Kozmikus világfánk két, hegyével érintkező kúp, közepében a Földdel, körülöttük a Nap és a bolygók mozgásköre. Eget és Földet Demiurgosz teremt, végigutazik a világegyetemen, majd visszafordul önmagába.

 

 

VÁRNAGY ILDIKÓ

PHAETHON VÉTKE

Az archaikus világ maradványai a kultúra emlékezetében

 

 

 

 

 

 

 

Juhász Gyula
Phaethon

Tajtékzó paripák szaladnak át az égen,
Szikrázó szekerén harsogva száll a Nap,
Ösvényén kétfelől tűzrózsák hullanak,
Ujjongó Phaethon gyeplőt ereszt merészen!

De íme: zökkenés, de hallga: a kaosz
Föltámadt szörnyei dörögnek zúgva, bőgve,
Megroppan a szekér örök mélységbe dőlve,
A horkant paripák kantárja szakadoz!

És míg a szörnyű gömb vörös lángot dobálva
Isteni ívet ír az égő Óceánba,
Fiatal Phaethon alakja tündökölve
Örök fény közt suhan a sötét semmi-ölbe.
 

 

 

 

 

 

 

Várnagy Ildikó: 1 és végtelen; Történelem; Ember; Kígyós istennő

 

Meg tudjuk-e érteni az ember ősi tudatformáit?

Ernst Cassirer végigkövette a vad, faragatlan kezdetektől a kanti tudatosságig ezt az őstudatot. Művében (An Essay on Man, 1944) filológia, néprajz, vallástörténet, régészet és filozófia még együtt volt. Intellektuális gőg, mely a haladás magasából néz le az archaikus múltra, bennem sosem volt. Sőt, archaikusnak nevezem magam, mert csak változásokban hiszek és a dolgok örökös visszatérésében.
   Az archaikus ember nem volt primitív, csak máshogyan gondolkodott. Félek, hogy a nem ráción alapuló szimbolizmus eltűnik. Hatalmas kincsünk talán már el is veszett, de legalább szépen sirassuk el. Platón még együtt foglalkozott a világegyetemmel és a lélek sorsával. A mítosz nem fantáziaszülemény és nem pszichológia, hanem valami egészen más. Tolsztoj, öregkorában, már nem fedezett fel semmi értelmet a történelem eseményeiben, főleg a háború után. 1908-ban írt Gandhinak egy levelet, mely elindította Gandhit az erőszakmentesség hirdetésének útján. A tudomány is erőszakra nevel, önmagunk és a természet ellen dolgozunk. Egyvalami maradt csak, az egyszerű szeretet, mely belülről fakad és mások számára is vonzó. Tolsztoj az életet és a spontaneitást hirdette, kozmosza lelkiismeretes lényekben testesült meg. Simone Weil a görögöknél talált válaszokra. Határ, mérték, összemérhetőség még van a görögöknél. Szám, zene, csillagászat az igazság magja, melyen a jó alapszik. Az erő és a szükségszerűség egy rendszer részei voltak. Elődeink geocentrikus képzetből állították fel világképüket, melyben összemosódik földrajz és csillagászat, de az ember sorsának még van helye. Időfogalmukat a csillagok mozgásából vezették le. Képzeteik legalább olyan bonyolultak, mint a tudományok ma.
    Platón békén hagyta a rejtélyt, de az értelmet a végsőkig feszegette. A Karácsony ma is ciklikus idő-megidézés, nem történelmi idő. Az időtlenségbe nyit utat. Erőkért könyörgünk, hogy elviseljük a valóságot. A középkor még tudta az Eredethez való visszatérés nyitját. Anyám a végső útra készül és én a csillagokban keresem a választ. Segíts Ózénak Peer Gynt a nagy utazásban, a Tejútra! A prófétai, szibillai látás nem veszett el egészen. A legendák lenyűgözőek maradtak, semmi gyűlölet, semmi rémület, csak a Végzet.

 

 

 

 

 

Európa: A Grotte-malom; Keridwen üstje; Kepler világmodellje; Stonehenge

 

Mennyi időt ölel át az archaikus világ?

Kr. előtt 4000-től belenyúlik az őstörténelembe. A Tér volt a határozatlanság. Az archaikus idő, a világegyetem körkörös és meghatározott. Mikor ért véget az archaikus világ, a Kos világ elmúlása és a Halak korszak eljövetele? Krisztus után a tartam kiterjedéssé vált, a gondolkodás lineárissá, azelőttre és azutánra bomlott. Newton szerint az univerzum abszolút térből és időből állt, ami Einsteinig így is maradt. Bruno és Galilei nem csak merész általánosítók voltak, hanem emberfeletti bátorságúak. Bruno az isteni végtelenség hirdetője, Galilei a körkörös kozmoszhoz ragaszkodik, mert a kör a létezés metafórája. Ilyen Dzsamsíd hétgyűrűs kelyhe, Keridwen bűvös üstje, a Stonehenge kőkörei.
    Az ősi világegyetemben a dolgok mind egymás jelei és azonosítói voltak, felfejtésükhöz finom intuíció kellett. Az új világegyetem összefüggéstelen, csak részenként tárható fel. Töredezett térben magányos tárgyak. Az új szintézis még nem jött el, de el kell jönnie. Sikerült még találni összefüggő, írásbeliség előtti kódnyelv-maradványokat. A kivételes tehetségű emberek mindig láttak a sötétségben fénypontokat, melyeket megszámoltak, követtek, elneveztek.
    Az archaikus rendszer maradványai nyelvek és kultúrák sodrában szétszóródtak a világban, nehéz azonosítani az eredeti témákat. Én mindig éreztem, hogy léteznek alaptémák, a mesékben igazolódva láttam. A Fúga művészetében még érzékeljük az Egészet, pedig befejezetlen maradt. A lascaux-i barlangrajzok és az amerikai indiánok meséi összefüggésben vannak, érzem. Az emberek összes nyelvét beszélni kellene és az állatokét is, akkor összeállna az Egész. Állatseregletünk pedig csillageredetű. Thot, aki a betűket feltalálta, azt hitte, hogy az ábécé okosabbá fogja tenni az egyiptomiakat. Platón azt érzi, hogy éppen feledést fog okozni az írásbeliség. Nem az emlékezőtehetségünket fogjuk gyakorolni, hanem jelek segítségével emlékeztetjük magunkat dolgokra és eseményekre. A valódi tudás, élő tanítás nélkül, elvész. Csak töredékek maradtak az ősi tudásból, egy része a régészetben rejlik, más része a matematikában és a csillagászatban. A harmadik rész a Sejtés!

 

 

 

 

 

Mezopotámia: Dumuzi; sumér bárka; Enmessara; Enki

 

Egyedül vagyok a csillagokkal meg a könyvekkel.

