„Összeférhetetlen vagyok” – Beszélgetés Kollár Árpáddal, a FISZ elnökével

A Fiatal Írók Szövetségének új elnökével beszélgettünk vidéki helytállásáról, a könyvterjesztésről, az irodalom népszerűsítéséről, kuratóriumi összeférhetetlenségéről, a Márai-programról és arról, hogy mit keresett a VPOP és az APEH egy könyvbemutatón. – Boldog Zoltán interjúja.

„Összeférhetetlen vagyok”

– Beszélgetés Kollár Árpáddal, a FISZ elnökével

Miből adódott az elszántság, hogy versesköteteid után pályázatot nyújts be a FISZ-elnökségre? Hogyan hangolható össze ez a kétféle munka?

A költői szerepet nem igazán lehet összeegyeztetni az irodalomszervezői tevékenységgel. A FISZ-elnökség előtt is szerettem szerkeszteni, programokat szervezni, részt venni a könyvkiadásban. Egy biztos, hogy szigorúnak kell lennem önmagammal szemben, muszáj lesz időt szorítanom az írásra.

Hogyan tudsz egyszerre helytállni Budapesten és Szegeden?

A vonat, a telefon, a Skype mind hatalmas találmány. Szerencsére nagyon jó munkatársaim vannak, hiszen a FISZ nem lehet egy egyszemélyes intézmény. Egyelőre működik a kapcsolattartás.

Miért nem költöztetek családoddal a fővárosba?

Megindultunk. Tíz éve vagyok szabadúszó, és a csóró, kilátástalan költő életérzésétől vezéreltetve többször is útra keltünk Budapestre. A lakást is kinéztük, kompromisszumokat kötöttünk, de aztán maradtunk, mert szeretünk Szegeden élni, megpróbálunk itt megkapaszkodni. Ízig-vérig vidéki gyerek vagyok. Emellett Pesten úgysem tudnék olyan életfeltételeket teremteni a családomnak, mint amilyeneket itt.

Ezek szerint megfelelő anyagi biztonságot nyújt a FISZ-elnökség?

Most az átadás-átvétel fázisában vagyunk, át kell még látnom a szervezet működését, anyagi feltételeit. Egyelőre semmilyen egzisztenciális biztonsággal nem kecsegtet ez a munkakör. De fontos elvünk, hogy a munkáért tudjunk fizetni, mert eddig mindenki társadalmi munkában végezte a feladatát, töredékpénzeket kaptak a résztvevők, jó volna, ha ez a helyzet valamelyest megváltozna.

Továbbra is célotok az elsőkötetes szerzők kiadása, akik néha olyan ideákkal mennek hozzátok, hogy az irodalomból meg lehet élni. Lehetséges ma Magyarországon a szépírói tevékenyégre egzisztenciát alapozni?

Látok olyan embereket, akiknek sikerült, de kevesen vannak. Valószínűleg tudomásul kell venni, hogy nem sokan élnek meg az írásból. De úgysem azért kezdenek el írni a fiatalok, hogy megéljenek belőle…

Ha bárkinek megjelenik a kötete, rögtön szembesül a könyvterjesztés 40-60%-os árrésével. Hogyan lehetne ezen segíteni, és a FISZ miként próbál enyhíteni ezen a helyzeten?

Húsba vágó kérdés. Ma néztem át a terjesztési listánkat, ezen 15-20 pont szerepel, ahová eljuttatjuk a könyveket. Elsősorban az internet jelenthet megoldást, de ehhez be kell dobni a könyvet a köztudatba. Megpróbálunk minden eseményen könyvet árulni, ehhez jelen kell lennünk a fontosabb fesztiválokon. Tavalyelőtt a Völgyben ez a stratégia nagyon bejött. Vigándpetenden sikerült leitatnunk az úri közönséget, kivittünk húsz liter kiváló badacsonyi bort, és ezzel odavonzottuk az embereket. A végén már kicsit szégyelltem is magam, hogy szinte mindenkire rásóztuk a könyveinket. Nagyon sokat eladtunk, bár a VPOP majdnem megbüntetett minket az alkohol miatt.

Elment a VPOP egy FISZ-rendezvényre?

Persze, még az APEH is ott volt, de adtunk mindenkinek számlát, úgyhogy megúsztuk a büntetést.

Térjünk vissza a könyvterjesztésre.

Végső soron a 40-60%-nak is örülünk, hiszen közhasznú tevékenységet folytatunk, többnyire elsőkötetes szerzőket adunk ki. Nem pénzt akarunk keresni a könyvekkel, örülünk, ha kiadványaink ott vannak a polcokon, eljutnak az olvasókhoz. Ez a legfontosabb. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy jól nézzen ki egy könyv. Nem árt, ha már a kinézetébe beleszeretnek a leendő olvasók. Ezt talán még kevésbé veszi figyelembe a szakma.

Egyik szerzőtök, Falvai Mátyás saját kézbe vette könyvének (Gépindák) a sorsát, és komolyan lobbizott, hogy „bedobja” az irodalmi köztudatba. Szép számmal küldte szét szerkesztőségekbe. Ezek szerint a marketing is gyerekcipőben jár a FISZ-nél?

Szerintem nem jár gyerekcipőben, ahogy más sem, de Mátyás jó stratégiát választott, többek között ezért lett a terjesztés egyik felelőse Szalai Zsolt mellett, és sorozatszerkesztő a Hortus Conclusus-nál, vagyis a többkötetes szerzőket megjelentető sorozatnál.

Hogyan népszerűsítitek még az irodalmat, különös tekintettel a fiatalokra?

Beindult az Alternatív Magyaróra Irodalmi Kommandó programsorozatunk NKA-támogatásból, melynek keretében középiskolákba látogatnak el szerzőink. Nem régen kaptunk Veszprémből meghívást Csapody Kingától. Mivel életkorban közel állunk a diákokhoz, talán ezzel is közelebb vihetjük hozzájuk az irodalmat. Látják, hogy nemcsak májrákban, szifiliszben elhunyt szerzők léteznek az irodalomban és a tankönyveiken túl.

Milyen módon építitek a kapcsolatot más írószervezetekkel?

Igyekszünk mindenkivel konzultálni. A 90-es évek kultúrharcai az írótársadalmat erősen megtépázták, de úgy látom, ma már a nagyobb szervezetek is a kapcsolatteremtésen dolgoznak. Tavaly volt egy egyeztetés a reprezentatív írószervezetek között Füzi László kezdeményezésére. Egyelőre várjuk a minisztérium válaszát a közös javaslatokra.

A magyar írószervezetek kizárólag befelé figyelnek, Magyarország-központúan gondolkodnak. Nemzetközileg nem tesznek semmit a magyar irodalomért.

Örülök, ha belföldön tudunk tenni érte valamit.

Ezek szerint nem feladata az intézményeknek a magyar irodalom külföldi képviselete?

Dehogynem.

Akkor miért nem teszi?

Csak azt tudom, hogy mi eddig miért nem dolgoztunk ezen. Nem volt kapacitásunk rá. Az alapfeladatok ellátására fordítottuk minden erőforrásunkat. De mind a JAK-nak, mind az Írószövetségnek, mind a Szépírók Társaságának tudtommal megvannak a külföldi kapcsolatai. Sajnos, nem látom át a kérdést annyira, hogy megnyugtató választ adhassak arra, milyen a magyar irodalom külföldi érdekképviselete.  Az új fordítássorozatunk beindulásával párhuzamosan mindenesetre mi is nyitunk a külföld irányába.

Mit gondolsz a Márai-programról?

Lassacskán átlátom, hogyan működik, mi a lényege. Úgy gondolom, jelenlegi formájában sokkal jobb, mint amilyen korábban volt. Megnyugtató, hogy az írószervezetek jelenléte a programban fajsúlyosabb lett.

Arra gondolsz, hogy nem a könyvtáros kisasszony dönt a rendelésről?

Fontos, hogy többségében írószervezetek által delegált kuratórium dönt. Mind hozzáértő emberek, de borzasztó nehéz helyzetben vannak. Jó és kiegyensúlyozott szakmai döntéseket kell hozniuk, de én bízom benne, hogy ez sikerülni fog nekik.  A lista összeállítása hatalmas kihívás elé állítja őket.  Az idei kísérleti év lesz, ezért fontos, hogy a közvélemény türelemmel fogadja döntésüket. Közben tekintettel kell lenni a könyvtárak igényeire is, hiszen fennáll annak veszélye is, hogy a kötelező kiadványoktól már roskadozik náluk a polc. A Márai-program elsősorban közművelődési program, amelynek az a feladata, hogy eljuttassa az olvasóhoz a könyvet. A határon túli könyvtáraknak ez kiemelten hasznos lesz, mert példának okáért tudom, hogy a vajdasági könyvtárak szűkölködnek kortársakban. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a program a kortárs irodalmat is helyzetbe tudja hozni, így lehetőség nyílik olyan könyvek támogatására, melyek piaci alapon nem állnák meg a helyüket, de esztétikai szempontból jelentősek. Hozzáteszem, nem biztos, hogy csak a nagy szerzőket érdemesek feltenni a listára, akiket egyébként is ismernek az olvasók, hanem a fősodortól távolabb állókat is.

Tagja vagy a kuratóriumnak?

Összeférhetetlen vagyok. Még akkor jelölt a szervezet, amikor nem voltam elnök. Miután elnök lettem, állásfoglalást kértem az NKA-tól, ez alapján visszaadtam megbízatásomat, különben a FISZ nem pályázhatott volna rendezvénytámogatásért a Márai-programba. Mészáros Mártont jelöltem magam helyett, akit rendkívül felkészült szakembernek tartok, így legalább nem nekem kell tízezer címet végigböngésznem. (Nevet)

Akkor megelőztél egy olyan botrányt, mint ami a Móricz-ösztöndíjról robbant ki korábban. Ennek fényében mondhatnánk azt is, hogy gyáva voltál összeférhetetlen lenni.

Valahogy így. De nem is tehetem meg az általam képviselt szervezettel, hogy saját jelenlétemet fontosabbnak tartom. Megjegyzem, az NKA új összeférhetetlenségi elvei a Móriczra is érvényesek, végre megvan az a zsinórmérték, amihez a kurátoroknak alkalmazkodniuk kell. Nem kell nekünk, jogot nem végzett embereknek tapogatóznunk.  A Móricz és a Márai között viszont fontos különbség, hogy az egyiknél szervezetek, kiadók pályáznak, míg a másiknál egyének.

Az irodalomszervezői tevékenység mellett folyamatosan írsz verseket. Legutóbbi, Nem Szarajevóban című kötetedről mi is hoztunk kritikát. Hogyan fogadtad?

Szeretem a kritikákat, felvillanyoznak. Már a szerkesztés során fontosak volt számomra a visszajelzések. Igényeltem a hozzászólásokat. Kritikusotokkal, Vincze Ildikóval például fel is vettem a kapcsolatot, mert a kötettel kapcsolatos kételyeit sem hallgatta el, ezt pedig külön szeretem. Véleményét izgalmas összevetni Virágh András Literán megjelent írásával, hiszen egy kérdésben homlokegyenest ellentétes az álláspontjuk. Ildikó egészében véve nem tartotta koherensnek a kötetet, ugyanakkor a versek külön-külön bejöttek neki. András pedig a kötet szerkezetét, egészét méltatta.

Fordításköteted is megjelent.

Igen, a Nyitott Könyvműhely adta ki Olja Savicevic Ivanevic Lehet, hogy novella című kötetét a Bóra Könyvek sorozatban, amely délszláv női szerzőket tartalmaz. Az 1970-es években felélénkült a délszláv női irodalom, ezt mutatja be a sorozat, melynek egyetlen férfi fordítója vagyok. Olja fiatal horvát írónő, Tolnai Ottó szerint „kemény” csaj, aki markáns női hanggal rendelkezik, de jó értelemben vett nosztalgia is érződik a szövegeiben.  Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Boldog Zoltán

A képek eredetijének forrása:

BárkaOnline

Kollár Árpád