Irodalmi Jelen

Költ legális tisztelettel (Mit kezdjünk a slammel? 2.)

2012. október. 19. - 11:16

Dankó Domokos Máté vitaindító slamparódiájára és Geszti Péter Költőtrolljára Áldozó Krisztián Aldo (slammer) válaszolt.

Kapcsolódó anyag: a slamvita előzményei és további részei

Áldozó Krisztián Aldo

Költ legális tisztelettel

Költ legális tisztelettel
Válasz a vátesznek
lóváteszlek

Vesződik a kesztyű, ki tudja, hol vesződik,
vesződik a nagy kesztyű, fel-feldobott kesztyű
felvesződik. A slam fikázása hál Isten megkezdő DIKK,
„lejáratják ezek a fiúk, lányok a költőinket”-té csaplak most.

Ebben a pusztában élmény minden részlet,
csak kopizd a kopizd a kopizd a pésztet,
míg el nem kopik, vagy fel nem az állad,
mert csak azt szalutálod, amit te szültél meg te bánat.
Köd előtted, köd benned, köd utánad. Mindenbe beleködsz.
Én eképpen sajnállak, míg ekédet csorbítod a vasbetonfának,
dunántúli vasbetonfának.
Isten megáld, ne félj, de álld meg te is,
hogy szidni kezded most mind, aki slampoetry-s.
Mer ez itt nem trendifesztivál, itt nem kell az, hogy feszt igyál,
szellem trashmetál, szellemre rest a beste, bár
böfögi vissza itt-ott a szuburbán szóbörbönt,
s Hegedűs Géza munkájából épít köréd börtönt.

Szexi körkép itt a slamről. Túl egyszerű troll e kalmár,
ki karmol, mert malmára nem jut már folyóból.
Költözik pisztrángnak, slammelget csuklóból,
de miért is osszunk mi egy kötetlen nagykamaszt, ki
oly ügyesen szilfává érett mezei szófosóból?
„so for sure” kortárs? Mit szidsz itt le mindent?
összegányolt tréleredről tán a Kit lebillent?
vagy kaptál ajándékba egy magyar költők összest,
„idézgetünk, igézgetünk?”
ágról szakadt szőttest?
„A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog.”
Kis költözőmadarak hullnak alá az avarban,
de legalább érzem, hogy még itthon vagyok.
„Hazám, hazám, te min de nem”,
felelné rá Parti Nagy,
de hát „hová merült el,
szép szemed világa”,
göröngyös út vezet ám a literára
ÉS máshova is

„Hát hangzavart? Azt ha nekik az ami nekünk
a vigasz.” Én ezeket most fejből idézem be,
tudom, bunkó dolog könyvtárból hozni könyvet,
klisé lenne
nem a Poe-napló mellett lapolni, vagy keresni citátumon,
de cicám tudod, hogy cicced mily csöpp cöcc csupán?
Vagy nyelved vitte egy másik cica el?
Mi a jel, melynek zászlaja alatt totálokban
menetelsz a párt szava alatt?
„Szó megszakad, hang fennakad,”
ezek meg slammelik,
hogy a türelem korsaja,
veled is megtelik egyszer,
s akár a vegyszer ömlik ránk
savad, te cafat.

Ki slamet vet meg, nagykamaszom, az vihart arat.
Szóvihart, s persze tapsvihart is,
de inkább szinkronoznád újra tapsi hapsit,
azt hiszed elrajtolsz azt: „decc al folksz?”,
mert a mamutokkal nem jó medvepuszilkodni
mert még a végén beég a vébén, e szellemi vágtán,
s az ágytál tartalma egy tél alatt elfogy. Te ettél a nyáron,
kis tücsök, vagy most érzed, tél jő, fogy a hakni,
s lásd „herceg, eljő a tél is”, így jöttem én is: ily tréül fennmaradni.
Mert nem adhatok mást, mint mi lényegem.
(Persze alkudozhatunk az összegen.)
De az ősz egen nem terem több hallelúja,
mint a Jézus Szíve templomban Kőszegen.
Állj be inkább egy klubba. Te! Hogyhogy sose láttalak
Kőleves slamen?
Se Pécsen egy Sopianae esten. Hisz most is voltunk
vagy százötvenen.
„Papika bazmeg az oximoron odabaszott”
szólt egy tizenhat éves deszkás, aki
pont úgy öltözik, mint te, csak turiból.
Te meg alánk vágsz palánkot buliból?
Hát úgy bezsákollak te túlbazsevált zsémbes zsakett,
hogy nem dumál ki abból még a Kormos Anett
se, meg Búcsúszentlászló
érdemes szülötte, Bödőcs László.
Tibor. Tudod, hogy jön ez is. Hakniból.

Azt hiszi, belökted, mint Isten a dominót
itt a kardkikard, faszmérő, „honderű” dinamót.
Ki a holt? Agyhalott, zombikat képzelegsz,
kit két slamen buknak még negatív értelem?
Miért velünk kezdtél te vértelen?
Flintád tölténye elmegy tenyeredbe,
mert te nem nyered meg ezt a meccset soha.
S nem azért mert a közízlés mostoha
hamuszín pipőkeszájú zombijai ostoba
TÚLKIS lépésnek tartják majd e tett,
hogy diájvájoltál, egy félkész pizzaszeletet
hanem mert te nem láttad azt a 6 éves kislányt
akit Reims-ben a Katedrálissal szemközt lévő
Jean Falala könyvtárba hozott el slammelni az édesanyja,
hogy becsatornázza lányát a társadalomba
s bár nem beszélem a nyelvüket,
mégis inkább leltem kedvem ama produkcióban,
mint eme letes közhelyparádéban