Most Hamlet malmával, mely értekezés a mítoszokról, írta Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend. Minden a csillagokból ered, de olyan régen mesélünk a csillagokról, hogy közben ők arrébb mentek… Máshogyan mesélünk a déli féltekén, mint az északin, mert ott másképp látjuk a csillagokat, mint itt. Minden nép isteneket, hősöket, állatokat látott bele a csillagokba. Az emberek érezték, hogy közük van az Egészhez, történeteket találtak ki, hogy minél szorosabb legyen kapcsolatuk a csillagokkal. Érezték, hogy életük a csillagokban van megírva. Tizenkét éves koromig nem akartam mást olvasni, csak meséket, mert éreztem, hogy minden, ami fontos, bennük van. Petőfi Erzsikével választott csillagot. Az erdélyiek, égre nézve azt mondják, szenvedtünk alatta eleget. Őszi csillaghulláskor mindig kívánok valamit, ami nem szokott teljesülni, de azért én mégis mindig kívánok valamit, újra meg újra. Keresem mítosz és tudomány találkozási pontjait, érzem, hogy vannak. Az einsteini téridő matematikai mítosz, amit ő maga is elismert. Az emberek, általában, először tagadják valamely dolog létét, aztán lekicsinylik, végül kijelentik, hogy ez már régóta ismert.
    A mai ember sokáig lekicsinyelte a történelem előtti korok világszemléletét, aztán egyszercsak megvilágosodott. Rájöttünk, hogy nem a régiek az ostobák, hanem mi. Nem vettük észre gondolkodásuk sajátosságait. El kellett felejtenünk a tudott dolgokat, és érezni kellett az írásbeliség előtti világszemléletet. A művész mindig ezt csinálta és csinálja máig. A tudósok gyorsabban felejtettek.
    Arisztotelész kijelentette, hogy az istenek eredetileg csillagok voltak. Ha valamin gondolkodunk, máig az égre nézünk, ha nem is várunk választ. Az archaikus kozmológia kijelölte a világegyetem egységét és az emberi elme egységét is. Mi, mostaniak, szembenézünk az elgondolhatatlannal. Az archaikus ember kézben tartotta az elgondolhatót, olyan időrendet teremtve, melynek – számára – értelme volt, s ebben lelkének is volt helye. A széles körű elmélet nem rombolta le az ember szerepét a kozmoszban. Platón még beszélte az archaikus mítosz nyelvét. Bizonyos magvak maguktól terjednek az időben. Kepler és Newton egyszerre voltak archaikusak és modernek. Kepler gondolatban már Bach polifóniájáig jutott. Newton az utolsó nagy varázsló, aki számára a világegyetem titkosírással írt üzenet, amit elménk összpontosításával meg tudunk nyitni.
    Firdauszi mesefolyamában örökös harc dúl, istenek és ördögök harca. Az iráni mese hőse, Kai Khuszrau uralma nem földi, ő az állatövi Halak és Kos közti szögre gondol. Omar Khajjamnál az agyagedények is éreznek. Minden szubsztancia ugyanaz, amiből az edények, az emberek, az álmok készülnek. Por és csillagpor vagyunk. Középkorunk sem vette figyelembe a történelmet, egyszer volt, hol nem volt. Khajjam tudta, hogy Dzsamsid hétgyűrűs csészéje a 7 bolygópályát jelképezi. Az egyszerűen gondolkodóknak mese, az értőknek maga az idő. Amikor a mítikus nyelvek egyetemesek és maguktól értetődők voltak, a gondolat nem igényelt támaszt, maga volt a valóság. Ma rákérdezünk mindenre, hol és mikor történt. Sok mítosz mesévé silányult, de az igaziak megmaradtak. Alakjaik betöltik az ég és föld közötti életteret. Plutarkhosz tudta, hogy a történelem nem magyarázhatja meg a mitikus fejleményeket, sőt, a mitikus alakok szállják meg a történelmet. Ha ezt a régi szabályt nem vesszük figyelembe, akkor a mítosz eltűnik, változatosságával, örökkévalóságával és ismétlődéseivel együtt. Arisztotelész szerint, ami örökkévaló, az körkörös, és ami körkörös, az örök. Megszállottja vagyok ennek a körkörösségnek. A kozmosz egyetlen, hatalmas rendszer volt, bonyolult kapcsolódási pontokkal. Engedték a dolgokat saját végkifejletük felé haladni…
    Minden király tudta, hogy hatalma össze van kapcsolva a csillagokkal, minden navigátor tudta, hogy munkája a fönttől és a lenttől függ. Minden művész tudta, hogy ő kapcsolja össze az eget és a földet. Hamlet, Kullervo, Brutus, Kai Khuszrau, Dzsamsid, Jáma, Huang-ti szerepköre mindig ugyanaz. Milyen jól tudta ezt Hamvas Béla a Karneválban. A jó tudományos-fantasztikus irodalom visszatér a mítoszi elemekhez, újból tisztelhetjük, amit nem értünk, és a végső dolgokban való részvételünk újra lehetséges.
    Marcel Griaule 16 évet várt arra, hogy a dogonok bölcs öregei megnyissák előtte a mélytudás kapuját. Az egyszerű tudást mindenki megszerezheti, minden családfő, pap taníthat, de sokat kell üldögélni hozzáértő öregek mellett. Mali és Felső-Volta népei, a dogonok, összehívták idős tagjaikat és papjaikat, elhatározták, hogy átadják mélytudásukat az európaiaknak. 1947-ben kezdődött az okítás és 1963-ban még tartott. Az igazi tanulás egy életen át tart. Egy európainak azonnal el kell dobnia analizáló szemléletét, ha meg akarja érteni az archaikus gondolkodást, mely kozmológiai jellegű elejétől a végéig. A létezés változás, mozgás, ritmus, az idő körforgása, a pillanat és a menny találkozása. A bibliai özönvíz csak egy volt a sok közül, de ennek leírása maradt meg. Ázsiában és Amerikában olyan népek is írnak özönvízről, akik sosem láttak tengert. Bizony, ezek mitikus özönvizek.

