Márai-program: népnevelés vagy könyvbiznisz?

A Könyvfesztivál második napja egyben a Márai-program első szakaszának startja is volt: a kiadók április 15-én kezdhették „listára szánt” könyveiket regisztrálni a Könyvtárellátó elektronikus felületére, ahonnan az NKA ideiglenes kollégiumai kiválasztják a könyvtárak által megvásárolható köteteket.

Márai-program: népnevelés vagy

könyvbiznisz?

A Lázár Ervin-teremben lezajlott tájékoztató egyben sajtó- és kiadói tájékoztató is volt, hiszen a program záró részében elhangzó közönségkérdések alapján kiderült: maguk az érintett szakemberek, azaz a kiadóvezetők sincsenek még pontosan tisztában, mi is következik innen. Annyi bizonyos, hogy a könyvek regisztrációjára két hét áll rendelkezésükre, április 15-e és 30-a között, s ezt követően a grémiumok számára „május hónap elegendő kell, hogy legyen” – Romháb Mária szavaival – a döntésre a szépirodalmi és tényirodalmi kategória „befutóinak” kiválasztására. Hogy a könyvek és kiadók szempontjából mik a pontos feltételei a pályázhatóságnak, az elolvasható az NKA honlapján. (Továbbá a teljes és részletes programleírás is.)

A tájékoztató az anyagi feltételek és fedezetek tisztázásával kezdődött: Jankovics Marcell, az NKA elnöke a folyamatos elvonásokat és keretátrendezéseket a lépésekben megvalósított csonkoláshoz hasonlította, melynek eredményeként most 435 millió forint áll rendelkezésére a program első szakaszának megvalósításához. E hasonlata bár véletlenül de igen jól illeszkedett a tájékoztatón gyakran elhangzó beszédes metaforák sorába: a programmal kapcsolatban az infúzió, az újraélesztés és az utókezelés szavakat hallhattuk többször, amelyek sajnos elég pontosan írják le a „beteg” jelenlegi állapotát. Jankovics Marcell megnyugtatta a hallgatóságot, hogy folyamatosan próbál Matolcsy György miniszterrel tárgyalni a Márai-programban felhasználható összegről, hogy ne kelljen a jövő évi keret terhére költeni.

Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke csatlakozott az optimista reménykedéshez, hogy ezek a tárgyalások sikerrel járnak. Az elnök úr a tájékoztatás során nem sok konkrétummal egészítette ki az elhangzottakat, leszámítva azt az örvendetes tényt, hogy az idei Könyvhetet hetven év után először egy határon túli városban, Kolozsváron is megrendezik. Zentai szerint a programban nem az a kérdés (vagy: nem kérdés), hogy a kiadók eleget tudnak-e majd tenni a kiírásban foglalt követelményeknek, inkább az, hogy a döntéshozók átérzik-e a felelősség terhét.

E tárgyban Császtvay Tünde nyugtatta meg a hallgatóságot: az erkölcsi rendszert már kidolgozták – a bizottsági megbeszéléseken „némi hevület” is tapasztalható az egyezkedések folyamán. Császtvay fontosnak tartotta elmondani, hogy minden kiadót várnak a programba, előzetes „kigondolás” nélkül. Némi történeti áttekintést is kaphattunk a Márai-programhoz hasonló korábbi „népnevelői” szándékkal indított kultúrpolitikai szabályozásokról.

A könyvtárak szempontjából Romháb Mária szolgált egy kis áttekintéssel: kik vehetnek részt a projektben. A nyilvános könyvtári jegyzéken szereplő intézményeken kívül határon túli könyvtárak valamint külföldi egyetemek hungarológiai intézetei is indulhatnak. Ahogy a kiadók a regisztrációt a Nemzetközi Könyvfesztiválon, úgy a könyvtárak a listáról való válogatást az Ünnepi Könyvhéten kezdhetik majd el.

Lakatos Mihály irodalomtörténész, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főtanácsadója – aki a nemrég egészségi problémák miatt leköszönt Szörényi László professzor helyett vette át Márai Irodalmi Ideiglenes Kollégium vezetését – megerősítette, hogy a határon túli könyvtáraknak milyen óriási lehetőséget jelent majd a program kínálta állománybővítés. Lakatos Mihály foglalta össze azt is: mi az a négy részprogram, amelyből a teljes projekt összeáll. A jelenleg induló fejezet után a szerzőknek hirdetett Márai-ösztöndíj következik, majd ezekhez csatlakozik az úgynevezet Publishing Hungary, illetve a népszerűsítés-rendezvénytámogatás-kommunikáció szektor.

Lakatos Mihály búcsúzóul kihangsúlyozta, hogy műközpontú programról van szó, a válogatásokért a testület vállalja a felelősséget. A grémiumokban olyan emberek ülnek, akiknek szakmai kompetenciája garantált.

Bizonyosan hosszabb vitát, több kérdést generált volna, ha el is hangzottak volna ezek a nevek a tájékoztatón – ennek híján az érdeklődők a bizottságok összetételét is az NKA honlapján olvashatják el. De a szűkre szabott kérdésfeltevési időben is kiderült: számos vitás pontja akad majd még a programnak. Egy kérdésre válaszolva például a Könyvtárellátó részéről Lukács Szabolcs elmondta: a Kelló a könyvek disztribúciójának költségeit a kiadókra fogja terhelni. Nem válik előnyére a programnak az sem, hogy nincs rögzítve: milyen régi kiadvány kerülhet listára – ily módon végiggondolva a lehetőségeket, könnyen előállhat az a helyzet, hogy a kiadók részben elad(hat)atlan, raktáron álló kiadványaikat kínálják fel megvásárlásra. Szintén nem tisztázott a szakkönyvtárak, egyetemi könyvtárak állományának megkülönböztetése a közkönyvtárakétól.

Annyi bizonyos: nyáron már minden könyvtárban megtalálhatjuk az úgynevezett nemzeti minimumhoz sorolt hetvenöt címet, de arra, hogy ezen felül kedvenc szerzőnktől, jeles íróktól vajon lesznek-e friss művek, vagy továbbra is poros kis „emlékhelyekként” működnek-e a könyvtárak, egyelőre nem látni garanciát.

Laik Eszter

További képeink: