MI JUT ESZEMBE! – Várnagy Ildikó jegyzetei

Az élő emberek mindig hasonlítanak az előttük élőkhöz, csak a művészek szeme változik. Egyszer így, másszor úgy látják a dolgokat, miközben az emberek mindig ugyanolyanok. Darwin feltenné a kérdést: miért kell az embereknek olyan agresszívan változtatni a környezetüket és magukat, miközben úgy szépek, ahogy vannak?

VÁRNAGY ILDIKÓ

MI JUT ESZEMBE!

Hasonmások

Egy amerikai fotósnő felfedezte, amit én mindig éreztem és láttam, hogy a régi festmények és szobrok modelljei itt szaladgálnak közöttünk. Nancy Webber megtalálta Leonardo egyik angyalának mai, élő képmását. Köztünk van Ghirlandaio bibircsókos orrú nagypapája az unokájával. Nemcsak a nagypapa hasonlít, az unoka is. Frida Kahlo egy az egyben itt él és lélegzik.  Van Gogh kávéházi nője férfi változatban tért vissza erre a világra. Holbein VIII. Henrikje elképesztő, mintha klónozták volna.

Tehát az élő emberek mindig hasonlítanak az előttük élőkhöz, csak a művészek szeme változik. Egyszer így, másszor úgy látják a dolgokat, miközben az emberek mindig ugyanolyanok. Mit szólna ehhez Darwin? Feltenné a kérdést, miért kell az embereknek olyan agresszívan változtatni a környezetüket és magukat, miközben úgy szépek, ahogy vannak. 

A Paszternak-jósrajz

Borisz Paszternakot nyolcéves korában lerajzolta az édesapja, aki festő volt. A rajz: jósrajz! – minden nyugtalanság benne van. A homlok előtti vonalkák, melyek az ég felé mutatnak, a szellemi életet jósolják. A morcos arc a komolyságot, az aktív kéz az írást, az összetekert lábak a mozgás legátolását jelzik. A szék, melynek szélén ül a gyerek, egy tonett szék, kifelé álló lábakkal, támlája is lendületes a fiú háta mögött. A többit lehet, hogy csak belelátjuk. Tudásunk rávetül az ösztönösen jósoló rajzra.
Paszternak visszadta az újságnak a regényre fölvett előleget, mert csak az igazságot akarta megírni, és tudta, hogy ez a hatalomnak nem fog tetszeni. A Novij Mir csak problémátlan részleteket közölt. A Zsivágó írója egyszer csak türelmetlen lett, és odaadta regényét egy olasz kiadónak. A hatalom és az írókollegák árulónak bélyegezték. Mindenki megalázta, és mindenki arra várt, hogy majd megalázkodik. Lehallgatót szereltek a házába, aminek ő mindig köszönt, és mellé akasztotta a sapkáját. Paszternak egy rühös juh, aki fertőzi a nyájat. Menjen a kapitalista paradicsomba! De Paszternak nem tudta elhagyni a nyírfákat és a már megszokott harcot. Megőrizte önmagát, belső szabadságába vetett hitét.  A dogmáktól mentes szépség érdekelte. Nem érzi feljogosítva magát, hogy más emberek életéről és haláláról döntsön, írta Sztálinnak. Mások helyett is szégyelte magát. A Nobel-díjat visszautasítja, bár az jól jött volna az államnak. Bulgakov ez időben titokban írja A Mester és Margaritát, ami csak halála után jelenik meg.
Paszternaknak mégis bűnbánó levelet kellett írnia, hogy fordításokból éldegélhessen haláláig.

Beckett szeme

Beckett csak azért ment Amerikába, hogy találkozhasson Buster Keatonnal. Buster baseballt nézett, nem érdekelte a drámaíró filmterve. Beckett évek óta dolgozott egy Film című film ötletén. Témája egy férfi, aki úgy érzi, üldözik, ezért állandóan menekül. Az üldöző nem más, mint egy kamera. Nehéz kideríteni, melyik az üldöző tekintet, melyik a menekülő tekintet.
Buster szeme megbocsátó, önmagának is megbocsát. Beckett szeme egy vadállaté, nem ismeri a megbocsátást.