Karafiáth és a Macskadémon
A darab egyik – szerintem legjobb – dala a depressziós András magánszáma, a Miért jó a depresszió. Nos, persze, ismerem az érzést, kezeltek engem is ezzel, megettem sok pszichiátert, jártam csoportterápiára, párterápiára, egyénire, míg végül egy addiktológus világított rá: mindenért az alkohol a felelős. Le is álltam, azóta kiegyensúlyozott vagyok. Ám nem bánom a depresszióba lökött éveket: olyan tapasztalat mindez, amiből még sokáig dolgozhatok. Tudom, mit tesznek velünk a gyógyszerek, tudom, mit jelent negyed évig otthon feküdni lehúzott függönyökkel, és igen: azt is tudom, mi a jó depresszióban.
Karafiáth és a Macskadémon
Onagy Zoltán: Jól gondolom, ha nem látszol minden nap a kereskedelmi televíziók valamelyikén, akkor is dolgozol?
Karafiáth Orsolya: Hogyne! Dolgozom: nem keveset. Nyáron döbbentem rá, egy véletlen találkozás kapcsán, hogy milyen keveset foglalkozom azokkal a dolgokkal, amelyekkel valójában – a saját véleményem és érzéseim szerint – foglakoznom kellene. Egy régi főiskolai csoporttársnőmmel futottam össze, aki azt kérdezte, mit csinálok mostanában. 
Elkezdtem sorolni, mire közbevágott: „nem a hülyeségek érdekelnek. Inkább az, hogy van-e olyan történet, ami megmozgat, gyűjtesz-e anyagot új munkákhoz.” Beismertem, hogy éppen most fejezem be a Macskadémont, meg utazgatok, meg írtam éppen dalt Koncz Zsuzsának, meg nyakig vagyok a cikkekben, csinálok éppen egy kampányt egy kozmetikai cégnek, de hogy valami regényfélébe beleugorjak: hát erre nincsen se kedvem, se koncentrációm. A beszélgetés után enyhe rosszkedv telepedett rám, és arra gondoltam: heverészni van időm, önsajnálni van időm: akkor csökkentsük ezeknek az üres óráknak a számát, és csapjak már bele. Éppen írok egy nagy versciklust, és annak a prózai párja lesz a könyv, ha elkészül. A véletlen-lánynak volt véletlenül egy jó története, azóta hetente leülünk, magnózunk, alakul a sztori, képződik a nyelve, fut az egész.
Elkezdtem sorolni, mire közbevágott: „nem a hülyeségek érdekelnek. Inkább az, hogy van-e olyan történet, ami megmozgat, gyűjtesz-e anyagot új munkákhoz.” Beismertem, hogy éppen most fejezem be a Macskadémont, meg utazgatok, meg írtam éppen dalt Koncz Zsuzsának, meg nyakig vagyok a cikkekben, csinálok éppen egy kampányt egy kozmetikai cégnek, de hogy valami regényfélébe beleugorjak: hát erre nincsen se kedvem, se koncentrációm. A beszélgetés után enyhe rosszkedv telepedett rám, és arra gondoltam: heverészni van időm, önsajnálni van időm: akkor csökkentsük ezeknek az üres óráknak a számát, és csapjak már bele. Éppen írok egy nagy versciklust, és annak a prózai párja lesz a könyv, ha elkészül. A véletlen-lánynak volt véletlenül egy jó története, azóta hetente leülünk, magnózunk, alakul a sztori, képződik a nyelve, fut az egész.
OZ: Utolsó könyved, a Cigánykártya, maga a testet öltött gyönyörűség. Hogyan fogadta a szakma?KO: A kötetnek vegyes a fogadtatása, egyfelől az elragadtatás hangja, másfelől a teljes negligálásé. Tudtam, hogy ez lesz, mert egyre nehezebben veszik be, hogy mit akarok, és mit csinálok, de nem akarok semmiféle elvárásnak alá menni. Egyik neves kritikus és szerkesztő odáig jutott, hogy közölte velem: megállapították további neves és befolyásos kritikusokkal együtt, hogy jó ízlésű ember nem olvas, és kész. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni ezeket a behatárolt és szűkített terepeket, nem szándékom idomulni. Azt gondolom, hogy magam jogán vagyok érdekes vagy taszító, bennem ezer szerep egyszerre él, és nem engedem el őket addig, amíg van olyan ízük és porcikájuk, amit megkóstolhatok.