 

 

 

 

Egyiptom: Thot, Istar, Ré, Selket, Ptah

 

A Föld a mítoszban

az ekliptikán keresztülfektetett ideális sík, a szárazföld az égi egyenlítőn átmenő ideális sík. A napéjegyenlőségi pontok, a napfordulós pontok nem maradnak örökké egy helyben az állócsillagokhoz képest. Megátalkodottan mozognak  a nappálya mentén, a Nap évi járásával ellenkező irányban, Bika–Kos–Halak irányban. Ezt a jelenséget precessziónak, a napéjegyenlőségi pontok hátrálásának nevezzük. A régiek elképzelése szerint ez volt az oka a nagy világkorszakok emelkedésének és bukásának. A glóbusz búgócsiga módjára körbeforog…
    Krisztus előtt 3000 körül az alpha Draconis volt a Sarkcsillag, a görögök idején a beta Ursae Minoris, jelenleg az alpha Ursae Minoris, Kr.u. 14 000-ben a Vega lesz a Sarkcsillag. Az idő nullpontján, Kr. előtt 5000-ben a Nap az Ikrekben volt, onnan a Bikába vándorolt, aztán a Kosba, végül a Halakba, ahol ma van, és még néhány száz évig lesz. Mózes jelképezi a Kos korszakot, előtte az Aranyborjú vagy Taurus volt. A menny a vezérfonal! Az állatöv a történések színhelye, lakói, a bolygók, tudják, mit csinálnak.
    Kozmikus világfánk két, hegyével érintkező kúp, közepében a Földdel, körülöttük a Nap és a bolygók mozgásköre. Eget és Földet Demiurgosz teremt, végigutazik a világegyetemen, majd visszafordul önmagába. Ábrázolhatjuk mindezt világhegynek is, mely kiemelkedik a tengerből, fölötte isteni sugárzás, körülötte a Nap és a Hold. A lakott világ nemcsak a Föld, a Tejút nyitva áll, ég és föld között, hogy istenek és emberek találkozhassanak rajta…
    Az archaikus ember világegyetemében nem szerepel a térben lévő Föld, bár Indiában gondolkodtak a Brahma-tojásról. A maorik azt állították, hogy minden csillagon hegyek, síkságok és emberek vannak. Varahamihira szerint a Föld mágnesek között van felfüggesztve. Érzem és tudom, hogy az archaikus ember a mienkkel összemérhető elméjű volt, képes volt racionálisan is gondolkodni. Láttam a Stonehenge-et, életem egyik legnagyobb élménye volt. Éreztem őseimet, éreztem, mit akartak. Gerald Hawkins csillagász a számítógépén lefuttatta a helyzeti adatokat, sok térbeli egyezést fedezett fel. Egy kételkedő tudós mögött, a tévében, a téli napforduló Napja ragyogott fel a Heel Stone mögött, és ez nem volt véletlen. Tízezer évvel ezelőtt is élhettek Keplerek, Gaussok. Arisztotelész szerint a formák lehetőségek, melyek életük folyamán valósulnak meg, élik sorsukat. Elvetette a matematikát és az egyetemes szinkronicitást, amit majd Jung hoz vissza. Íme, az archaikus képlet visszatérése, a teret ismét idővel helyettesítjük.
    Dante még egy lendülettel megértette a csillagokat. Kai Khuszrau, az iráni hős, Kalevala fiai, Untamo népe, mind, erejüket vesztve újra egyesülnek az istenségekkel, melyekből megtestesültek. Az istenek pedig csillagokból lettek, mint már tudjuk. Állandó a rituális versengés. Krisna szőrszálai farkasokká válnak, Kullervo szavára jámbor lesz a medve. Az izlandiaknál a Sziget-malom 9 szűze forgatja a Malmot. A Grotti varázsmalmát 2 óriáslány forgatja, aranyat, békét, boldogságot őrölnek. Állandóan dolgozniuk kellett, ezért fellázadtak. Sok harc és öldöklés után  a Malom a tengerbe esik, örvény keletkezik, mely a malomkőben lévő lyukon folyik ki. Tammúz, Adonisz, Ozirisz halála és újjászületése ma nagy természetünnep. Az archaikus kultuszban Tammúz halálát és porrá őrlését az összes bolygóisten képével ünnepelték. A Világmalom elromlását siratták. Ymer egy óriás, kinek szétszórt testéből keletkezett a világ, de előbb malomkő alatt őrölték. A mexikóiaknál Kecalkoatl egy áldozati csontot szerez az alvilágból, amit Csiakoatl istennő egy őrlőkövön megőröl. A többi isten, péniszéből, vért bocsát a csontlisztre, ebből formálják meg az emberiséget. A Kalevala malmának gyökerei mások, mint az indoeurópaiak, de teljes mértékben mágikus és kozmológiai jellegű. A Szampó maga az Ég, neve a szanszkrit skambha, oszlop, pózna szóból eredeztethető. Őröl, tehát malom, de főtengelye egyúttal a világ tengelye is, az időt és az ütemességet állítja be. A 3 tartomány, a 7 ég, a középen végigfutó világoszlop, melyet a világ szöge koronáz meg, még messzebbre nyúlik vissza. A mezopotámiai papok 7 emeletes, bolygópályákat jelképező zikkuratjuk tetejére mennek gondolkodni. A mai sámán  világfája lépcsőin megy föl beszélgetni a legfelső éggel. Sok filológus és orientalista prelogikus gondolkodásnak hívja az archaikus csillagászatot…A sámándob őse a mezopotámiai bronz lilissu dob, melyet fekete bika bőrével vontak be, az égi Bikát jelképezve. Az indiai lóáldozatban a lónak a Fiastyúkot jelképező csillagot kellett homlokán hordania. A kínai Kui össze tudta hangolni a 6 sípot és a 7 hangszert, mert a zene Ég és Föld lényege, lehet vele földet mozgatni, folyókat szabályozni, ő maga a Nagy Medve csillagkép. A Sárga császár Szaturnusszal azonosítható, hiszen 30 évig uralkodott, amennyi a Szaturnusz keringési ideje.

