Két év Obama
Obama keresztülvitte a gazdasági válság leküzdésére részben még Bush által kidolgozott pénzügyi törvénycsomagot. Elfogadtatott egy egészségügyi reformot, ami száz éve senkinek sem sikerült. Kierőszakolt, igaz, sok kompromisszummal, egy bankreformot, amely valamelyest korlátozza a Wall Street-et abban, hogy gazdasággyilkos pénzügyi kalandokba vigye Amerikát és a világot. Kivonta a harcoló csapatokat Irakból és megerősítette a harcoló csapatokat Afganisztánban, igaz, csak azért, hogy 2011-ben ne nyilvánvaló vesztesként kelljen távozniuk onnan a szövetségeseknek. Megkötötte és a kongresszussal is elfogadtatta az atomrakéták és töltetek számát korlátozó második Start-egyezményt. Ügyes taktikázással megakadályozta, hogy az Egyesült Államok konfrontálódjék Iránnal.
Két év Obama
Beszélgetés Bokor Pállal, az Obama-életrajz szerzőjével
Onagy Zoltán: Hihetetlen tempóérzék, mondja erre az olvasó, aki figyel a dolgokra: az első kötet, az első magyar 
nyelvű Obama-áttekintés és -életrajz fél évvel az amerikai elnök megválasztása előtt jelent meg. Ha nem kalkulálom a politika iránt érdeklődő olvasókat, csak a szerkesztőket, újságírókat, főszerkesztőket és nem utolsó sorban a szakmában hasznos mintát kereső politikusokat, akkor is minimum tizenvalahány ezres példányszámban kapkodták el a könyves standokról. Így történt?
nyelvű Obama-áttekintés és -életrajz fél évvel az amerikai elnök megválasztása előtt jelent meg. Ha nem kalkulálom a politika iránt érdeklődő olvasókat, csak a szerkesztőket, újságírókat, főszerkesztőket és nem utolsó sorban a szakmában hasznos mintát kereső politikusokat, akkor is minimum tizenvalahány ezres példányszámban kapkodták el a könyves standokról. Így történt? Bokor Pál: A tempóérzék alapkövetelmény az újságírói szakmában és én elsősorban újságíró vagyok. Az viszont igaz, hogy Obama iowa-i előválasztási győzelmének napján megéreztem: ez az ember újonc létére, fekete létére, és annak ellenére, hogy az akkor verhetetlennek tekintett Clintonokkal áll szemben, meg fogja nyerni a 2008-as amerikai elnökválasztásokat. Ami a példányszámot illeti, nem fogyott volna a könyvből több, mint háromszáz darab, ha nem választják elnökké Barack Obamát. Így, hogy megválasztották, eddig néhányezer példány fogyott el. Az első Obama-könyvem most is kapós, az a feltételezésed azonban, hogy azok, akik közéleti pályára készülnek, efféle könyveket olvasnak, szerintem túl optimista. A mai kormánypárt szakértői odafigyeltek Obama kampányára, és minden technikát átvettek belőle, amit lehetett, de attól tartok, ennél több nem érdekelte őket.
OZ: Két évvel vagyunk túl Obama beiktatásán (2009. január 20.). Mit, mennyit volt képes teljesíteni az amerikai elnök az ígéretek közül?
BP: Obama keresztülvitte a gazdasági válság leküzdésére 
részben még Bush által kidolgozott pénzügyi törvénycsomagot. Elfogadtatott egy egészségügyi reformot, ami száz éve senkinek sem sikerült. Kierőszakolt, igaz, sok kompromisszummal, egy bankreformot, amely valamelyest korlátozza a Wall Street-et abban, hogy gazdasággyilkos pénzügyi kalandokba vigye Amerikát és a világot. Kivonta a harcoló csapatokat Irakból és megerősítette a harcoló csapatokat Afganisztánban, igaz, csak azért, hogy 2011-ben ne nyilvánvaló vesztesként kelljen távozniuk onnan a szövetségeseknek. Megkötötte és a kongresszussal is elfogadtatta az atomrakéták és töltetek számát korlátozó második Start-egyezményt. Ügyes taktikázással megakadályozta, hogy az Egyesült Államok konfrontálódjék Iránnal. Mindez azt jelenti, hogy Obama voltaképpen megvalósította választási ígéreteit, kivéve a Guantanamói támaszpont bezárását, de a foglyok kínzásának ott is véget vetettek. Persze közben sok mindennel maga ellen hangolta a republikánusokat és azok jobbszárnyát, és elkövetett legalább két olyan hibát is, amelyet nem biztos, hogy megbocsátanak neki. Pártjának a törvényhozási választásokon elszenvedett veresége megalázó arányú volt, bár, ha csak egy hajszállal is, Obama meg tudta tartani a demokrata többséget a szenátusban. A másik súlyos hibát a mexikói öbölben tavaly nyáron bekövetkezett olajkatasztrófa idején követte el. Elhitte, hogy a British Petróleum noszogatás nélkül is minden anyagi áldozatra kész a károk helyrehozása érdekében, és ezzel sok időt és szavazatot is veszített. De azért Fortuna istennő még ebben is vele volt: a szennyezést mára nagy mértékben sikerült eltűntetni, és a BP fizetett a kárvallottaknak.
részben még Bush által kidolgozott pénzügyi törvénycsomagot. Elfogadtatott egy egészségügyi reformot, ami száz éve senkinek sem sikerült. Kierőszakolt, igaz, sok kompromisszummal, egy bankreformot, amely valamelyest korlátozza a Wall Street-et abban, hogy gazdasággyilkos pénzügyi kalandokba vigye Amerikát és a világot. Kivonta a harcoló csapatokat Irakból és megerősítette a harcoló csapatokat Afganisztánban, igaz, csak azért, hogy 2011-ben ne nyilvánvaló vesztesként kelljen távozniuk onnan a szövetségeseknek. Megkötötte és a kongresszussal is elfogadtatta az atomrakéták és töltetek számát korlátozó második Start-egyezményt. Ügyes taktikázással megakadályozta, hogy az Egyesült Államok konfrontálódjék Iránnal. Mindez azt jelenti, hogy Obama voltaképpen megvalósította választási ígéreteit, kivéve a Guantanamói támaszpont bezárását, de a foglyok kínzásának ott is véget vetettek. Persze közben sok mindennel maga ellen hangolta a republikánusokat és azok jobbszárnyát, és elkövetett legalább két olyan hibát is, amelyet nem biztos, hogy megbocsátanak neki. Pártjának a törvényhozási választásokon elszenvedett veresége megalázó arányú volt, bár, ha csak egy hajszállal is, Obama meg tudta tartani a demokrata többséget a szenátusban. A másik súlyos hibát a mexikói öbölben tavaly nyáron bekövetkezett olajkatasztrófa idején követte el. Elhitte, hogy a British Petróleum noszogatás nélkül is minden anyagi áldozatra kész a károk helyrehozása érdekében, és ezzel sok időt és szavazatot is veszített. De azért Fortuna istennő még ebben is vele volt: a szennyezést mára nagy mértékben sikerült eltűntetni, és a BP fizetett a kárvallottaknak. OZ: Nem értjük Amerikát, egyre biztosabbnak tűnik. A magam részéről azért olvasok régi és új könyveket a régi és az új Amerikáról, olvasom az új, az előbbinél alaposabb, a Fehér Házig kísérő Obama-könyvedet (OBAMA – Az út Honolulutól a Fehér Házig és mindig tovább), mert remélem, mielőtt meghalok, felfogom a mechanizmust, ami működteti. Összefoglalható néhány mondatban az alapkonstrukció?
BP: Ebben a kérdésben több könyvtémányi válaszlehetőség 
van, de a válasz egy szóban is összefoglalható. Simonyi András volt washingtoni nagykövetet idézem, aki a könyvem bemutatóján a meritokrácia kifejezéssel jellemezte Amerikát. Igen, ez egy minden ízében teljesítménycentrikus politikai-társadalmi berendezkedés, aminek persze számos mechanizmusa van. Ezek kialakítását szolgálta az alkotmány a demokrácia és a szabad verseny elveinek lefektetésével, valamint a törvényalkotás, de az oktatás, az egyházak, s ezek nyomán a közerkölcs is a valóságos érdemek és teljesítmények szerinti kiválasztódást szolgálják. Példa erre Obama pályája is. A meritokrácia, persze, nem egyformán érvényesül, amikor egy géplakatosi állásról van szó, vagy amikor egy elnöki pozícióról. De az Egyesült Államok történelmi sikereinek végső soron ez az alapja.
van, de a válasz egy szóban is összefoglalható. Simonyi András volt washingtoni nagykövetet idézem, aki a könyvem bemutatóján a meritokrácia kifejezéssel jellemezte Amerikát. Igen, ez egy minden ízében teljesítménycentrikus politikai-társadalmi berendezkedés, aminek persze számos mechanizmusa van. Ezek kialakítását szolgálta az alkotmány a demokrácia és a szabad verseny elveinek lefektetésével, valamint a törvényalkotás, de az oktatás, az egyházak, s ezek nyomán a közerkölcs is a valóságos érdemek és teljesítmények szerinti kiválasztódást szolgálják. Példa erre Obama pályája is. A meritokrácia, persze, nem egyformán érvényesül, amikor egy géplakatosi állásról van szó, vagy amikor egy elnöki pozícióról. De az Egyesült Államok történelmi sikereinek végső soron ez az alapja. 
OZ: A kötet, túl azon, hogy érdekes, izgalmas életrajz a peremtől a csúcsokig, részletes lexikon olyan alapos névmutatóval, hogy a napi hírekben is a lexikon segítségével igazodom el. Volt ilyen célod eredetileg?
BP: Egyetlen célom volt ezzel az indexszel, inkább kiadóként, mint szerzőként. Máshol, még az interneten is elérhetetlen teljességet adni a kiadványnak. Minek vennének meg egy ismeretterjesztő munkát az emberek, ha nem tudnák, hogy alaposabb és teljesebb a többi rendelkezésre álló forrásnál?
OZ: Tavaly februárban jelentetted be, hogy dolgozol az Obama-könyv folytatásán. Mennyi munka, mennyi idő, mekkora anyag átrágása révén készült el ez a szinte Biblia-méretű kötet?
BP: Ami Obamáról az Egyesült Államokban megjelent, az olyan hatvan-nyolcvan részletesebb életrajzi és politológiai kötet l
ehet, azokat természetesen ismerem. Az események követésével pedig egyszerűen a napi híréhségemet és kíváncsiságomat elégítem ki. Ennek az a negatív következménye is megvan, hogy Budapesten is sokszor a CNN-t kapcsolom be, bár ott is egyre több a sallang és a reklám, és egyre kevesebb a hír. Azt például se az amerikai televízióból, se a magyar sajtóból nem lehetett megállapítani, mi az egészségügyi reform lényege. A Fehér Ház honlapján találtam végül az egyetlen használható szöveget erről.
ehet, azokat természetesen ismerem. Az események követésével pedig egyszerűen a napi híréhségemet és kíváncsiságomat elégítem ki. Ennek az a negatív következménye is megvan, hogy Budapesten is sokszor a CNN-t kapcsolom be, bár ott is egyre több a sallang és a reklám, és egyre kevesebb a hír. Azt például se az amerikai televízióból, se a magyar sajtóból nem lehetett megállapítani, mi az egészségügyi reform lényege. A Fehér Ház honlapján találtam végül az egyetlen használható szöveget erről. OZ: Hol tart A film mint mozgás című könyved, amit fiatal filmeseknek szánsz, és pozitív impulziót jelent-e, hogy néhány napja Andy Vajna a filmügyi államtitkár, aki nyilván az alapokig visszabontja a baráti szolgáltatásokra és viszontszolgáltatásokra épülő magyar filmipart.
BP: Andy Vajnával valamikor nagyon jó viszonyban voltunk, aztán elromlott a kapcsolat, mert megírtam róla valamit, amit valószínűleg nem kellett volna. Róla és az ő kinevezéséről tehát csak annyit, hogy sok szerencsét annak a kétmilliárd forintnak az elköltéséhez, amiből jó esetben készülhet két-három exportképes film. Persze, ha talál Magyarországon megfelelő forgatókönyvet, ami egyébként elég valószínűtlen. A magyar filmgyártás sorsa és struktúrája azonban szerintem nem az ő megbízásán múlik, hanem két másik dolgon. Az egyik az, hogy mikor lesz a magyar gazdaság olyan állapotban, hogy képes legyen bármely konstrukcióban a nemzeti filmipar finanszírozására. Ahhoz, hogy a magyar filmet újból jegyezzék a világban, meggyőződésem szerint a mostani állami hozzájárulásnak minimum az ötszöröse kellene. A másik, hogy a Filmművészeti Egyetemen és a filmes szakokon meddig oktatják még az ötven évvel ezelőtti filmelméleteket. Az olyasféle kissé avas örökigazságokkal, mint például az, hogy egy film értékét a montázs határozza meg, hogy a filmszínész csak egy mozgatni való bábú, vagy hogy a premier plán valami felsőbbrendű dolog a totálképpel szemben, nem lehet kimozdulni a mélypontról. A film mint mozgás kéziratáról egyetemi berkekben már elterjedt, hogy ez egy új filmes megaelmélet, a minap már a gigaelmélet kifejezést is használta egy általam nagyra becsült filmteoretikus, akit rá tudtam venni, hogy olvassa el. Valójában a könyvem egyetlen tétel bizonyítására szolgál: a film nem audiovizuális, hanem kinetovizuális művészet. Ezt az egyet azonban alaposan bizonyítani kell. Mármint azt, hogy a filmben a montázs, a plánozás, a szín, a színészi játék, de még maga a kép és annak kompozíciója is csak alárendelt eszköz, s a film „szépségét”, ha van ilyen, maga a mozgás hordozza. A könyvem kész, és mégsem kész. Érnie kell, csiszolódnia kell. Nem avul el, és csak akkor adom ki, amikor úgy érzem, hogy minden szakmai fórumon megvédhető. Az újságírással ellentétben a film nem szakmám, hanem szenvedélyem, a kettő nem ugyanaz, van okom az óvatosságra.