OZ: Zenés darab bemutatójára készülsz a Madách színházban: Macskadémon. Macskád is van, démonaid is, egyszerűen összecsúsztattad a kettőt?
KO: Maga a sztori már régóta megvolt, egy gyerek-felnőtt horror regény szüzséje. Évente egyszer nekiugrottam, elkezdtem, de mindig abbamaradt. Egy ideig egy hasonló kis budai társas tébolydában laktam: innen jöttek a szereplők. Az első cím az lett: A csodálatos Micsek, és főhőse, Micsek úr köré épült volna az egész. De aztán megint rájöttem: én érdekesebb vagyok, így Micsek átment Máté bácsiba, a karakter megmaradt, de nem ő a protagonista. A macska-témára meg már jó ideje ráfixáltam, sok a macskás versem, a lemezem címe Fekete Macska, a macska sokrétű jelképiséget kapott nálam: egyszerre vagyok én magam, a bennem élő gonosz, és minden más is, ami kívül rekedt. Egy fekete macska gyönyörű: miképp a borzongás is lehet az.
OZ: A zene nem idegen tőled, ismerjük legendás "ló-zenekarod", de itt a szövegben vagy érintett. Hogyan sikerült lemondanod arról, hogy zenei kvalitásaid háttérbe szorítsd? Vagy nem is?
KO: Az utóbbi években inkább ráfeküdtem a dalszövegekre, sokaknak írtam, színháznak is, most is fut Egerben a La Fontaine Állatmesék, de a Fekete Macskán is csak a koncepciót és szövegeket hoztam. Az éneklést rábíztam arra, aki tudja: Tóth Evelinre. Nekem a zene a mindenem, és ha csak szövegíróként, ötletelőként, eseti triangulumozóként vehetek részt produkcióban – akkor legyen így. De attól még mindkét lemezem, a musical és a többi alapvetően az enyém: az én zenéim.
OZ: Bemutatnád a társ, és zeneszerzőt, Bella Mátét?
KO: Bár Máté nagyon fiatal, rengeteg sikert tudhat maga 
mögött. Ő volt az, aki legfiatalabbként megnyerte a MÜPA zeneszerző versenyét is, például. Több színházi zenét írt már, legutóbb az Ármány és szerelem valamint a Magyar ünnep zenéjét is. Musicalban is mozgott már, a Who the fuck is Lady Domina itthon a színművészetisek vizsgaelőadásaként futott, de bemutatták már Londonban is. Máté ismeretlenül hívott fel, hogy van még egy hét, hogy megpályázzák a Madách Musical pályázatát, és ő velem szeretné ezt csinálni. Nem tudom, miért mondtam igent, de végül is belevágtunk. Sok zeneszerzővel dolgoztam már együtt, de ilyen élvezetesen senkivel. Máténak az enyémhez hasonló humora van, képes a karaktereket úgy látni (olyan kifordítva) ahogyan én, és szereti a meglepő zenei megoldásokat. Olyan, mint egy komolyzenei punk – és ez nekem, aki ebben utazik, tiszta gyönyörűség. Mikor annak idején a Fekete macska műfaján gondolkodtunk, azt találtuk ki, hogy legyen sanzon-punk. És a Macskadémon valahogy rokon lett vele…
mögött. Ő volt az, aki legfiatalabbként megnyerte a MÜPA zeneszerző versenyét is, például. Több színházi zenét írt már, legutóbb az Ármány és szerelem valamint a Magyar ünnep zenéjét is. Musicalban is mozgott már, a Who the fuck is Lady Domina itthon a színművészetisek vizsgaelőadásaként futott, de bemutatták már Londonban is. Máté ismeretlenül hívott fel, hogy van még egy hét, hogy megpályázzák a Madách Musical pályázatát, és ő velem szeretné ezt csinálni. Nem tudom, miért mondtam igent, de végül is belevágtunk. Sok zeneszerzővel dolgoztam már együtt, de ilyen élvezetesen senkivel. Máténak az enyémhez hasonló humora van, képes a karaktereket úgy látni (olyan kifordítva) ahogyan én, és szereti a meglepő zenei megoldásokat. Olyan, mint egy komolyzenei punk – és ez nekem, aki ebben utazik, tiszta gyönyörűség. Mikor annak idején a Fekete macska műfaján gondolkodtunk, azt találtuk ki, hogy legyen sanzon-punk. És a Macskadémon valahogy rokon lett vele…OZ: Az ismertető szerint a macskadémon és a gonosz (Macskadémon és a Gonosz) egy személyiség a darabban. Miért? A macskadémon elsődleges tulajdonsága, hogy gonosz?
KO: A mese egy tibeti mondán alapul, és igen, ott a macska egy egyértelműen gonosz figura. Illetve gonosszá lett figura: egy átok miatt kell ganéskodnia, hogy önmaga felszabaduljon. Nálam a Macskadémon egy folyékony rossz lett, olyan szellem, aki észreveszi a gyengéinket, és azokat erősítve nyeri saját vitalitását. Például Máté bácsi szorongások, önértékelési problémák miatt iszik, a Démon tehát igyekszik még inkább lezülleszteni a megmaradt értékeket is benne. A zsugori Bori néni mammonja a pénz: a démon erre megy rá. Orsi határozatlan, cseppfolyós: a Démon tobzódik a szerepeiben. Amúgy egy kiscica a valóságban nem gonosz, és nem árulok el titkot, ha utalok a happy end-re, hiszen musicalről van szó: itt is igazi kezescica válik majd belőle…
OZ: A Depresszió és a Negyedik Lakás is főszereplő. 
Talán nem illetlen kérdés, ezért aztán fel is teszem, mit tudhatsz a depresszióról és honnan? Orvosi könyvekből?
Talán nem illetlen kérdés, ezért aztán fel is teszem, mit tudhatsz a depresszióról és honnan? Orvosi könyvekből? KO: A darab egyik – szerintem legjobb – dala a depressziós András magánszáma, a Miért jó a depresszió. Nos, persze, ismerem az érzést, kezeltek engem is ezzel, megettem sok pszichiátert, jártam csoportterápiára, párterápiára, egyénire, míg végül egy addiktológus világított rá: mindenért az alkohol a felelős. Le is álltam, azóta kiegyensúlyozott vagyok. Ám nem bánom a depresszióba lökött éveket: olyan tapasztalat mindez, amiből még sokáig dolgozhatok. Tudom, mit tesznek velünk a gyógyszerek, tudom, mit jelent negyed évig otthon feküdni lehúzott függönyökkel, és igen: azt is tudom, mi a jó depresszióban.
OZ: Tudtommal az első darabod. Úgy hallom, a Madách színészei félórás metszetet mutattak be a zsűrinek a pályadíjnyertes musicalekből. Fantasztikus lehetett. Milyen volt látni?
KO: Igazság szerint a második darabom, az elsőt, a Szabó 
Borbálával jegyzett Hét kicsi dívát is bemutatják a következő évadban, remélem. Fura annak a sorsa, már két színház szeretett bele, aztán valahogy nem valósult meg, de szerintem az is egy vidám és beteg darab, alcíme szerint abszurd komédia, természetesen zenei betétekkel, amit imádnának. A fél órás Macskadémon-zanza nagyon tetszett, én is szerepeltem benne, mint narrátor, de a végső változatban közös megegyezéssel nem fogok. Ez nem nekem való: végül olvasnom kellett a szöveget, annyira leblokkoltam. De szerencsém volt a rendezőnkkel, Harangi Marcsival, ő rendezi a mostanit is, pontosan értette, mit akarunk, és ha ez megvan, a többi már csak kidolgozás.