 

 

 

 

 

India: Balarama, Hubal, Bódhiszatva, Ardzsuna

 

Szaturnusz a Világember,

Jupiter és Mars az Írástudó és a Világügyelő Férfi, Kullervo, Bódhiszattva, Kuan-yin, Gilgames. A Világügyelő Férfi minden mítoszban sorsüldözött, árva, sok szenvedés és nyomorgás után megöli kínzóit. A görög mitológia megőrizte a finn rúnákat és az altaji legendákat. Szaturnusz levágta atyjának, Uránusznak nemi szervét, bedobta a tengerbe. Uránusz kiherélése az ekliptika ferdeségének beállítását jelenti, a mérhető idő kezdetét. Azért jelölték Szaturnuszt erre a célra, mert ő a legkülső bolygó, ő áll legközelebb az állócsillagokhoz. Szaturnusz, a Mérték, a mezopotámiai Enki, az egyiptomi Ptah, a kínai Huang-ti. Kepler lerajzolta a Nagy Együttállásokat a Jupiterrel és Szaturnusszal. 2400 év alatt vonul át egy pont az egész állatövön. A mértékeket mindig, folyamatosan kell megadni.
   A mennyek úgy forognak, mint a malomkő, mondja Kleomédész. Az arab Al-Farghani szerint az Ursae Minoris, a Kis Medve a malom csapszöge. Indiában Dhruva herceg a Sarkcsillag, fél lábon áll egy hónapig, csillagok és bolygók körülötte forognak. A Sarkcsillag tényleg kizökken helyéről, néhány ezer évenként más csillagot kell választanunk főiránynak. Bizonyíték az egyiptomi Nagy Piramis, ami nem a mi Sarkcsillagunkra tájolt, hanem alpha Draconisra. 5000 évvel ezelőtt ő volt a Sarokpont. Tehát nem a világ végét jósolják a mítoszok, csak az állócsillagok nem ugyanazon csapszeg körül forognak örökké. Az Eddában világos, hogy ami véget ér, az csak 1 világ, melyet új menny és új föld vált fel, új Sarkcsillag uralkodik felette. Mindenütt a napéjegyenlőségi pontok hátrálásáról van szó. Egy emberöltő alatt szinte észrevehetetlen, de 72 évenként 1 fok elmozdulás, századokon át halmozódva már érzékelhető. Ha egy bizonyos csillag, mely mindig közvetlenül a napéjegyenlőségi Nap előtt kel fel, többé nem látható ott a Horizonton, akkor az ég fogaskerekei elmozdultak. A precesszióról lehet intuitív tudásunk, ha megfigyelünk egy búgócsigát, amint megdőlt tengelye lassan körben elmozdul. A Föld búgócsiga, melynek tengelye megdőlt a Nap húzóerejéhez képest.
    Galilei előtt a görögök csak a mozgást tudták leírni, de nem értették. 2000 éve állatövi jegyekről beszélünk, melyek mindegyike 30 fokot foglal el a 360-ból. A jegyeknek az állatövi csillagképek adtak nevet, de a csillagképek és jegyek nem esnek egybe. A mi időnkben a Halak csillagkép kel föl a Nappal március 21-én. A történelem kezdete óta a tavaszpont áthaladt a Bika, a Kos, a Halak csillagképeken, a gépezet teljes körfordulatának egynegyedén. Ma már csak 2 mutató van az órán, régen 7 bolygómutatót kellett figyelni, az állócsillagok mellett. Ez volt az Idő és a Sors.

 

 

 

 

 

Azték kultúra: Omacatl; Kecalkoatl; Csiuhcoatl; Tlalok

 

Egyszer volt, hol nem volt egy Aranykor.

Miért veszítettük el az Édent? Az archaikus időkben a világot csak az istenek tudták működtetni és tönkretenni. Az isteneknek látott bolygók az Erő és Akarat. Az Erő lehet erőszakos, hatalmaskodó, gonosz, igazságtalan, de nem a kezdetektől fogva. Az Idő gonoszságok művelőivé változtathatja őket. Szaturnusz, az Idő kezdeményezője, szétválasztotta a világ szülőit, ami az egyenlítő és a nappálya tengelyeinek szétválása. Az egyesült szülők a Káosz volt, de a babiloni Apszu és Tiamat gyermekei közéjük tolakodtak, erőszakosak, önhittek, Titánok lettek. Megsokasodtak és túlerőltették a Mértéket. A Napot kimozdították Aranykorban elfoglalt jegyéből, mozgásba jött az Univerzum. Semmi soha nem fog többé az őt megillető helyre kerülni! Ettől kezdve van nekünk világtengelyünk, mely körül forog a világ 9 bolygója és a Nap, ami minden későbbi Mértéket megad. Ettől kezdve köpül Hórusz és Széth Egyiptomban, köpülik a Tejtengert a Mahábharátában, a majáknál a malom mintha homokóra lenne. A kínai sakktábla máig a két táborra osztott Tejutat mutatja.
    Sámson lenne, aki kizökkentette a világot? Az égi Sámson neve Orion csillagkép, ami olyan, mint egy állkapocs. Északon Bikaállkapocsnak nevezik, Délen Tapírállkapocsnak, megint mások Ősanya állkapcsának.
    A japán Sámsont, Szuszanoo-t, lelökik az égből, mert nővéréhez vág egy nyúzott mént. Enkidu ugyanígy vágja Napasszony arcába egy bika hátulját, ezért Napasszony egy barlangba vonul és a Földön sötétség lesz. Az istenek a Tejúton tanácskoznak, hogyan csalogassák vissza Napasszonyt, Rá-t, Démétért.
    Okeánosz nem tenger, inkább csillagos ég, békés, csendes, rendszeres, mély és nyugalmas. Dante pokolbeli Vörös Folyama az égen Mars köre. Egyenértékűség létesült fent és lent között, a folyók és a bolygók között. Dante archaikus anyagból dolgozott! Az oyggion, az őseredet, időn és téren túl van. Homérosz nem beszél fentről és lentről. A Sztüx, a halálfolyó a föld alatt és rajta túl van, az ég másik oldalán. Vize csak egy napig az élet vize, de senki nem tudja, mikor. A finn Szampónak 3 gyökere van, az égben, a földben és a forgatagban. A halál országa és az óceán közötti kapocs az Örvény. Az égi örvény Orion lábánál van, egy csillagcsoport a Rigel mellett, beta Orionis, az egylábú. A maorik szerint maga a Rigel mutatja az utat Hadész felé. Egyiptomi kutatók próbálták feltérképezni a titkos helyet a Tigris és az Eufrátesz között, de nem találták. Nem is találhatták, hiszen minden jel az égre, a csillagokra mutat, azok földiesítésére, istenesítésére és mitizálására. Nem lehet visszafelé olvasni, nem megfordítható folyamat!!!
    Az indonéziai Ráma a tengerben építkezik, de egy nőalak figyelmezteti a nyílásra, mely az alvilágba vezet. A katloltk indiánok egy lányról beszélnek, aki nyílvesszőt repít a vizek köldökébe, ami egy hatalmas örvény. A mezopotámiai íj és nyíl csillagkép maga a Szíriusz. A kínaiaknál Égi sakál, Mexikóban a Kutyák népének íja. A Szíriusz csillagkép Vénusszal és Istárral osztozik nevén.

 

 

 

 

 

Kína: Kai Khuszrau, Kuan Yin, Szuszanoo, Zhong Kui

 

Minden mítosz beszél egy dugóról,

aminek a kihúzása vízözönt okoz. Közép-Indiában egy vasszög elpattanása okozza Lohripur város elárasztását. A mongolok szerint a Sarkcsillag egy oszlop, melynek szilárd helyzetétől függ a világ helyes körforgása. Lehet nyílást záró kő is, melynek kihúzásával a víz elárasztja a Földet. Az első bárka a sumér mítoszban épült, más változatban kocka alakú kő, melyen egy eget-földet összekötő oszlop nyugszik. Az iszlám előtti időben Hubal isten azonos volt Szaturnusszal és a kaabai szent kő is Szaturnuszt képviselte. Ha egy szingaléz egy kockakövet helyez egy liget közepébe, az a világ közepét jelenti. Kepler a Szaturnusz pályájába kockát rajzolt.
    Az egyszerű Földtengely, mely számunkra természetes, a régieknek nem volt logikus. Mindig az égi gépezet egészére gondoltak, mely rögzített középpontban lévő Föld körül forog. A szkambha, szampó, világoszlop lényegi összetevő e világ rendjében. A négyszögletes Föld sem valódi Föld, hanem az év 4 pontján átmenő képzelt sík, a nappálya, melyet a napéjegyenlőségek és a napfordulók jelölnek ki. Ha bekövetkezik egy világvég, a következő világkorszak új Földet követel magának. Abszolút világvége nem létezik!
    Amikor királyok ülnek szekéren a mesében, az mindig a Göncölszekér. A polinézek azt állítják, hogy a lelkek csak a napfordulós napok estéjén léphetnek be a mennybe. Csak akkor maradhatnak a Tejúton, ha elérik a tökéletesség állapotát, ami nagyon ritka! A nicaraguai szumóknál Skorpióanya lakik a Tejút végén és fogadja a holt lelkeket. Ez a csillag a Nyilas vagy a Skorpió egyik csillaga. A maják Skorpiófarkú öreg istennője, az egyiptomi Szelket, a babiloni Ishara, mind-mind itt lakik. A nappálya és a Tejút kereszteződései ellenállnak a válságoknak, nem függnek a precessziótól. A Halak beköszönése előtt Szaturnusz és Jupiter háromszor ismételte meg együttállását. Ez a betlehemi csillag, a Halakban I.e.6-ban. Vergiliusz megjósolta a Szűz visszatértét Szaturnusz uralma alatt.

 

 

 

 

 

Arab kultúra: Dzsamsíd; Omar Khajjám; jelenet a Rubiátból

 

A Nap a természet által nyújtott egyetlen abszolút mérték.

Az észak-amerikai indiánok szerint bivaly és ló versenyez a tejút porában. Az afrikai fieték szerint a verseny a Nap és a Hold között zajlik. A kelet-afrikaiak a Tejutat marhacsapásnak nevezik, a tunguzoknál a medve hótalpainak nyoma. Erdei emberek szerint szarvast űztek a Tejúton, szétvágta, így vált szét Orion és Nagy Medve.
    Phaethon vétke, hogy a Nap-apa kocsiját akarta hajtani, de a Skorpiótól megijedt, nem tudta többé irányítani lovait. Zavar támadt, Atlasz alig bírta egyensúlyozni a világ forró tengelyét, a tengely elhajlott. Az alpha Aurigae-Capella, a Kiskecske csillag, Zeusz dajkája volt, majd bőréből készült Zeusz pajzsa. A Kiskecske csillag boszorkánycsillag is, együtt hal a Skorpióval. Ezeket a azonosításokat az ég túloldaláról látjuk, a déli oldalról.
    Az égi Gangát le kellett hozni a földre, meséli a Mahabharáta. Enmesara kocsija, a beta zeta Tauri, a szabványok és mértékek urának járműve. Tengerméréseket végeznek, Szaturnusz az élő, tengerfenékmérő fonál. Egy archaikus szellemben rajzolt kínai képen két istenalak a Föld szögletességét és az Ég kerekségét méri, derékszöggel, körzővel és függőónnal. Az istenségek teste kígyószerűen egymásba fonódik.
    Tammúz siratása a Szíriusz Nappal történő felkelése, a Julianus-féle naptárban 3000 évig így volt. Tammúz (Dumuzi), Enki fia, Adonisz meghaltak. A vadkan, aki megölte őket, maga Mars. 3000 évig hitték, hogy a Szíriusz állócsillag, sosem fog változni. Mikor rájöttek, hogy bukott, akkor halt meg a Nagy Pán.
    Vénusz és Szíriusz, Gilgames és Istár. A tahiti Tafaki alvilági hercegnőt szeret, aki fel akarja falni, ezért elmenekül. Tlalok, kinek arca 2 kígyóból tevődik össze, Merkúr. Szaturnusznak 30 év kell, míg megfordul a Nap körül, Merkúrnak csak 87 nap. Egy mezopotámiai pecséthengeren az isten-csónakot 3 különálló csillag veszi körül, Skorpió, Oroszlán, Vízöntő. A Gilgames kezdetén 7 bölcs veszi körül a várost, a Göncöl 7 csillaga.

 

 

 

 

 

Indián kultúra: Lilisu dob; Skidi csillagtérkép

 

Az örökkévalóság az egységben lakozik, a rendszeren kívül.

Az örökkévaló mása, az Idő, mozog. A szkidi póni indiánok azt mondják, hogy az összes dolgoknak véget vető parancsot az Északi csillag adja, és a Déli csillag fogja végrehajtani. A népet csillagok alkották, ha mindennek vége, a Déli csillagra repülnek majd. A részek újra egyesülni fognak Indiában is, Krisna visszatér Visnuba, Ardzsuna Indrába, Balaráma a Sesa kígyóba és így tovább.
    Az archaikus tudás nem volt mindenki számára hozzáférhető. Galilei időskoráig gondolkodott azon, hogy közreadja-e elméletét, nem fog-e a közvélemény felelőtlenül játszadozni vele?! A mítosz a mesélő tudásától függetlenül adódik át, igaz, a kétértelműségek is, amiket meg kell fejtenünk. A struktúra alapeszméi nem mások, mint a nagy napfordulós és napéjegyenlőségi körök. Az aranygyapjú keresése nem más, mint a Kos világkorszakának bevezetése. A columbiai katloltk indiánok röviden mesélik az egészet. Volt egy ember meg a lánya, aki íjával és nyilával mindent le tudott lőni. Apja azt mondta, lőj a világ köldökébe, hogy tűzhöz jussunk. Az óceán köldöke egy örvény volt, a lány belelőtt, a tűzdörzsölés eszközei kivetődtek a partra. Az öreg nagy tüzet gyújtott, házat épített állkapocs-ajtókkal. Egy szarvas, csellel, bement a házba és meggyulladt szőrében elhozta az embereknek a tüzet. A tüzet sodró-fúró mozgással végezték a malomban, ami meggyújtotta a pálcikákat. Az aztékoknál Castor és Pollux, alpha beta Geminorum az első tűzgyújtó páros. Egy mongol imában a tűz akkor született, mikor Ég és Föld kettéváltak, a nappálya és az egyenlítő vált szét. A finnek szerint a tűz bölcsője az ég köldöke, ahonnan 7 vagy 9 égen át száguld a tengerbe. A rigvédai tüzeket a folyók összefolyásánál kell keresnünk. Mexikóban Kecalkoatl egy nádat jelent, Omacatl egy másik nádat, amit össze kell dörzsölni. Prométeusz egy rész Szaturnusz. Mars–Era–Nergál néhány fénypercnyire van tőlünk, Marduk–Jupiter 6 perc, Szaturnusz 1 óra.
    Jupiter felállt helyéről, hagyta az árt betörni, kizökkent Ég és Föld, az istenek helyzete megváltozott és Jupiter semmit sem állított vissza.

 

Várnagy Ildikó szobrai

 

Kilencéves koromban készítettem egy tornyot plasztilinból.

Csúcsos tetővel, közepén egy kilátórésszel, mely négyszögletű volt. Négy kicsi ember nézett a négy irányba. A torony alja kör alakú alap volt. Ez az őstudás, az ősemlékezés. Megcsináltam a világtengelyt, az égi és földi világot, középen a négyszögletes Földdel, négy égtájjal. Kilencéves koromban majdnem meghaltam, nem sokkal ezután mintáztam a tornyot. Tudatosan csak gimnazista és főiskolás koromban kezdtem idolokkal, ősművészettel foglalkozni, de a mag el volt már vetve régen.

 

 

 

 

 

Plutarkhosz, Dante, Hamvas Béla, Marcel Griaule, Einstein, Kepler, Al-Farghani, Gerald Hawkins, Ernst Cassirer, Hertha von Dechend, Giorgio de Santillana

 

 

Várnagy Ildikó szobrászművész korábbi munkái az Irodalmi Jelenben:

Anyám napja
Mi jut eszembe!
Test, lélek, művészet
Versrajzok