze, Élet és Irodalom, 2010. február 5.