OZ: A Nyugatnak most aktuálisan vége, Kelet felé fordulsz, s mint tudjuk, keleten kél a nap, keletről fú a szél. Putyin. Másik világ. Másféle indulás, másféle életút, csak az eredmény hasonló: a főszereplő a nagyhatalom élén. Mit ígér előzetesen a Putyin-életrajz?
BP: Bizonyos értelemben a folytatást ígéri. Az Obama-könyvem is hatalom és tisztesség viszonyáról szól. Erről szól a Putyin-könyv is. Putyin a Szovjetunióban nőtt fel, KGB-tiszt volt, bár távolról sem olyan befolyásos, mint híresztelik. Ugyancsak kétséges, hogy később a titkos ügynök Litvinyenko és Politkovszkaja újságírónő haláláért ő tehető felelőssé. Eddig én erre nem találtam bizonyítékot, igaz, az ellenkezőjére sem. Más kérdés, hogy Amerika a maga sajátos konzervativizmusával együtt is egy liberális demokrácia, Oroszország pedig még mindig inkább autokráciaként jellemezhető. Utóbbit nem az újságokból veszem. Amikor két évvel ezelőtt a budapesti orosz nagykövetségen újságíró vízumot kértem, húszperces veszekedés után az utcán találtam magam, mert nem tudtam papírral igazolni, hogy valóban újságíró vagyok. Hiába hivatkoztam a cikkeimre, a könyveimre, a Moszkvában eltöltött tudósítói évekre, a papír, a „bumázska”, meglepetésemre még ma is fontosabb. A könyvemhez ennek annyi köze van, hogy szerettem volna egy olyan Oroszországban körülnézni, ahol szabadon lehet mozogni, emberekkel érintkezni, és a szállodában nem figyelik minden lépésedet emeleti ügyeletesek. A könyvet akkor is igyekszem megírni, ha nincs ilyen Oroszország, mert Putyin érdekes, befolyásos személyiség. Sokszor persze őt is a szerencséje vitte előre, mint Barack Obamát. Az biztos, hogy az olajárak ugrásszerű emelkedése nélkül sem ő, sem Oroszország nem lenne ott, ahol van. Putyin volt az a személy, aki ezt a hatalmas, még mindig két kontinensre kiterjedő birodalmat a Szovjetunió felbomlása, Gorbacsov és Jelcin küzdelmei után visszavezette a világfejlődés nagy trendjeit meghatározó nemzetek közé.
********************
Bokor Pál (Budapest, 1942. május 2.) magyar író, újságíró, az Atlantic Press Kiadó igazgatója.
Kötetei:
Vlagyivosztok, Kamcsatka, Szahalin (riportkönyv, Kossuth, 1978)
Egy kínai nyár (riportkönyv, Kossuth, 1979)
Washington (riportkönyv, Kossuth, 1985)
Ezüst Malibu (riportkönyv, Gondolat, 1987)
A panda (regény, Magvető, 1988)
Shoot in Hungary (a magyar filmipar kézikönyve, Atlantic Press, 1996–2004, I-III. kiadás)
A siker neve Oscar – Nyolcvan éves az Oscar-díj (Atlantic Press, 2007)
Barack Obama szupersztár (Atlantic Press, 2008)
A siker helye Hollywood – Mozi, művészet, pénz, hatalom (Atlantic Press, 2008)
A siker titka a sztár - A Hollywood-galaxis állócsillagai (Atlantic Press, 2009)
OBAMA – Az út Honolulutól a Fehér Házig és mindig tovább (Atlantic Press, 2010)
Műfordításai
A sátán kutyája (regény, Arthur Conan Doyle, Alexandra, 2007)
Lady Ligeia (elbeszélés, Edgar Allan Poe, Alexandra, 2007)
Emily Dickinson versei (Élet és Irodalom, 2007)