Borbálával jegyzett Hét kicsi dívát is bemutatják a következő évadban, remélem. Fura annak a sorsa, már két színház szeretett bele, aztán valahogy nem valósult meg, de szerintem az is egy vidám és beteg darab, alcíme szerint abszurd komédia, természetesen zenei betétekkel, amit imádnának. A fél órás Macskadémon-zanza nagyon tetszett, én is szerepeltem benne, mint narrátor, de a végső változatban közös megegyezéssel nem fogok. Ez nem nekem való: végül olvasnom kellett a szöveget, annyira leblokkoltam. De szerencsém volt a rendezőnkkel, Harangi Marcsival, ő rendezi a mostanit is, pontosan értette, mit akarunk, és ha ez megvan, a többi már csak kidolgozás. OZ: Az író képes kilépni ilyenkorra – a bemutató környékére – a darab mögül? Képes vagy nézőként ülni a nézőtéren?
KO: A legrosszabb szerző vagyok, letiltok minden változtatást, ott lebzselek a próbákon, és őrködöm a kis hangsúlyok felett is, hiszen egy-egy félreértés falssá teheti az egészet, főképp egy ilyen darabnál. Nagy fájdalmam, hogy az eredeti démonunk (Bakos-Kiss Gábor) időpont-egyeztetetési gondok miatt nem lesz benne a mostani változatban, mert ő nekem a tökéletes Macskadémon, mind hangra, mind megjelenésre. De Orsi szerepében Mózes Anita csúcs, és Andrásnál Járai Máté beteges hangja telitalálat. Meglátjuk. Én szeretnék majd egy olyan nagyobb, rendes bemutatót, ahol Bakos-Kiss ármánykodik, mindent meg is teszek majd ezért.
Karafiáth Orsolya – Bella Máté: A Macskadémon
Helyszín: Madách Színház Tolnay SzalonIdőpont: Az előadás 2011. február 18-án és 19-én lesz látható.
Jegyár: 2000Ft (megváltható a Madách Színház pénztárában, több helyen online, és a jegyirodákban)
Tolnay Szalon – Madách Színház
Cím: Bp, 1073 Erzsébet krt. 33.Tel: +36 1-478-2041 (jegypénztár), +36 1-478-2000 (központ), +36 1-478-2040 (szervezés) Web: www.madachszinhaz.hu E-mail: info@madachszinhaz.hu
Nyitvatartás: Jegypénztár:
Minden nap 10.00-12.30 illetve 13.00-18.30
Karafiáth Orsolya (Budapest, 1976. szeptember 19.) költő, író, fordító.
1995-től 1999-ig az ELTE bölcsészkarán könyvtár és észt szakon, majd 1998–2002 között magyar–könyvtár tanárszakon tanult.
A Ludwig Múzeumban könyvtáros és irodalmi rendezvények szervezője volt 2005 júniusáig. 2006 nyaráig a Kréta iskolai magazinnál dolgozott szerkesztőként. Újságíróként működött, kritikái, recenziói, tárcái és interjúi rendszeresen olvashatóak a Könyvhét, litera.hu, a Magyar Könyvgyűjtő és az Elle hasábjain. 2007 szeptembere óta tagja az Európai Drogelhárítási és Drogmegelőzési Központ Egyesületnek.
Díjai:
1998 – a Mozgó Világ nívódíja
1999 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj
2000 – a Soros alapítvány ösztöndíja
2001 – az Avon Talentum támogatása
2002 – Az Év Nője díj
2003 – NKA alkotói ösztöndíj
2004 – a Zuger Kulturstiftung fél éves berlini ösztöndíja
2005 – A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (irodalmi munkásságáért)
Kötetei:
1999 – Lotte Lenya titkos éneke, Noran kiadó
2004 – Café X, Ulpius-ház kiadó
2008 – A Maffia-klub, Ulpius-ház kiadó
2009 - Cigánykártya, Ulpius-ház kiadó
Kapcsolódó:
